Ha megkérdezitek, ki az, aki nem szereti a hipókat, én leszek az első, aki felteszi a kezét. Mármint persze, ki szereti? Nem nagy poén, hogy egy munkanapot néha úgy kell végig csinálnom, hogy közben szőlőcukrot zabálok, amelynek az ízétől már rosszul vagyok. Nem poén az éjszaka közepén izzadtan, szapora pulzussal felriadni. Nem poén a hipó-érzéketlenség kialakulásának lehetőségére gondolni, és nagyon remélem, hogy eleget teszek annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsem ezeknek az agyamra gyakorolt hatását.