A sógornőm mondta egyszer: Onnantól kezdve, hogy megjelenik a két csík a terhességi teszten másról sem szól az életünk (kis túlzással) mint, hogy örökösen aggódsz a gyerekedért. Akkor még nem értettem miről beszél. Aztán nálam is eljött a pillanat 2021 novemberében, ott virított a terhességi teszten két csík.  A végtelen boldogság mellett emlékszem már ott elkezdődött az aggódás cunami. Először csak az általános dolgok miatt: rendben zajlik-e a terhesség,  negatív lesz-e minden a genetikai vizsgálatokon, hogy fog zajlani a szülés, fogok-e tudni szoptatni stb. Csupa amolyan igazi kismamás „kattogások”. De volt még valami, ami, ha őszinte akarok lenni alattomosan kúszott be a fejembe, egy amolyan igazi diabfeleséges gondolat...

Sok minden van, amit a cukorbetegségben gyűlölni lehet. Akkor is, ha nem te vagy beteg, hanem a társad. Tényleg. A kiszámíthatatlanságot, a félelmet, a diétát, a hipót, a túl magas cukrot, a hangulatingadozásokat, az éjszakai rosszulléteket, szövődmények lehetőségét, amiket az ember hiába próbál kizárni, bekúsznak a fejébe. Most mégis azt szeretném megosztani, mit adott nekem diabfeleségnek az, hogy a társam, a férjem diabétesszel él.

− 15-ös cukorral keltem.

− Hogyan?

− Szerintem influenzás vagyok.

− Dehát nincs lázad, nem folyik az orrod, és a torkod sem fáj.

− De a gyerek beteg. És szerintem én is, de csak így jön ki. Megint. Nincs más tünetem.

Hajnal két óra van. Motoszkálásra ébredek. Félig nyitott szemekkel érzékelem, hogy a konyhában ég a lámpa. Felemelem a fejem a párnáról, papírzörgést hallok, mint amikor valaki kinyit egy műanyag csomagolást, talán csokiét. Igen csokié! Kimegyek a konyhába. A barátom áll az ajtónál, nekem háttal. Zihál. A bőrén veríték. A konyhapulton két összegyűrt csokipapír. Sportszelet.  A kisebbik kiszerelés.  Felém fordul, bőre sápadt, szeme alatt karikák. Nem tudom szóljak-e, kérdezzek, egyáltalán mit kérdezzek. Olvastam róla persze. Tudom, hogy a cukorbetegnél előfordul a vércukoringadozás és persze azt is tudom, hogy a „hipózás” nagyon veszélyes. Tomi mesélte, hogy kamaszként kétszer kellett mentőt hívni hozzá, amikor a cukra kettő alá zuhant. Azóta szabály: cukorbetegség ide vagy oda, csokoládé mindig legyen otthon! Nem szőlőcukor, nem banán, nem kockacukor, csokoládé. Neki az segít leggyorsabban−magyarázta egyszer. Ha nagyon nagy baj, akkor még egy bögre tej.

Szót kér a diabfeleség! Blogunkon ezentúl új szerzőként ő is megosztja gondolatait. Íme, a bemutatkozó és az első cikk!

"Lassan hét éve élek együtt egy egyes típusú diabéteszes férfival. Ötödik éve mint felesége. Harmadik éve, mint közös gyermekünk édesanyja is.  A cukorbetegsége nálunk úgymond a harmadik fél, ami kezdetektől jelen van. Hol jobban, hol kevésbé. Egy folyamatos tanulás számomra is. Ez a blog arról szól, hogyan próbálok  (több-kevesebb sikerrel) nem folyamatosan kontrollba tartani valamit, amire nekem tulajdonképpen nincs is ráhatásom. Mégis nehéz. Az ő betegsége. De a mi közös életünk."

„Jaj, szegény Tomikám! Nem ehet egy jóízűt majd a kézzel gyúrt káposztástésztámból.” Ez volt nagymamám első reakciója, miután hét  éve megismerte a férfit, akivel randevúztam már egy ideje. A férfi ugyanis történetesen cukorbeteg volt.

Miért nem tudok egy pillanatra olyan lenni, mint a többiek? Miért nem ehetek meg egy kiadós vacsorát anélkül, hogy azon kéne aggódnom, hogy utána elszáll a cukrom, vagy éppen lezuhan. Miért nem mehetek el nyaralni anélkül, hogy magammal vinném a fél életem, a "legszükségesebb dolgokat", mindenből legalább két tartalékot? Egyetlen éjszaka a pumpám és a szenzorom sípolása, zümmögése és riasztása nélkül maga lenne az álom. Ez sokszor fizikailag, lelkileg és érzelmileg is kimerítő. Miért kell másnak lennem, mint mindenki más? Csak azért, mert a hasnyálmirigyem feladta, sokan automatikusan „másnak” látnak. Egy többé-kevésbé láthatatlan betegséggel járkálok, amit az emberek 99 százaléka félreért és összetéveszt a 2-es típusú diabétesszel. Néha azt kívánom, bárcsak élvezhetnék egy étkezést anélkül, hogy valaki olyan megjegyzésekkel hívná fel a figyelmet a cukorbetegségemre, mint: „Ezt biztos meg szabad enned?”, vagy amikor vércukrot mérek, közölje, hogy „Ó, el fogok ájulni.” Néha nem baj, ha viccelődünk ezzel, és kiröhögjük az egészet. De néha csak simán fárasztó. Szinte minden sztereotipikus megjegyzést hallottam már, amelyek a köztudatban terjengenek. Összegyűjtöttem ezeket, és arról írtam, hogyan tudsz rájuk reagálni ahelyett, hogy felrobbanna a fejed.

Magyarország Cukormentes Tortája 2024-ben a szegedi Reök Kézműves Cukrászda és Kávéház hozzáadott cukor nélkül készült alkotása, a Zöld málna lett. Megosztjuk veletek a profi cukrászok, Novák Ádám és Csonka László által megálmodott torta recepjét.

A versenyről további infót itt találtok.

Íme, a recept:  

Zöld málna
(24 cm átmérőjű, 16 szeletes torta)

Úgy tűnik, hogy ha cukorbetegséggel élünk, sok időt töltünk visszatekintéssel. De nem tehetünk semmit az ellen, ami a jelen pillanat előtt történt. Nem tehetünk semmit az ellen, ha már napokat, heteket, éveket, évtizedeket töltöttünk el diabéteszesen. Semmit sem tudunk változtatni a kevésbé fejlett technológia vagy a kevésbé kifinomult inzulinok egykori használatán. Nem tehetünk semmit, ha évekig voltak olyan diabetológusaink, akik nem voltak elég alaposak a kezelésben, és minket hibáztattak a rossz vércukorszintekért. Az elmulasztott vizsgálatok ellen sem tehetünk semmit, ahogy az elfelejtett bólusok és a céltartomány feletti vércukrok ellen sem. 

Már egy ideje szerettem volna megírni ezt a blogbejegyzést, de soha nem találtam rá időt vagy megfelelő motivációt, viszont a napokban az Instagram megint feldobta azt a fotót, ahogyan Sierra Sandison, egy 1-es típusú cukorbeteg lány (aki 10 évvel ezelőtt megnyerte a Miss Idaho 2014-et), kiment a kifutóra fürdőruhában és inzulinpumpában. A szépségversenyen készült képet a Facebook-on is közzétette. Ennek kapcsán úgy gondoltam, itt az ideje, hogy erről a témáról is beszélgessünk.

A diabétesz-diagnózis kétségtelenül hatással van ránk, és a környezetünkre, a szeretteinkre, a romantikus kapcsolatainkra is. Sokan elfelejtjük, vagy talán soha nem is vesszük észre, hogy a körülöttünk lévő emberek hogyan támogatják – vagy nem támogatják – utunkat ezzel a bőrönddel. A saját környezetemben tapasztaltam sikertörténeteket, és szívfájdalmakat is a téma kapcsán. Erről írtam most nektek.

A mai diabétesz világnap alkalmából azon töprengtem, mennyiben lenne, lehetne más a cukorbetegség, ha csak a kezelés tényleges feladataira kéne koncentrálnunk. Persze mélyen egyetértek azzal, hogy még is bőven sok lenne. A diabéteszünk önmenedzselésével kapcsolatos kötelességek és tennivalók állandók, és nincs kevés belőlük. De ha bizonyos külső körülmények és tényezők megszűnnének, vajon nem lenne könnyebb az életünk a mindennapokban? 

Ugyan már közeleg a nyár vége, még mindig nagyon meleg van napközben. Általánosan elmondható, hogy sok 1-es és 2-es típusú diabétesszel élő jobban megérzi a hőséget, mint mások. A magas hőmérséklet sokszor befolyásolja a vércukorszintet, és mivel napjainkban is bőven 30 °C fölé emelkedik a hő, összegyűjtöttük a legfontosabb infókat a témában.

A cukorbetegség az élet minden területére hatással van, frusztrációt, félelmet, sőt bűntudatot is kelthet időnként. A diabétesz érzelmi oldalának megértése elengedhetetlen az általános jólét biztosításához. Gyakran azon kapjuk magunkat, hogy megküzdünk azzal a valósággal, amelyet ez a krónikus betegség ró ránk. A szigorú étrendi megszorításoktól az állandó ellenőrzésekig – könnyű túlterheltnek érezni magunkat. A cukorbeteg mindennapok nemcsak fizikai kihívásokhoz, hanem stresszhez és szorongáshoz is vezethetnek. De ne feledd: nem vagy egyedül ezen az úton. A cukorbetegséggel való együttélés pszichológiai hatása valós, és ennek elismerése az első lépés a hatékony kezelés felé. 

A cukorbetegség kezelése gyakran olyan kihívásokkal jár, amelyek miatt kifejezetten stresszesnek érezheted magad. Ha rendszeresen ellenőrizni kell a vércukorszintedet, aktívnak kell maradnod, ki kell választanod a megfelelő ételeket, gyógyszereket kell szedned vagy inzulint adnod, és más orvosi döntéseket kell meghoznod, túlterheltnek érezheted magad akár naponta. Szintén idegességre adhat okoz az alacsony vércukorszint kezelése, a szövődmények kockázata, az egészségügyi ellátás költségei. Időnként a diabétesz kezelése túl soknak tűnhet. Ez gyakran megviseli az érintetteket, és az úgynevezett diabéteszes szorongáshoz vezethet. Ez főként akkor fordul elő, amikor az összes frusztráció és aggodalom egyszerre lép fel, és megnehezíti, hogy lépést tarts a cukorbetegség kezelésével kapcsolatos napi igényekkel. Néhány tipp segítségével azonban megbirkózhatsz a mindennapos nehézségekkel.

Akár úgy is lehetünk úgy nevezett "érzelmi evők", hogy egyáltalán észrevennénk azt. Előfordul, hogy az emberek akkor is esznek valamit, ha nem is éhesek, csak enyhíteni akarják a stresszt, a szomorúságot, vagy akár az unalmat. Ezek a plusz étkezések azonban nagy mértékben kihathatnak az érzelmi jólétre és magára a diabéteszre, ha valaki cukorbeteg. Összeírtunk pár tippet, hogyan lehet kezelni az étrenddel kapcsolatos negatív érzéseket, az egészséges táplálkozást és az aktivitás fenntartását.

A cukorbeteg élet gyakran tűnhet zsonglőrködésnek. A céltartomány betartásától és a szénhidrátok számlálásától kezdve az ételválasztásig és a mérésekig egy csomó dologgal kell foglalkoznunk, szünet nélkül. Ez a véget nem érő egyensúlyozás kimerítő lehet. Amikor túl soknak érzed a diabéteszes létet, érdemes megállni, és pár lépést hátrálni. Mi lenne erre megfelelőbb, mint az úgynevezett hygge gyakorlása? Nem tudod, miről beszélünk? Ebben a cikkben megtudhatod, hogyan segíthet a fenti fogalom lelassítani az életünket, nem csak cukorbetegen.

Nyaralást tervezel? Vagy talán munka miatt kelsz útra? Akárhogy is, az utazás azt jelenti, hogy kiszakadsz a megszokott rutinból, és ez épp ettől olyan szórakoztató! Azonban az új élelmiszerek, az eltérő étkezési idők és a különböző időzónák mind megnehezíthetik a cukorbetegség kezelését. Természetesen diabétesszel is biztonságosan utazhatunk, elvégre mi is azt teszünk, amihez csak kedvünk van! De mindig jó ötlet előre tervezni. Légy tisztában azzal, miket kell elintézned az utazás előtt, fedezd fel, hogyan csomagolj az útra, és készülj fel a lehetséges útközbeni kihívásokra. Összegyűjtöttünk néhány hasznos tippet a diabéteszes utazáshoz.

Hallottál már a céltartományban eltöltött időről (TIR = "time in range")? Ez annak az időnek a százalékos aránya, amelyet egy cukorbeteg ember vércukorszintje a meghatározott céltartományban tölt. Igyekeztünk egy helyen összeszedni mindent, amit tudni kell erről a mutatóról, és arról, hogy a tartományban lévő idő miért múlhatja felül a korábbi standardot, a HbA1c-t. Korábban, ha az A1c 7% alatt volt, akkor a legtöbb diabetológus elégedett volt. A szenzorok egyre szélesebb körű használatának köszönhetően azonban további adatok tették lehetővé az orvosok számára, hogy szélesebb képet kapjanak arról, hogy mennyire kezelik jól a páciensek a vércukorszintjüket. Az egyik legmeghatározóbb a Time In Range, vagy röviden TIR értéke. Egy fontos megjegyzés: a HbA1c az eddig legjobban tanulmányozott paraméter, amelyet a hozzáértők a hosszú távú szövődményekhez tudtak kapcsolni. A TIR-re vonatkozó kutatások még csak folyamatban vannak, bár egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a TIR növelése csökkenti a cukorbetegség szövődményeinek kialakulásának valószínűségét. 

Emlékszel még a diabétesz előtti életedre? Ha már évek teltek el a diagnózisod felállítása óta, nehéz lehet felidézni, milyen volt, amikor még nem kellett aggódnod a diéta, az egészséges vércukorszint, a megfelelő ellátás ügyes-bajos dolgai miatt. Idővel kihívás lehet pozitívnak maradni a mindennapokban, különösen egy-egy mélypont után. Egész életen át tartó kötelezettségünk az, hogy a cukorbetegségünket nap mint nap kordában tartsuk, és természetes, hogy ezt időnként megterhelőnek érzed. Bár szinte lehetetlen folyamatosan távol tartani a negatív gondolatokat, vannak egyszerű napi stratégiák, amelyek segítségével talán mégis megőrizheted az általános pozitív gondolkodásmódodat, és boldog, teljes életet élhetsz. Én ezeket a tippeket ajánlom.

Fontos, hogy minél jobban csökkentsük a környezetre gyakorolt esetlegesen ártalmas ​​hatásunkat, de cukorbetegnek lenni bizony azt jelenti, hogy bizonyos mennyiségű egészségügyi hulladékot termelünk. Szuper, hogy folyamatosan növekszik a korszerű diabétesz technológiához való hozzáférés, de ennek következtében a műanyaghulladék mennyisége is drámaian nő. Hatalmas kihívást jelenthet olyan orvostechnikai eszközök létrehozása, amelyek ártalmatlaníthatók, könnyen használhatók és nem termelnek sok hulladékot. Cukorbetegként minden alkalommal gondolok erre, amikor kidobom az infúziós szerelékeimet, inzulinpatronjaimat és lejárt szenzoraimat, amelyek mindegyike olyan műanyagot tartalmaz, amelyet nem lehet újrahasznosítani a biológiailag veszélyes és éles hulladék bonyolult eltávolítása nélkül. Bár a háztartási hulladék szelektív gyűjtése szerencsére egészen kezd általánossá válni, diabétesszel kicsit nehezebb helyzetben vagyunk a témát illetően. Az április 22-es Föld napja alkalmából ezt a témát boncolgattam kicsit.