Mi az a dolog, amivel a leginkább fel lehet idegesíteni egy egyes típusú cukorbeteget? Na jó, legalábbis az én férjemet. Igen, igen, ha kérdezgetem, szekálom, elszámoltatom, hogy mit evett, hogy szúrt-e stb. Ezeket már tudjátok. No, de amitől úgy igazán tajtékzik, amitől leveri a víz, és jógalégzéssel kell önuralmat gyakorolnia?  Elmondom: a sarlatánság.

 Az a fajta hozzáállás, hogy ő tehet a cukorbetegségéről, hogy az gyógyítható, hogy fejben dől el, hogy lelki okai vannak, hogy ne gondoljon rá, hogy cukorbeteg. Volt szerencséje ahhoz, hogy ezeket tényleg az arcába mondják. Tényleg. Mindet. Akarták gyógyítani homeopátiával, kineziológiával, akupunktúrával, gyógyfüvekkel, hipnózissal, vitaminokkal. Félre értés ne essék, nem azt mondom, hogy minden kineziológus, természetgyógyász kártékony. Sőt! Hiszem, hogy a nyugati orvoslás és az alternatív terápiák megférhetnek egymás mellett. Mondom MELLETT.  Egymást kiegészítve. De azt ígérni, egy EGYES típusú cukorbetegnek, hogy meggyógyulhat, hogy újra működhet a hasnyálmirigye minden, csak nem korrekt. Spoiler: nem sikerült meggyógyítaniuk. Nyilván, már megkapta volna az illető az orvosi Nobel-díjat. 

Volt olyan magát „szakembernek” nevező illető, aki addig merészkedett, hogy azt mondta Tominak ő nem is cukorbeteg, csak ezt  el kell hinnie magáról.  Ne használja az inzulint! Szerintem ez már a büntetőjogi kategória.  Az a baj, hogy ezek az emberek többszörös kárt okoznak. Egyrészt a legkiszolgáltatottabbakból igyekeznek nyerészkedni, hasznot húzni, miközben áltudományos hipotézisekkel tömik a fejüket, vagy akár a szülők fejét kiskorú esetén. Az ember pedig, ha beteg- legyen az diabétesz vagy rák- minden reménysugárba igyekszik kapaszkodni. Az a kisebbik baj, ha csak anyagilag károsítják meg az illetőt. A nagyobbik gond az, ha az egészségét is kockáztatják azzal, ha például azt tanácsolják, ne számolja a szénhidrátokat, mert fejben dől el. Pardon?

A másik probléma, hogy ezek az álszakemberek a saját területüknek is kárt okoznak. Ellehetetlenítik a tényleg becsületes, nagy tudású természetgyógyászokat, kineziológusokat. Azokat, akik képesek arra, hogy felmérjék meddig tart a kompetenciájuk és tényleg segíteni szeretnének.  

Tomi úgy van az alternatív terápiákkal, mint a macska a forró kályhával… ugye az is csak egyszer ült rá, de utána már a hideg kályhára sem fog többet. Oda jutottunk, hogy nálunk már kis túlzással az is boszorkányság, ha a gyerek izlandi zuzmós nyalókát szopogat, ha fáj torka. Teljesen megértem Tomit. Éppen ezért kérem a korrekt, jó érzésű, tisztességes alternatív gyógyászattal foglalkozó szakembereket: csak azt javasolják a hozzájuk forduló betegeknek, amit a saját gyereküknek/édesanyjuknak/testvérüknek javasolnának.  Tanácsoljanak, tegyenek javaslatot, kínáljanak választási lehetőséget, de mindenkoron tartsák szem előtt a beteg érdekét. Nincs joguk felülbírálni orvosszakmai döntéseket. Legfeljebb javasolhatják a páciensnek, hogy kérjen másodvéleményt.  Hatalmas felelősség. Épp ezért nem tud mindenki például természetgyógyász lenni. De nem is mindenkinek kell.