
10 éves voltam, amikor az immunrendszerem kinyírta a hasnyálmirigyemben az inzulint termelő béta sejteket, amelyek anno szabályozták a vércukorszintemet. Megkaptam egy olyan melót, amire nem önként vállalkoztam, amit a szervezetem már nem tud önmagáért elvégezni - inzulinadagolás, vércukorszint-szabályozás, egy olyan testi funkció, amelyről a legtöbben nem is tudnak, mert nem kell rá gondolniuk sem. Mondanám, hogy tisztán emlékszem arra, mikor 2004. január 24-én diagnosztizáltak, de nem vagyok ilyen szerencsés. Egy súlyosnak mondható ketoacidózissal kerültem kórházba, amely miatt napokig nem voltam eszméletemnél. Miután kezdtem jobban lenni, alig vártam, hogy végre hazamehessek. Két hetet voltam két különböző kórházban. Emlékszem, az egyik kórteremben feküdt egy vakbélgyulladás miatt megműtött lány, aki nagyon rosszul nézett ki, és örültem, hogy én nem ő vagyok. De amikor ő hazament, felépült. Velem viszont hazajött a cukorbetegség.


















