Tara 18 éves, elsőéves a főiskolán. 15 éves kora óta 1-es típusú cukorbeteg. 5 évesen kezdett táncolni, de a klasszikus balettet csak 8 évesen ismerte meg. A balett mellett Tara szereti a színészetet, a body artot, a Broadwayt, és az orvosi tévéműsorokat. Az ő történetét hoztuk el nektek.

"1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam másodéves gimnazista koromban, amely táncos karrierem eddigi legjelentősebb éve volt. Napi négy inzulininjekciót kezdtem el adagolni ezután, és naponta 6+ alkalommal mértem a vércukorszintem. A diagnosztizálást követő első hónap, amikor visszatértem a tánchoz, kissé nehéz volt, mert nem voltam hozzászokva a hipoglikémiákhoz edzés közben, vagy ahhoz, hogy a nap bizonyos szakaszaiban ennem kell.

Meg kellett tanulnom, hogyan kell manipulálni a vércukorszintem, hogy ne essen le tánc közben. Megtanultam, hogy ha a vércukorszintem egy kicsit magasabb a normálnál az óra előtt, akkor nem csökken olyan gyorsan, mint ha a normál tartományban van. Ez segített hosszabb ideig részt vennem a próbákon anélkül, hogy szünetet kellett volna tartanom egy hipó miatt. A próbáim elég későn zajlottak a nap folyamán, így ki kellett találnom, mikor lenne a legalkalmasabb szünetet tartani és enni. Néhány hónapos cukorbetegség után elég jól tudtam kordában tartani a vércukorszintemet tánc közben. Minden táncos barátom nagyon támogatta és elfogadta az állapotomat, és még azt is megtudtam, hogy az egyik társasági tag, akivel táncoltam, szintén diabéteszes. Sokat segített az állapotom kezelésében a fellépések és versenyek során.

Körülbelül öt hónappal azután, hogy diagnosztizáltak, a tánccsapatom és én elmentünk Disneylandbe, hogy fellépjünk egy versenyen. Valamiért a vércukorszintem nem maradt normális. Egy órán belül 5,6 mmol/l-ről 2,2-re esett le.

A verseny végén a barátaimmal épp a győzelmünket ünnepeltük, amikor elájultam az 1,5-ös vércukorszintem miatt. Három napig eszméletlen voltam, és majdnem két hétig kórházban voltam, miután felébredtem. Ekkor az orvosommal úgy gondoltuk, hogy az lenne a legjobb, ha beszereznénk egy inzulinpumpát és folyamatos glükózmonitort (CGM). Mindkettő segített, mert el tudom kerülni velük a hipoglikémiákat – ami ismét azt jelenti, hogy hosszabb ideig tudok táncolni szünetek nélkül. A gimnázium utolsó évében úgy döntöttem, hogy színdarabot adok elő egy táncosnőről, aki cukorbeteg lesz, hogy felvilágosíthassam városomat a diabéteszről. Én magam írtam a forgatókönyvet, koreografáltam a táncokat, rendeztem és színészkedtem ebben a produkcióban. Határozottan sok figyelmet keltett a cukorbetegséggel kapcsolatban a közösségemben, mert a darabban leromboltam a diabétesszel kapcsolatos mítoszokat, valamint megmutattam az embereknek, milyen is valójában cukorbetegnek lenni.

Ha előadásokról van szó, körülbelül hatszor ellenőrzöm a vércukorszintem, függetlenül attól, mit mond a szenzor. Igyekszem olyan szigorúan étkezni, amennyire csak tudok, az előadás előtt két hétig. Imádom a fenyőmagos és balzsamecetes salátákat. A vércukorszintemet is igyekszem a  normál tartományban tartani, és figyelni, hogy ne zuhanjon le olyan gyorsan. Mindig a kulisszák mögött tartom a vizet, a mérőmet, a pumpát és a szőlőcukrot, hogy mindig tesztelhessek két jelenet között.

Sosem hagytam, hogy a diabétesz megállítson, és nem is fogom. Mióta három évvel ezelőtt diagnosztizáltak, négy országos táncversenyen összesített első helyezést értem el, új balettben kezdtem szerepet, és csatlakoztam egy pre-professzionális balett társulathoz. Jelenleg a főiskola első évében járok, pszichoterapeutának tanulok. A nevem Tara, és így élek túl!"

forrás: https://beyondtype1.org/what-its-like-to-be-a-ballerina-with-type-1