Ajándékba kaptunk hotel utalványt Tomival. Úgy döntöttünk, a nagy május elsejei hosszú hétvége után fogjuk felhasználni. Az ajánlat all inclusive ellátást tartalmazott egy kelet-magyarországi hotelben. Vagyis korlátlan étel és ital fogyasztást. Nem köntörfalazok, bevallom, számomra mindig nagy kihívás ilyen helyeken, hogy kibírjam ne egyek reggeltől estig. Inkább lemegyek a konditermébe vagy futok dupla annyit, ha hazajöttünk, de hedonista vagyok. Ilyenkor azt mondom magamnak, most kicsit ott hagyom az odafigyelést, a nyaraláson megvett kalóriák a szomszédra rakodnak. 😊 De amíg én legrosszabb esetben hízok két kilót pár nap alatt, addig Tominak azért ez nem annyira egyszerű. Ugyanakkor egy kis szabadság mindenkinek jár, nem? Tomi szerint, ha nyaralunk akkor még ha többet eszik is, mindig jobb cukra. Mert többet és jobban alszik, nyugodtabb, nem stresszel, többet mozog, úszik, sétál, relaxál, olvas. Szóval megint csak odajutunk, a jó vércukor csak részben az elfogyasztott szénhidrát eredménye.
Namármost mindez szép és jó, ha indulás előtt nem ejtem bele Tomi digitális, idő-kijelzős, hiper-szuper inzulintollját egy vödör mosószeres vízbe. Brávó. Szép dobás… Az úgy volt, hogy az övtáskámban volt a pen és lehajoltam, az övtáska résnyire nyitva, a vödör a víz még az előszobában és bumm, placcs. Azonnal kikaptam persze. Tomi kicserélte a tűt. Magának az inzulinnak nem esett baja, de digitális kijelző tropa. Ez a fajta kijelző azoknak jó, akikben gyakran felmerül a „Szúrtam, vagy csak akartam?” kérdés. A kijelző megmutatja, mikor adták be az utolsó adag inzulint és mennyit. Mindent tud. Amolyan all inclusive toll. Volt. Na, így indultunk neki az útnak. Első napunkon ebédnél nem volt semmi különös, édesburgonyaleves csirkemell, zöldség és rizs köre
A vacsoránál már elég nagy volt a választék. Őszintén nehéz volt ellenállni a csábító falatoknak. Mégis büszkén láttam, hogy Tomi, miután előételnek sajtot választott serényen pakolja a tányérjára a párolt és grill zöldséges köretet a marha mellé. De ugye a gyengepont az általában nálunk a desszert résznél kezdődik. Szerencsére ebben a hotelben extra kicsi sütiket tettek a svédasztalra, de abból vagy öt félét. Persze, hogy mindegyiket meg kell kóstolni. Naná! Na, de már hárman vagyunk. Szóval az öt apró szelet sütemény, ami nagyjából két normál szeletnek felelne meg itthon, hármunk között oszlott szét. Merthogy ez volt a taktika. Mindenki kóstol minden finomságot, de senki nem eszi túl magát. Se a diabéteszes apa, se a vonalaira vigyázó anya, sem pedig a dacoló 2.5 éves, aki felpörög a cukortól. Win-win helyzet. Egyébként szomorúan konstatáltam, hogy nem volt cukormentes választék a hotelben, még ha akartuk volna sem. Szerintem a svédasztal, pláne egy all inclusive ellátásnál alapvetően nagyon nagy önfegyelmet követel. Időstől, fiataltól, gyerektől, egészségestől, betegtől. Mert ott van, látod, csak érte kell nyúlnod. Miért ne vennél még egyet? Meg még egyet? Meg egy újabbat? Ráadásul kifizetted, benne van az árban ugyebár. Vagy legalábbis ezt a hamis illúziót igyekeznek kelteni. Pedig meg lehetne fogni ott is, hogy egészségesebben is könnyebb étkezni egy ilyen helyen. Mert ahogy ott vannak a sütemények, ott a saláta, zöldségek, sovány húsok. Csak okosan kell válogatni.
Ahogy egyébként lenni szokott, sütemény ide vagy oda Tomi cukra egészen rendben volt az utazás alatt. Biztos vagyok benne, hogy ennek köze volt a masszáshoz, a gyógyfürdőhöz, a pihentető olvasáshoz, a délutáni szunyókálásához - ezeket felváltva abszolváltuk a gyerek miatt. Na meg ott volt az állatkertes nap. Magyarország legnagyobb állatparkjában voltunk nyitástól, zárásig. A lépésszámlálóm szerint 26 ezer lépést tettünk meg aznap. A férjem ennek harmadát úgy, hogy a fiunk a nyakában volt. Szóval elismerésem.
Azt hiszem, évek óta ez volt ez az első kiruccanásunk, ahol el tudtam engedni a kontrollt, a stresszt, a számonkérést a férjem cukrával kapcsolatban. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Minden egyes ilyen alkalom nekem egyfajta személyiségfejlődés még ennyi idő távlatából is. Hálás vagyok Tominak, mert nem vágta a fejemhez egyszer sem, hogy a vödrös akciómnak köszönhetően hányszor gondolkozott azon az út alatt, hogy szúrt -e vagy sem. Biztos, ami biztos már úton az új digitális pen. Drága tanulság volt.
