A T1D Exchange-en találtam a minap egy érdekes cikket, amelyben egy szintén diabétesszel élő fotós, Dalyce Wilson meséli el a tapasztalatait arról, milyen volt más cukorbetegeket és az eszközeiket fotózni, portrékat készíteni róluk. Az ő sorait olvashatjátok alább. 

"A T1D Exchange felkért, hogy készítsek egy fotósorozatot, amely bemutatja a diabéteszes közösség sokszínűségét, kiemelve az embereket és eszközeiket. A közösségi médiában tett bejegyzéseim és üzenetváltásaim után 12 önkéntest találtam, akik annyira megbíztak bennem, hogy találkozzanak velem és a kamerámmal. Már egy ideje személyesen találkoztam emberekkel a fotós munkám miatt, és őszintén szerettem volna arra koncentrálni, hogy visszatérjek a portréművészet iránti szeretetemhez, és újra művészetet alkossak. A legutóbbi fotós megbízás után olyan emlékek és élmények gyűjteményét kaptam, amelyek egy életre megmaradnak bennem.

A keleti parton utazva fotózást szervezhettem Shontelle Dixonnal, aki hozzám hasonlóan pumpát és folyamatos glükózmonitort (CGM) viselt. Piros rúzsa és vibráló színekben játszó ruhatára azonnal felkeltette a figyelmemet. Megbeszéltük, hogy találkozunk a washingtoni szoborkertben, és úgy éreztem, nincs szükség az előre begyakorolt ​​kérdéslistámra. Hallgattam, ahogy Shontelle beszélt a sebhelyekről, amelyeket a T1D hagyott a testén, és arról, hogyan éli meg a cukorbeteg mindennapokat, hogyan gondoskodik magáról, és milyen hatással van ez a családjára és a romantikus kapcsolataira. Mindketten elégedettek voltunk a szoborkertben tett fotózásunkkal, én pedig élveztem az eszközeire és azok bőrére gyakorolt ​​hatásaira koncentrálni. 

Az élet felfedezésének útja a diagnózistól napjainkig olyan szakaszokkal jár, amelyeket mindannyian meg fogunk tapasztalni. Nem minden élmény egyforma, de létezik ez az alapfelfogás, hogy az 1-es típusú cukorbetegség folyamatosan velünk van, ahogy felnövünk. Gyerekkoromban diagnosztizáltak, így amikor Nene és Landon Weaver, anya és fia megkeresett engem, izgatott voltam, hogy beilleszthetem őket ebbe a sorozatba. Landon 13 éves, és 11 évesen diagnosztizálták. Aktív életet él, miközben azt is felismeri, hogy a teste megváltozik ezzel az állapottal.

A dél-kaliforniai strandon történt fotózásunk előtt arról meséltek, hogy ez a diagnózis megváltoztatta az életüket. Sírni kezdtem a beszélgetésünk során, amikor megláttam Nene könnyeit, amint feldolgozta a fia és családja által átélt érzelmi feszültséget: a csúcsokat, a mélypontokat, az egész örökkévalóságot. Azon tűnődtem, hogy Landon nem érzi-e magát kényelmetlenül a könnyek miatt, de később arról beszélt, hogy neki is vannak ilyen érzelmes pillanatai, amikor a cukorbetegséggel kapcsolatos dolgokra gondol. Ezek a könnyek a boldogság pillanatai is voltak, amelyeket csak nedves szemmel, mosollyal és orrfújással lehetett igazán megélni. Találkoztam olyan nőkkel, akik T1D-vel élő anyukák, akik testi fogyatékossággal élők, üzlettulajdonosok, influencerek, aktivisták, modellek, ex-tanárok. Néha ezek a könnyek abból fakadtak, hogy valakik egymásra találtak. Minden egyes találkozásom után olyan lelki kapcsolatot éreztem, mintha mindannyian támogatnánk egymást történeteinkkel, személyiségünkkel és kitartásunkkal.

Találkoztam három latin nővel, Maryvel, Luceróval és Jennel egy parkban, hogy pózoljanak egy fotózásomon. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk. Ez a forgatás különösen szórakoztató volt, mert be kellett szállnom, és megmutatnom a CGM-emet és a pumpámat is. Nagyon emlékeztetett egy női T1D szuperhős csapatra! 

Miután benyújtottam a projektet, ezek az emberek barátokká váltak, és a támogató csapatom hatalmas részét képezték. Gyakran tartjuk a kapcsolatot közösségi média platformjainkon, megosztunk eseményeket, adományozunk egymás céljaira, bejelentkezünk, sőt leveleket is küldünk, hogy feldobjuk egymás hangulatát. Mindig az egészségünk és a jóllétünk jár a fejünkben, és ez a projekt lehetővé tette számomra, hogy megosszam képességeimet másokkal, akik viszont mérhetetlen kedvességet és együttérzést tanúsítottak irántam. Nagyon hálás vagyok a T1D Exchange-nek, és annak, hogy ennyi ilyen kapcsolatot segítettek elő az 1-es típusú diabéteszes közösségen belül világszerte."

forrás: https://t1dexchange.org/my-experience-photographing-people-with-t1d-their-devices/