10 éves voltam, amikor az immunrendszerem kinyírta a hasnyálmirigyemben az inzulint termelő béta sejteket, amelyek anno szabályozták a vércukorszintemet. Megkaptam egy olyan melót, amire nem önként vállalkoztam, amit a szervezetem már nem tud önmagáért elvégezni - inzulinadagolás, vércukorszint-szabályozás, egy olyan testi funkció, amelyről a legtöbben nem is tudnak, mert nem kell rá gondolniuk sem. Mondanám, hogy tisztán emlékszem arra, mikor 2004. január 24-én diagnosztizáltak, de nem vagyok ilyen szerencsés. Egy súlyosnak mondható ketoacidózissal kerültem kórházba, amely miatt napokig nem voltam eszméletemnél. Miután kezdtem jobban lenni, alig vártam, hogy végre hazamehessek. Két hetet voltam két különböző kórházban. Emlékszem, az egyik kórteremben feküdt egy vakbélgyulladás miatt megműtött lány, aki nagyon rosszul nézett ki, és örültem, hogy én nem ő vagyok. De amikor ő hazament, felépült. Velem viszont hazajött a cukorbetegség. 

Bármilyen nehéz is volt - és sokszor még most is - az elfogadás, a közel két évtized alatt nagyon sok olyan esemény történt, amelynek örülök, hogy megtörtént, és sok minden miatt érzem szerencsésnek magam. Összegyűjtöttem 19 dolgot az elmúlt 19 diabétesszel töltött évből, amelyért hálás vagyok, és közvetve vagy közvetlenül a cukorbetegségnek köszönhetek - vagy attól függetlenül megtehettem.

1. Hálás vagyok, amiért számtalan sportot kipróbálhattam, és a mozgás a diagnózis óta a mindennapjaim szerves része. Karatéztam, szertornáztam, aerobikoztam, hastáncoltam, zumbáztam, konditerembe jártam, trambulinoztam, spinningeltem, kickboxoltam, jógáztam és lefutottam egy félmaratont.

2. Hálás vagyok, hogy ugyan a szénhidrát-számlálás sosem volt az erősségem, mégis alapvetően odafigyelek arra, mit és mennyit eszem, nagyon sok érdekes és egészséges ételt próbáltam ki az elmúlt években, és ez azóta is egy fontos szempont számomra.

3. Hálás vagyok azért, hogy a diabétesztől függetlenül rengeteg utazásra volt lehetőségem, amelyekben sosem akadályozott meg a cukorbetegségem. Nagyobb körültekintéssel kellett belevágnom ezekbe az utakba, a reptéren felkészültebbnek kellett lennem, mint másoknak, de abszolút megérte azért a sok élményért, amellyel gazdagodhattam.

4. Hálás vagyok, hogy mostanra jelentős támogatást kaptunk a szenzorra, így most már egyre többen használhatjuk rendszeresen ezt a nagyon hasznos és korszerű eszközt a diabétesz kezeléshez.

5. Hálás vagyok, hogy az Alapítvány Belevalók programján belül edukátorként oktathattam óvó- és tanítónőket az inzulinadagolás eszközeinek a használatára, ami segített abban, hogy kevésbé féljek kiállni emberek, csoportok elé előadni, bemutatni valamit.

6. Hálás vagyok, hogy a diabétesznek köszönhetően több éven keresztül kipróbálhattam magam nyári edukációs gyerektáborokban, mint csoportvezető, amivel nagyon sok képességemet tudtam fejleszteni, gyakorolhattam az improvizációt, és a csapatösszefogást.

7. Hálás vagyok azért, hogy a diabétesz miatt évek óta rendszeresen járok különböző - nem csak a cukorbetegséggel összefüggő -  szűrővizsgálatokra, emiatt azt gondolom, sokkal jobban nyomon tudom követni az egészségi állapotomat mint mások, akik már csak tünetek esetén keresnek fel orvost.

8. Hálás vagyok, hogy - kicsit a diabétesz miatt is - úgy érzem, empatikusabb, együttérzőbb tudok lenni az emberekkel, nem csak egészséggel-betegséggel összefüggő témákban, hanem úgy egyébként. Mindig abból próbálok kiindulni, ami az én esetemben is igaz, hogy sosem lehet tudni, a másik éppen miben van, milyen napja van, min megy keresztül.

9. Hálás vagyok, hogy a diabétesz révén sokkal több orvosi-egészségügyi ismeretre és tudásra tudtam szert tenni, mint amit mondjuk egy gimis biológia órán el tudtam volna sajátítani. Nyilván ehhez kellett egy alapvető érdeklődés is a témában, de azt érzem, kicsit jobban megismertem az emberi anyagcsere-működést, mintha nem lennék ennyire érintett a témában.

10. Hálás vagyok, hogy a cukorbeteg éveim végül segítettek abban, hogy könnyebben alakítsak ki egy napi rutint, és jobban hozzá tudjak szokni a rendszerességhez. Mivel láttam, hogy (ha kell), képes vagyok egy nap során bizonyos időközönként enni, vércukrot mérni, inzulint adni, ezt egyszerűbben át tudtam vinni az életem más területeire, mintha nem lett volna ilyesmiben tapasztalatom.

11. Hálás vagyok azért, hogy alapvetően nem félek a tűktől. Biztos ehhez is köze van 12 penes évnek :)

12. Hálás vagyok, hogy szociális érzékenységem kialakulásában nagyon nagy szerepet játszik szerintem az, hogy diabétesszel nőttem fel, megismertem és megtanultam együtt élni a "más vagyok és ez oké" érzéssel. Ez önismereti kérdésekben is nagyon sok erőt tud adni, ugyanakkor könnyebben tudom átérezni más, valamilyen módon kisebbségben lévő emberek sorsát, mindennapjait.

13. Hálás vagyok több eddigi diabetológusomnak is, akikkel összesodort az élet. Amilyen rémtörténeteket hallok más cukorbetegektől az orvosaikkal kapcsolatban, úgy érzem nagyon szerencsés vagyok, hogy nekem ilyen sztorikból csak kevés jutott, és alapvetően igazán lelkiismeretes, alapos és elhivatott kezelőorvosokkal tudtam együtt "dolgozni".

14. Hálás vagyok a szűk családomnak, akik sosem éreztették velem, hogy másabb, rosszabb vagy problémásabb lennék csak azért, mert diabétesszel élek.

15. Hálás vagyok az olyan éttermekért és ételkiszállítókért, akik ráírják az ételekre a szénhidráttartalmukat (léteznek!!!).

16. Hálás vagyok azokért a barátaimért, akik megkértek, hogy mutassam meg nekik a glukagon használatát.

17. Hálás vagyok a vitatigrisért (le a szőlőcukorral!).

18. Hálás vagyok a cukormentes nutella létezéséért.

19. Hálás vagyok, hogy nagyon sok értékes, nagyszerű, inspiráló és kedves embert megismerhettem a diabétesz kapcsán, akik közül jó néhányan közeli barátaim lettek, és sokat segítenek a mindennapjaimban - nem csak a diabétesz-kezelés kapcsán, hanem más témákban is.