Sosem voltam naplót író kislány, de van egy olyan érzésem, hogy a mai cikkből több minden derül ki rólam, mint amennyit szeretnék. Egyrészt az, hogy öndiagnosztizáltan mérsékelten súlyos OCD-m van, ami megkövetelné, hogy ABC sorrendben szemezzek az októberi alapanyagokból, erre itt a sütőtök S-sel…értitek… És hogy mi ennek az oka? Egészen egyszerű. Az, hogy utálom. Kulisszatitok 2.0 De tényleg. Szívből. Tehát leginkább túl akarok lenni rajta.
És amúgy mérges is vagyok rá. És idegesít. Minden formája. Az elcsépelt tökös viccek és a szeptember elsejével koppra érkező pámpkinszpájszlátte posztok (szívesen emlékeztetnék pár embert, hogy nem, Te nem Lorelai Gilmore vagy, a leseírommégegyszer pedig nem kávé, hanem édesség). Az is idegesít, hogy sokan lassan felszívódó szénhidrátnak próbálják eladni és azt sem értem, hogy aki 31-én spontán kisminkelve tököt farag, vajon miért felejt el hirtelen pulykát tömni és áfonyaszószt kavargatni november negyedik csütörtökén?! Tényleg valami olyan mélyen gyökerező ellenszenvet táplálok a sütőtökkel szemben, hogy az megérne egy terápiás ülést. Bezzeg, ha lett volna naplóm :D