Évről évre egyre több fesztivál szerveződik itthon is, amit számtalan fiatal és kevésbé fiatal látogat. Kicsik-nagyok, diákok, cukorbetegek. Vajon nekünk mire kell ilyenkor fokozottan odafigyelnünk? Mi legyen mindig nálunk? Fogadják nagyon sok szeretettel egy kedves régi edukátor barátom írását, aki maga is diabéteszes (és egy igazi punkrocker :))
"Manapság egyre divatosabb dolog fesztiválra járni, a Sziget vagy a Volt tizenévesen lázadásunk egyik szimbóluma lesz, míg szüleink a falra másznak tőlük és nem értik az egészet (közben meg de, hiszen nekik is megvoltak a maguk fesztiváljaik). Én ’97-ben, tizenhat évesen mehettem ki először a Szigetre több év szüntelen könyörgés után, és nem lettem se alkoholista, se drogfüggő, ahogy azt a híradók alapján sokan gondolták akkoriban, ellenben nagyon jól éreztem magam. A szervezők érdeke is az, hogy jól szórakozz, egyben érj haza, jövőre térj vissza és vigyél még egy embert magaddal. Így termelsz nekik profitot. Egyébként meg, ha az emberek csak fele annyira lennének nyitottak és elfogadók a hétköznapokban, mint mondjuk ’97-ben a Szigeten, máris egy sokkal jobb világban élnénk. Ó… De mennyivel „nehezebb” diabéteszesként fesztiválozni?