Életemben először voltam az UB*-n! Kerültem én már meg futva és bringával is többször a Balatont, de most nem futóként, hanem a fotósok segítőjeként vettem részt. Óriási élmény volt az fotógép kijelzőjén keresztül látni a futókat. Különleges volt látni a rajtok izgalmát, az arcokon a feszültséget, félelmet vagy nyugodtságot. Az élénk vagy épp a félénk szempárokat. A kirobbanó erőket, vagy a szégyenlős lépéseket.
Az igazi csúcsélmény pedig az volt, amikor a beérkezőket láthattam! Ott voltam az egyéniek, a váltók és a csapatok céljában is.
Az érzelmek végtelen skáláját éltem át én is a velük.
Felszabadult kiáltások, mosolyok, büszke pillantások. Ragyogó (vagy épp csalódott) arcok, örömök áramlottak a célterületen.
Óriási volt látni az elsőket és hatalmas élmény az utolsókat!
A mégis célba érő "esélyteleneket", a buli- és a versenyszellemtől feltüzelt csapatokat.
Sokukra emlékeztem a rajtból és sokukra még nagyon sokáig emlékezni fogok célba érkezésük után is!
Láttam őket a rajtban.
Láttam őket a célban.
Láttam duci néniket és sovány kisfiúkat.
Kigyúrt "erő embereket" és vézna csontokat.
Láttam sportos alkatúakat és láttam olyanokat is, akik lehet inkább „kanapézni” szoktak.
Magasakat, alacsonyakat.
Ruganyos léptűeket és sántikálókat.
De mindenki mégis "egyforma" volt, mert futócipőt húzott, mert küzdött, mert Futó volt!
Abban a pillanatban nem számított, hogy mennyit, milyen gyorsan vagy ügyesen szaladt a rajtkapu óta.
Nem számított semmi, csak az, hogy Futó volt!
Egy nagy közösség tagja.
És ez a fontos!
Hogy összetartozunk mi, futócipősök
Ezért ne félj, hogy kinevetnek, hogy kezdő vagy. Ne félj felállni és elindulni felénk. Mert örömmel látunk a csapatban.
*Ultrabalaton = Futós, Balaton kerülős „őrültség”. Egyéniben, párban, 3 fős váltóban és 4-13 fős csapatokban lehet teljesíteni.
https://ultrabalaton.hu/nnultrabalaton/
