Nicolas Maduro, Hugo Chavez elődjének 2013-as megválasztása óta Venezuela lakosságának tízezreit önkényesen vették őrizetbe. Egy friss jelentés szerint a becslések alapján 2015 óta több, mint 8200 "bíróságon kívüli kivégzést" hajtottak végre. A kormány megtagadja a humanitárius válság kihirdetését annak ellenére, hogy az emberek mélyszegénységben élnek. A venezuelaiak éheznek, és a kormány nem enged be az országba nemzetközi segítséget, ami nem sok reményt hagy a határokon belül szenvedő civilek számára. Az alábbi írás Martha Palma Troconistól újságírótól származik, aki egy olyan családdal találkozott Venezuelában, ahol egy 1-es típusú cukorbeteg kislány próbál túlélni szörnyű körülmények között.

Az 1-es típusú cukorbetegek Venezuelában napjainkban is szörnyű pillanatokat élnek át. Nincs vércukorszint ellenőrző tesztcsíkjuk, inzulint csak a kórházakban kaphatnak...ha kapnak. Nagyon kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy gyógyszertárból vásároljanak az életmentő hormonból, és az is ritka, hogy egyáltalán van belőle készleten. Mintha ez már önmagában nem lenne elég, hatalmas problémát jelent az általános alultápláltság, a gyerekek szervezete nem fejlődik megfelelően, és ez egy olyan valóság, amelyet nem lehet visszafordítani. Az alapvető szükségleteket szinte lehetetlen kielégíteni, az orvosok tehetetlenül ülnek irodáikban, mert tulajdonképpen elfogytak a válaszok a betegek kérdéseire.

Adriana 13 éves, három testvére van. Mindannyian alultápláltak, azonban ő van a legrosszabb állapotban, hiszen 1-es típusú cukorbetegségben szenved. Állapotának megfelelő kezelése szinte lehetetlen, hiszen nincs pénz a szükséges eszközök és élelmiszerek megvásárlásához. Fiatal koruk ellenére ezek a gyerekek tisztában vannak a helyzetükkel. Van, hogy hónapokig nem esznek húst, főleg agavén (yuccán) élnek. Édesanyjuk liftkezelőként dolgozik egy középületben. Mióta egy nemzetközi csatornán beszámolt nehéz helyzetükről, veszélybe került az állása, és folyamatosan kormányzati fenyegetéseknek van kitéve, cserébe viszont segítséget kapott olyan emberektől, akik felfigyeltek a történetére.

A vidéki régiókban még nehezebb ellátáshoz jutni, a diabéteszes ketoacidózisos esetek száma egyre nő, aminek köszönhetően egyre több a szövődményes, kezeletlen cukorbeteg. Ha Venezuela nem kap humanitárius segítséget, nincs sok remény a javulásra. Az emberekre egy sima influenza is veszélyes itt, hiszen nem állnak rendelkezésre gyógyszerek, vagy legalábbis nem elegendő mennyiségben. Ez a helyzet persze még bonyolultabb, ha az 1-es típusú diabéteszesek megbetegedéseire gondolunk. Az itt élő cukorbeteg gyerekek jobb jövőt érdemelnek, jelenleg Venezuelában nincsenek életkilátásaik. Segíts felhívni a figyelmet erre a súlyos problémára az alábbi hashtag-ek használatával:

• #VenezuelaSinInsulina
• #LaDiabetesNoEspera
• #SinInsumosNosMorimos

forrás: https://beyondtype1.org/type-1-diabetes-in-venezuela/