Már egy ideje szerettem volna megírni ezt a blogbejegyzést, de soha nem találtam rá időt vagy megfelelő motivációt, viszont a napokban az Instagram megint feldobta azt a fotót, ahogyan Sierra Sandison, egy 1-es típusú cukorbeteg lány (aki 10 évvel ezelőtt megnyerte a Miss Idaho 2014-et), kiment a kifutóra fürdőruhában és inzulinpumpában. A szépségversenyen készült képet a Facebook-on is közzétette. Ennek kapcsán úgy gondoltam, itt az ideje, hogy erről a témáról is beszélgessünk.
Sierra annak idején közzétette azt a fotót, amin a kifutón sétál, inzulinpumpával a csípőjén, és megírta azt is, hogyan nézett szembe a félelmeivel és mutatta meg végül büszkén az inzulinpumpáját. 1-es típusú cukorbetegként tudom, hogy sokan szégyellik az inzulinpumpát, mi több, ismerek olyat, aki ezért nem akar az injekciózásról a pumpás kezelésre váltani. Ha valaki szégyenkezik az inzulinpumpája miatt, sokszor a ruhaválasztás is nehézkes lehet, mert bármi, amit felvéve látszik a pumpa, nyilván szóba sem jöhet. Végtelenül csalódott vagyok amiatt, hogy a társadalom által kreált szépségideálok miatt egy inzulinpumpát viselő személy esetében egyáltalán felmerül annak az esélye, hogy csúnyának vagy elidegenedettnek érezze magát. Pedig az inzulinpumpa szerintem egyáltalán nem határozza meg egy ember valódi értékét vagy szépségét, sőt, inkább a mindennapi hősies küzdelmeiről árulkodhat sok esetben.
Sosem szoktam letagadni, hogy 12 éven keresztül én is foggal-körömmel küzdöttem a pumpa ellen, akármilyen rosszak is voltak a cukraim, akármennyire nehéz volt beállítani pennel. Nem tudtam elképzelni azt, hogy a cukorbetegségemnek látható jele legyen. Nem akartam magam kitenni annak, hogy random emberek, vagy ismerősök majd kérdezgetnek, ha meglátják a pumpámat, hogy mégis mi rajtam ez az eszköz, és ha engem egy gép tart életben, UGYE ez már a cukorbetegség súlyos fajtája...? Pont azt "kedveltem" ebben a betegségben, hogy ha nem akartam, nem volt feltétlenül muszáj beszámolnom róla akármilyen közösségben vagy élethelyzetben. A pumpával persze tudtam, hogy mindez elveszne, megváltozna. Nagyon sokáig ragaszkodtam ehhez az elképzeléshez, de végtelenül hálás vagyok ma magamnak azért, hogy végül elengedtem. Beláttam, hogy a hiúságom és a kényelmem kevésbé fontos, mint hogy konstans jó/elfogadható vércukrokat tudjak fenntartani. Emellett arra is rájöttem a tapasztalataim során, hogy még előnyös is lehet, ha egy új társaságban rögtön kiderül a pumpa révén, hogy diabéteszem van. Már az első alkalommal feltehetik felém a kérdéseiket, nem valami későbbi, esetlegesen kínos helyzet során derül fény a cukorbetegségre. Win-win.
Talán csak én veszem már észre kevésbé, de ritkán tapasztalok olyat, hogy az emberek kifejezetten megbámulnák az inzulinpumpámat. Persze előfordul, van, hogy rá is kérdeznek, mi ez a tamagocsi a derekamon, de egy kezemen meg tudom számolni ezeket az alkalmakat. Pedig már nem hordom takarásban a pumpát, mint ahogy az első években, szigorúan zsebben, vagy póló alatt, melltartóra csíptetve. Ha mégis ilyet érzékelek, egészen biztos vagyok benne, hogy nem azért bámulnak meg, mert azt gondolják, "jaj de csúnya ez az eszköz" vagy "teljesen elrontja a ruháját". Szerintem csak kíváncsiak, és próbálják kitalálni, mi lehet rajtam ez a dolog.
Én mostanra megszerettem az inzulinpumpámat. Azon túl, hogy összehasonlíthatatlanul jobb vércukorértékeket tudok vele elérni, és sokáig a céltartományban maradni, rendszeresen emlékeztet arra, hogy milyen keményen küzdök mindennap azért, hogy egészséges maradjak, és erre büszke vagyok. Soha ne felejtsd el, hogy a pumpa nem határoz meg téged emberként, ez csak egy kis részed, nem a teljes kép. Garantálhatom, hogy ha valaki rád néz, legtöbbször nem úgy néz rád, mint valakire, aki inzulinpumpát visel. Ne szégyellj egy olyan eszközt, amely lehetővé teszi, hogy hosszú és teljes életet élhess egy olyan betegséggel, ami cirka 100 éve még halálos ítéletnek számított. A pumpa nem tesz kevesebbé, nem vesz el a szépségedből, a személyiségedből, az erődből, a bátorságodból, kizárólag hozzá ad - hiszen megmutatja, hogy egy harcos vagy.
