
Már született épp elég írás a koronavírusról. A tüneteiről. A védekezéshez szükséges ajánlásokról. A statisztikákról, adatokról, grafikonokról. Az egyes nemzetek fertőzöttségi és halálozási rátáiról. Már tudjuk, hogy kik a fokozottan veszélyeztetettek, kiknek a legfontosabb, hogy most (tényleg) otthon maradjanak. Már megírtuk azt is, hogy a diabétesszel élőknek most mire kell hatványozottan odafigyelni, miből kell feltankolni, hogyan próbálják elkerülni az esetleges megbetegedést. Már az "operatívtörzs", a "covid" és a "karantén" szavakkal kelünk és fekszünk. Mindezekről már van elég cikk, bejegyzés, poszt, amelyek mindenki számára hozzáférhetők, nincs szükség még egyre. Fenekestül megváltozott és felfordult sokak élete, egyik napról a másikra kellett alkalmazkodnunk merőben új helyzetekhez és körülményekhez, és mindezek mellett továbbra is erőt kell sugároznunk, mutatnunk kell kifelé, hogy minden szuper továbbra is. Iszonyatosan kimerítő és megterhelő ez az időszak, azt hiszem mindenki számára, és ez rendben van. Rendben van, ha nincs mindig "good vibes only", mert erre az ember szerintem nem képes. Rendben van, ha néha megijedünk a hírek hallatán, vagy aggódunk a ránk váró jövő miatt. Engem is elkapott ez a tavaszi fáradtság, így csak a saját, személyes gondolataimat szedtem össze egy csokorba.