Cukkerberg

Egy levél önmagamnak, 2004-be

2021. november 22. - szabari.betti

profilecarousel_8728ab0b668b0df19b61f7924e4b49c4.jpg

Kedves Betti!

Ezt most nehéz lehet elhinni, de pontosan ismerem az érzést, ami most benned van. Úgy érzed, csapdába estél. Valójában mindenről tudok, amin most keresztülmész: az aktuális félév az iskolában lehúzva a wc-n, a fiú a szomszédos kórházi szobában folyton idegesítő vicceket mesél, és mindig a nővérnek kell kiküldeni, a leheleted még mindig édes és gyümölcsös ízű, és a cukorbetegséggel kapcsolatos összes sztereotípia - és az ezek miatti bűntudat - elborítja az elméd. Az összes ujjad sajog a szúrásoktól, és még nem mered magadnak beadni az inzulint. Még kérdezgeted az orvost, hogy ha ezt meg azt betartasz, elmúlhat-e még ez az egész. Alkudozol a nővérrel, hogy ehetsz-e egy kicsit több almát, mint amennyit előírtak. Hogy ne emlékeznék mindezekre élénken? A diagnózis mindent megváltoztatott. Hirtelen minden étkezés hatalmas felelősséggel járt, és egy életre szóló tanulási folyamat vette kezdetét, ami még ma is tart. Nagyon is. De azért írok, hogy elmondjam, ezután sem csak nehézségek és viszályok várnak rád.

Ha tehetném, megölelnélek. Megölelném azt a lefogyott, sajgó, kimerült testet, amelyről most úgy érzed, hogy cserbenhagyott. (Pedig nem, erről még később is tanúbizonyságot fog tenni). Megmutatnám neked az összes képet, amelyet a diabétesz táborokban készítettél, ahova a mai napig visszajársz. Elmesélném az összes mulatságos és megható történetet, amelyeket itt éltél át, és megmutatnám az összes barátodat, akiket itt ismertél meg, és sokan közülük a mai napig fontos részei az életednek. Elmesélném mindazokat a helyzeteket, amikor magából a cukorbetegségből csináltatok viccet, amikor együtt megtanultatok nevetni is ezen az állapoton, ami olyan sokat segített neked az elfogadásban. Elmesélném, milyen sokat tanultál itt az emberektől, mennyi inspirációban volt részed a saját diabéteszed kezelésével kapcsolatban. Elmesélném, mennyi segítséget kaptál tőlük, és kapsz ma is, ha szükséged van rá.

Megkérnélek, hogy tedd fel az összes kérdésed, hogy megpróbáljam legjobb tudásom szerint megválaszolni őket, és lehetőleg minden félelmedet eloszlassam. Megmutatnám az inzulinpumpámat és a vércukormérő-gyűjteményemet, amelyből a mai napig a piros darabra vagyok a legbüszkébb. Kár, hogy már nem gyártanak hozzá tesztcsíkot. Megmutatnám a szenzoromat, és azokat a lepke és nyuszi alakú matricákat, amelyeket kineziológiai tapaszból vágtam ki, rögzítés gyanánt. Aztán vennék két sütit. Igen, sütit, bár neked ez most elképzelhetetlennek hangzik, de mégis elmagyaráznám, hogyan lehet cukorbetegként is felelősen elfogyasztani egy ilyet, hogyan tudod megbecsülni a szénhidráttartalmát, és azt, mennyi inzulint adj rá. Az igazság az, hogy annyi mindent nem tudok még én sem, de sokat tanultam. Talán pátoszosan hangzik - tudtam ennyi idősen, mit jelent az, hogy pátoszos..? -, de a diabétesz kezelése sokszor inkább művészet, mint tudomány. Semmilyen precíz arány-beállítás vagy csúcstechnológiás eszköz nem képes teljes mértékben megjósolni a vércukorszint ingadozásokat. Tudom, ez most kiábrándító lehet, de a cukrodra még a csillagok állása is hatással lesz. Sok bosszúságtól kíméled meg magad, ha ezt mielőbb elfogadod. Amit viszont tudnod kell, hogy számít a pontosság. A diabétesz soha nem alszik, akkor sem, amikor neked magadnak pihenésre van szükséged. Próbáld tudatosan számolni az étkezéseket, és kérlek, ellenőrizd háromszor is, hogy a pincér valóban zero kólát hozott-e ki neked. Azzal is legyél tisztában, hogy a diabétesz - eddigi tapasztalatom alapján - az ég világon semmiben nem fog megakadályozni: leérettségizhetsz, járhatsz 2-3 egyetemre, lefuthatsz egy félmaratont, oktatásokat tarthatsz számtalan ember előtt, és bejárhatod a világot anélkül, hogy bármi megállítana.

A lelki egészséged ugyanolyan fontos, mint a fizikai egészséged, így erre is oda kell majd figyelned. Ez a betegség sokszor elég kimerítő, hiszen nem tudsz szabadságra menni belőle, folyamatosan résen kell lenned. Próbáld olyan emberekkel körülvenni magad, akiket nagyra értékelsz, és akikről tudod, képesek segíteni, ha épp arra van szükséged. Ne félj beszélni a barátaidnak a diabéteszről, és ha kérdezik, nyugodtan mutasd meg nekik a glukagon injekció beadásának módját is. Így te is sokkal inkább biztonságban érzed majd magad, és ők sem esnek annyira kétségbe, ha valami baj történne. Sokan fogják neked mondogatni, hogy milyen erős vagy, és hogy ők "soha nem tudnának így élni, ezzel a betegséggel együtt". De jó ideig ezt nem fogod elhinni, inkább csak fárasztónak érzed ezeket a megjegyzéseket, meg persze hazugságnak, hiszen ha nincs más választás, az ember alkalmazkodik, ahogy te is teszed majd. Sokáig azt fogod gondolni, hogy a vélt erő, amit kívülről látnak benned mások, az igazából csak a szervezeted tehetetlenségének az elfogadása, egy beletörődés. Viszont örömmel jelenthetem, hogy ez később meg fog változni. Erős vagy, és mindig is az voltál. 

Ez a diagnózis nem egy életfogytiglani börtönbüntetés, csak egy rohadt nagy váltás. Ha akarod, a legjobbat hozhatod ki belőle. Ahogy ott ülsz azon a kórházi ágyon, és a térdeidet szorongatod, köszönd meg a szüleid kitartását. Ha egy hónap múlva kijutsz onnan, mindenképpen egyél egy csokis palacsintát, mert nagyon finom, és beszámítható. A legfontosabb, hogy egy pillanatra se kételkedj magadban, a testedben vagy az erődben. Innentől már minden lejtmenetben van.

Kitartást,

Szabari Bettina

 

a fotó forrása: Pantyi Petra "Reggelim a vacsorád" című filmje

A bejegyzés trackback címe:

https://cukkerberg.blog.hu/api/trackback/id/tr7716762440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása