Írjátok meg nekünk, hogy boldogultok cukorbeteg gyerkőccel a bölcsiben, óvodában, iskolában! Keressük a működő modelleket és a konkrét problémákat, hogy egyetemes megoldást találhassunk rájuk a Belevalók programunk részeként. Szülők és pedagógusok, nevelők történeteit egyaránt várjuk, hiszen a gyerekek ellátása csapatmunka!
Írjatok!
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu
Sokan jeleztétek a Belevalók óvodai program kapcsán, hogy bizony nagy szükség van a programra az iskolákban is, mert sok helyen nem veszik fel a cukorbeteg gyerekeket az alsós osztályokba sem. Tervezzük-tervezzük, hogy iskolákba is eljussunk, addig pedig fogadjátok szeretettel Szabi és Melinda történetét! A cukorbeteg gyermekeknek ott a helyük az iskolákban is!
Szabi és a Parlament. Ha felnő, talán ott tölt majd be komoly pozíciót.
Gyerekek, cukorbetegek. Elképesztően korán kell felelősséget vállalniuk magukért. Hatalmas teher a családokon - és hatalmas öröm látni a diabos gyerekek sikereit, ha boldog tagjai lehetnek egy-egy közösségnek.
Fogadjátok szeretettel Detti levelét, egy igazi pozitív ovisztorit! Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk!
Neked is van történeted? Továbbra is várom a leveleket!
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu
"Bónuszként mutatok két képet, az egyik a tavalyi céges Mikulás-ünnepségen készült, ahol boldogan eszegette a paprikát, uborkát, paradicsomot, sajtocskát, cseppet sem zavarta a mellette lévő rengeteg, számára tiltott édesség. A másik tavaly ősszel készült, amikor három és fél évesen megtanulta egyedül megmérni a cukrát :)
Hogy fogadták a cukorbeteg gyerkőcöt az óvodában? És hogy indult az iskola? Köszönöm az eddigi leveleket és továbbra is nagyon várjuk történeteiteket, jót-rosszat egyaránt!
Írjatok!
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu
Az van, hogy nagyon dolgozunk egy pedagógus-továbbképző programon. És az van, hogy nélkületek nem megy. Nagyon kellenek a Ti történeteitek, a Ti tapasztalataitok.
Óvodától az egyetemig, cukorbetegen, egy szülő szemével. Teréz levele a Facebook-on kering és most ide is beemelem. Lányodnak sok sikert a tanulmányaihoz, egyáltalán az élethez, Neked pedig köszönjük a levelet és gratulálok az anyai helytálláshoz! Mert szülőnek lenni nem könnyű, de krónikus betegséggel élő gyermeket egészséges felnőtt emberré nevelni - bizony nagy kihívás.
"Szerencsére van egy másik - hála istennek pozitív - történetem is egy hétéves kisfiúról, aki imád sportolni, méghozzá focizni! A kisfiút, Pault két éve inzulinpumpás kezelésre állították. A szülőknek nehéz feladatuk volt: engedjék Pault sportolni?..." - kezdi a történetet Lilla blogjában.
Ha Neked is van ovisztorid, ragadj klaviatúrát!
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu
A következő ovisztorit Lilla írta Diablife című blogjában. Sajnos nem minden óvodában sikerül a cukorbeteg gyermekek megfelelő integrációja, miközben sok helyen a szülők és az óvoda munkatársainak együttes erőfeszítései révén a diabos kisgyerkőcöket semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri, és megkapják azt a plusz figyelmet is, amit kétség kívül igényelnek. Mint például Andris, Tóalmáson!
Ha hálás vagy az óvónéniknek, és szeretnéd ezt kimutatni;
ha Nálatok minden ok és nem is érted, mi ez az egész felhajtás az ovik körül;
ha van pozitív ovisztorid, sikertörténeted:
írd meg a történeted, hogy megmutathassuk, tud ez működni is!
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu
Képzeljétek! Ma kaptuk a hírt, hogy az egyik budapesti óvodában az óvónénik úgy döntöttek, a "Szárnyak és paták" mesét fogják felolvasni a gyerkőcöknek! Nagyon örülünk, kíváncsian várjuk a fogadtatást és bízunk benne, hogy az oviscsoportban lévő cukorbeteg kisfiú Glu révén kicsit hőssé válik majd! A diabétesz miatt már eleve az, csak most talán a környezete is jobban észreveszi.
Közben pedig lassan eltelik ez a tanév is, és a sok negatív ovisztori mellé olyan nagyon hiányoznak azok a történetek, ahol minden rendben volt vagy rendben lett közben. Mert ilyen is van, bőven!
Írjatok nekünk!
Hogy tetszett a könyv? Mit szóltak hozzá a gyerekek?
Könyvvel vagy anélkül, hogy boldogultok az óvodában, iskolában?
Egy korábbi posztban Melinda írta meg, milyen nehézségekkel és problémákkal kell szembenézniük az óvodában a fia cukorbetegsége miatt. Ehhez a poszthoz érkezett komment, amit kiemeltem ide, mert szerintem nagyon érdemes és hálásan köszönöm, hogy hozzászóltál, kedves Polla60. Óvónői vélemény a cukorbetegség kontra óvoda témakörben.
"Nem értem én ezt. A csoportomban van egy kislány, akinek a teste 50%-ban megégett. Az édesanyja Debrecenből hordta ki két évig, mert ott nem vették fel. Van az óvodánkban egy kislány, akinek az életmentő injekcióját a hűtőszekrényben tartjuk. Elhívtuk az orvost, hogy magyarázza el, mit kell tennünk, ha baj van. Számtalan speciális étkezésű gyerekünk volt már. Szülő behozza az ételt, dajka néni megmelegíti. Ennyi. És nem 25, hanem 29 gyerek mellett is. Van egy kisfiúnk, aki nehezen jár. A tavaszi kirándulásunkkor teljesen természetes volt, hogy őt is visszük. Az édesanyja velünk tartott, hogy segítse, ha elfáradna. Ezek a dolgok nekünk nem jelentenek terhet, Külön feladatot igen, de terhet nem. Miért fosztanánk meg ezeket a gyerekeket bármitől is? Más miért nem így gondolkodik? Más miért lett óvónő?"
Tárt karokkal várom továbbra is a véleményeket, történeteket a témában:
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu
Lassan, de biztosan elindult az október, és ezzel óvoda- vagy iskolakezdő kis diabosok is túl vannak a legnehezebb első heteken. Nálatok hogy alakul? Továbbra is nagyon várom, hogy írjatok óvodai-iskolai tapasztalatokat, történeteket! kata.kiss@egycseppfigyelem.hu, ide tessék a postagalambot küldeni!
Bátorításul pedig itt egy történet Nikitől, aki még nyáron nagyon-nagyon izgult, hogy is lesz a szeptember... Így lett!
