Egy korábbi posztban Melinda írta meg, milyen nehézségekkel és problémákkal kell szembenézniük az óvodában a fia cukorbetegsége miatt. Ehhez a poszthoz érkezett komment, amit kiemeltem ide, mert szerintem nagyon érdemes és hálásan köszönöm, hogy hozzászóltál, kedves Polla60. Óvónői vélemény a cukorbetegség kontra óvoda témakörben.
"Nem értem én ezt. A csoportomban van egy kislány, akinek a teste 50%-ban megégett. Az édesanyja Debrecenből hordta ki két évig, mert ott nem vették fel. Van az óvodánkban egy kislány, akinek az életmentő injekcióját a hűtőszekrényben tartjuk. Elhívtuk az orvost, hogy magyarázza el, mit kell tennünk, ha baj van. Számtalan speciális étkezésű gyerekünk volt már. Szülő behozza az ételt, dajka néni megmelegíti. Ennyi. És nem 25, hanem 29 gyerek mellett is. Van egy kisfiúnk, aki nehezen jár. A tavaszi kirándulásunkkor teljesen természetes volt, hogy őt is visszük. Az édesanyja velünk tartott, hogy segítse, ha elfáradna. Ezek a dolgok nekünk nem jelentenek terhet, Külön feladatot igen, de terhet nem. Miért fosztanánk meg ezeket a gyerekeket bármitől is? Más miért nem így gondolkodik? Más miért lett óvónő?"
Tárt karokkal várom továbbra is a véleményeket, történeteket a témában:
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu
