Sokan jeleztétek a Belevalók óvodai program kapcsán, hogy bizony nagy szükség van a programra az iskolákban is, mert sok helyen nem veszik fel a cukorbeteg gyerekeket az alsós osztályokba sem. Tervezzük-tervezzük, hogy iskolákba is eljussunk, addig pedig fogadjátok szeretettel Szabi és Melinda történetét! A cukorbeteg gyermekeknek ott a helyük az iskolákban is!

Szabi és a Parlament. Ha felnő, talán ott tölt majd be komoly pozíciót.

A rosszul sikerült ovis éveink után, szeptemberben megkezdtük az iskolát. Nagyon féltem a suli kezdéstől, tartottam attól,hogy a kisfiamnak egy életre elment a kedve az oktatási intézményektől. De most már boldogan írhatom : NEM ÍGY TÖRTÉNT!

Szabi jó kedvűen és örömmel megy nap mint iskolába! A tanító néniktől megkap minden támogatást, segítségét,odafigyelést amit a diabétesze miatt igényel.

Reggel 8- tól délután 16- óráig az iskolában van! Hatalmas előrelépés ez az életünkben, hisz az oviból ebéd előtt haza kellett jönnie. (És évekig én is az oviban tartózkodtam.)

Szabolcs inzulinpumpás. Kérésére, iskolai étkezést kap, ugyanazt eszi amit a többi gyermek. Az ebédnél egyenlőre még segítségére vagyok. Mérem,hogy miből mekkora adagot kap és számolom a szénhidrátot. Készülnek a feljegyzések, így majd szépen lassan eljutunk odáig, hogy már az ebédhez sem kell bemennem. A kis étkezések a tanító nénik segítségével zajlanak.

Szabolcsnak megengedték, hogy nála legyen a suliban a telefonja. Az oviban már ezt szokta meg,tudja,ha a diabjával kapcsolatban baj, vagy kérdése van, felhívhat és megbeszéljük.

A kis osztálytársai is nagyon kedvesek és elfogadóak. Minden cukormérésnél drukkolnak, hogy jó értéket mutasson a mérő. Amikor délután érte megyek,sokszor a gyerekek Szabi aznapi cukorértékeinek felsorolásával fogadnak!

Szabolcs mióta iskolás, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Örömmel jár iskolába. Lelkes és szorgalmas. Megkapja mindazt a biztatást és törődést a tanító néniktől, amire szüksége van és ezt tudja, érzi!

Öröm azt tudni,látni,hogy a gyerek jó helyen és biztonságban van! Jó azt megtapasztalni,hogy egy oktatási intézmény (annak tanítói) segítségére tud lenni a szülőknek, gyermekeknek. Betudja fogadni a diabéteszes gyermeket és igazodni tud annak esetleges egyedi igényeihez.

Bízom benne,hogy egyre gyakrabban olvasunk és hallunk majd gyerekektől, szülőktől hasonlóan jó tapasztalatokat! Mindenkinek ezt kívánom!