Napjainkban elárasztanak bennünket a „mindfulnessről” szóló posztok. Néha úgy tűnik, ez csak annyit jelent, hogy csukott szemmel ülsz és lazítasz. Máskor töltelékszóként használják annak leírására, hogy valamire jobban oda kéne figyelni. Általában jó dolognak tűnik, amit szeretnénk gyakorolni. A mindfulness viszont valószínűleg nem az, amire gondolsz. Ha már hagyod, hogy „gondolkodó elméd” háttérbe szoruljon, miközben megpróbálsz elmélyülni valamiben, akkor vagy félúton a mindfulness megismerésében, talán. 

Mindenképp fontos, hogy cukorbetegként tisztában legyünk azzal, hogy nem vagyunk egyedül: a diabétesz nem csak Magyarországon, de világszerte egyre nagyobb problémát jelent. Rengeteg szív- és érrendszeri és/vagy daganatos betegséggel küzdő ember van, sokan dohányoznak, isznak, túlsúlyosak, és a lakosság körülbelül 10%-a cukorbeteg. Azon túl, hogy a diabétesz kihat a saját és a környezetedben lévők mindennapi életére, óriási hatást gyakorol az egész gazdaságunkra is. Ezzel a témakörrel már évtizedek óta foglalkoznak szakértők, de a statisztikák évről évre változnak, hiszen a probléma egyre globálisabb. És növekszik.

Sok cukorbeteg aggódik a hipoglikémia miatt – egy tanulmányban a diabéteszesek 25%-a számolt be arról, hogy az alacsony vércukorszint miatti szorongás komoly problémát jelent számukra. A hipók gyakran előfordulnak a cukorbetegeknél, az 1-es típusúaknál akár hetente kétszer is, enyhébb vagy súlyosabb formában.

Gyakran elmélkedem az 1-es típusú cukorbetegségemről, és arról, hogy ez milyen hatással lehet az önbecsülésre. Utóbbi definícója szerintem „bizalom a saját értékeinkben vagy képességeinkben"." Az 1-es típusú diabétesz határozottan arra kényszerít minket időnként, hogy különböző mérőszámokkal jellemezzük saját magunkat (vércukorszint, HbA1c), amelyek sokszor elhitethetik velünk, hogy ezek a saját értékünket vagy képességeinket mutatják meg. Ha magas vércukorszintet mérek, van, hogy magamat hibáztatom érte. Vagy ha alacsony a cukrom, nagyon rossz a közérzetem, és ezért éjfélkor mindent megeszek, amit a konyhában találok, csalódok magamban. Valahányszor találkozom a kezelőorvosommal, ideges vagyok, és vért izzadok a folyosón ülve, hogy vajon megfelelő lesz-e a HbA1c-m. Még mindig előfordul velem, hogy azt gondolom, annyit érek, amennyi az aktuális vércukorszintem. De vajon igaz ez? Ezt az írásomat az idei diabétesz világnapra ajánlom minden kedves sorstársamnak.

A stressz olyan fizikai, szellemi és érzelmi állapotok összessége, melyek kiváltó oka a feszültség, az aggodalom, és a nyugtalanság. De hogyan hat mindez a vércukorszintedre?

Nos, természetesen azt akarjuk, hogy az emberek kérdéseket tegyenek fel, és megpróbáljanak minél többet megtudni az 1-es típusú cukorbetegségről. A probléma azzal van, ha ezek a kérdések meglehetősen sértek, vagy túlzó / helytelen sztereotípiákat tartanak fenn. Ehelyett arra biztatjuk a nem 1-es típusú diabétesszel élőket, hogy tegyenek fel nyitottabb, megfontoltabb kérdéseket, mint például: „Nem tudok túl sokat a diabétesz ezen típusáról, mesélnél róla nekem?” Íme néhány dolog, amit az emberek mondtak vagy kérdeztek már tőlem a cukorbetegség kapcsán… amit nagyon szeretném, ha mások már nem tennének meg.

A szénhidrátok pontos számolása egyszerre tudomány és művészet. Olyan dolog, amelyhez idő, gyakorlás és sok munka kell. Amikor a szülők korán elsajátítják a szénhidrátszámlálás mikéntjét, az az egész család számára természetessé válik, és jobb vércukorszintet eredményezhet a cukorbeteg gyerkőc számára.