Amennyi a vércukorszinted, annyit is érsz?

2023. november 10. - szabari.betti

Gyakran elmélkedem az 1-es típusú cukorbetegségemről, és arról, hogy ez milyen hatással lehet az önbecsülésre. Utóbbi definícója szerintem „bizalom a saját értékeinkben vagy képességeinkben"." Az 1-es típusú diabétesz határozottan arra kényszerít minket időnként, hogy különböző mérőszámokkal jellemezzük saját magunkat (vércukorszint, HbA1c), amelyek sokszor elhitethetik velünk, hogy ezek a saját értékünket vagy képességeinket mutatják meg. Ha magas vércukorszintet mérek, van, hogy magamat hibáztatom érte. Vagy ha alacsony a cukrom, nagyon rossz a közérzetem, és ezért éjfélkor mindent megeszek, amit a konyhában találok, csalódok magamban. Valahányszor találkozom a kezelőorvosommal, ideges vagyok, és vért izzadok a folyosón ülve, hogy vajon megfelelő lesz-e a HbA1c-m. Még mindig előfordul velem, hogy azt gondolom, annyit érek, amennyi az aktuális vércukorszintem. De vajon igaz ez? Ezt az írásomat az idei diabétesz világnapra ajánlom minden kedves sorstársamnak.

Tinédzserkoromban és a húszas éveimben rengeteg bűntudat és önhibáztatás volt bennem a cukorbetegségem kezelése kapcsán. Ez egy "rejtett" bűntudat volt, amivel megszoktam, hogy együtt éljek, és ez a diabétesz mindennapi rutinjával nyilvánult meg. A felszínen, a család és a barátok számára úgy teszek, mintha minden rendben lenne, de közben sokszor érzem azt, hogy minden szabálytalan vércukorszintem hatással van arra, hogy mit érzek magammal és a jövőmmel kapcsolatban. Egy kicsit idegesen írok erről a témáról, hiszen ez egy nagyon sebezhető oldalam. Kicsit megmutatom a saját démonjaimat. Ez a belső hang az, amitől a mindennapokban időnként bűntudatot és szégyent éreztem korábban. A különbség az, hogy most már tudom, hogyan kell elhallgattatni ezt a hangot, ha túl hangos. Ez a hang legtöbbször ésszerűtlen volt, és a szükségesnél több időt és energiát fordítottam rá. Szeretném, ha a blog a cukorbetegséggel kapcsolatos pozitív mindennapokról szólna, de fontosnak tartom, hogy őszinte legyek minden tapasztalatomról, legyen az jó és nem túl jó. Bízom benne, hogy ha felismerted magadban a fenti negatív érzéseket, akkor tudod, hogy nem kell ezekkel magányos farkasnak lenned, aki saját maga próbálja megoldani mindezt. A diabétesz és a mentális egészség kéz a kézben járnak, ezért ne hagyd figyelmen kívül az érzéseidet, és beszélj ezekről egy barátoddal, családtagoddal, akiben megbízol, keresd fel a kezelőorvosod, és feltétlenül beszélj velük arról, hogyan érzed magad. Pár javaslatot én is összeírtam a témában, a saját tapasztalataim alapján.

Csökkentsd az önkritikát, és légy együttérző! Úgy gondolom, hogy a cukorbetegséggel élők önmaguk iránti együttérzése elengedhetetlen. Ha napi 8-15 ujjszúrásos vércukormérést végzel, nehéz nem a szívedre venni, ha nem azt a számot látod, amelyet szeretnél. Nekem is sokszor vannak olyan gondolataim, mint hogy „túl sokat ettem” vagy „tudnom kellett volna, hogy ennek az ételnek magasabb a szénhidrát-tartalma” vagy „miért nem csökkentettem időben a bázis inzulinom, miközben a kick box-órámra mentem?”. A diabétesz egy nagyon magas szintű életvezetést igényel, és ha nincs meg a pozitív lelkiállapotod és önbecsülésed ezzel kapcsolatban, az tovább nehezítheti a megfelelő önképed kialakulását. Ha egy ideje cukorbetegséggel élsz, mint én, és tudod, hogy ez nem mindig volt zökkenőmentes, meg kell tanulnod megbocsátani magadnak. Minden múltbeli hiba a múltban van. Meg kellett tanulnom elcsendesíteni a belső hangot, és megváltoztatnom a párbeszédet önmagammal. Tehát ha meghallom azt a kritikus hangot, tudatosan átváltom a párbeszédet gyakorlatias lépésekre, például: „rendben, most adok egy korrekciós bólust, szemmel tartom a vércukorszintemet, és feljegyzem, hogy ehhez az adott élelmiszerhez legközelebb több inzulint kell adnom."

Legyenek egyszerűek a dolgok. Ez segíthet értelmet adni minden káosznak. Ez különösen akkor volt hasznos, amikor megpróbáltam visszatérni a pályára, vagy a vércukorszintemet stabil tartományba állítani. Ez nem csak azt jelenti, hogy egészségesnek érzem magam, hanem önbizalmat is ad abban, hogy jó döntéseket hozok az egészségemmel kapcsolatban. Én alapvetően két dolgot teszek az egyszerűség érdekében:

Ételek. Úgy döntöttem, hogy többnyire alacsony szénhidrát-tartalmú ételeket eszem, mert ezek sokkal kiszámíthatóbbak számomra, és nem kell sokat találgatnom az inzulindózisok tekintetében. Igyekszem 80%-ban szénhidrátszegény dolgokat enni, és 20%-ot tartogatni a nassolásokra és egyebekre.
Éjszakák. Biztosítom, hogy a vércukorszintem stabil legyen alvás közben, szenzorhasználattal. Amíg erre nem volt lehetőségem, ez gyakran azzal járt, hogy havi 1-2 éjszaka során 2 óránként felkeltem vércukrot mérni, hogy megbizonyosodjak arról, hogy jó a vércukorszintem.

Az aktuális vércukorszint értéked egy tapasztalat, nem pedig jelentés rólad. Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezted, vagy úgy gondolod, hogy mindent ugyanúgy csináltál, mint előző nap, és a vércukorszinted mégis ugrásszerűen megugrik, nehéz ebbe beletörődni. Egy-egy ilyen alkalom egész önpusztító gondolatokat tud kiváltani belőlem, és sokszor azon kapom magam, hogy olyanokon rágódom, amik napokkal, hetekkel korábban történtek. Mostanában már ezekből az állapotokból igyekszem mielőbb kiszakítani magam, és inkább azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy „rendben, megtörtént, most mit fogsz tenni vele?”. Próbálom a vércukorszint-mérést egy tanulási tapasztalatnak tekinteni, nem pedig önmagam vagy az önértékelésem tükröződésének.

Használj pozitív megerősítéseket. Igyekszem minden nap pozitív megerősítéseket használni, hiszen minden apró eredmény vagy pozitivitás pillanata boldogan, motiváltan és jó hangulatban tarthat. Lehet, hogy csak azt gondolom magamban, hogy „jó volt ez a nap/vércukor/étkezés/séta”, mosolygós arcokat rajzolok a vázlatfüzetembe, vagy zenét teszek fel és táncolok a lakásban (a szomszédok már egész biztosan őrültnek tartanak), de jól esik megünnepelni ezeket a kis pillanatokat. Amikor a vércukorszintről van szó, akkor érdemes megveregetni a vállad, ha jó értékeket érsz el, ugyanakkor ne ítéld el magad, ha magas a cukrod. Ahogy korábban is mondtam, a vércukorszint mérését tanulási tapasztalatként használom, a következő megközelítést alkalmazva: „rendben, nem úgy sikerült, ahogy terveztem, miért történt, hogyan javítsam ki most, és mi a tanulság a következő ilyen esetre?".

Légy büszke a kompetenciáidra! A diabétesz kezelése azt jelenti, hogy olyan képességeket fejlesztesz ki, amelyekkel a nem cukorbetegek nem feltétlenül rendelkeznek. Hogy milyen készségekre is gondolok? A teljesség igénye nélkül néhány az enyémek közül:

Alapvetően képes vagyok a vércukorszintem szabályozására.
Nem félek a tűtől.
Szervezett és rugalmas vagyok. Bekalkulálom a legrosszabb forgatókönyvet is, hogy ne érjen meglepetés. De csak akkor, ha cukorbetegségről van szó.
Elsajátítottam az ételek szemrevételezésének művészetét, és azt, hogy legtöbbször meg tudom becsülni, mennyi szénhidrát van bennük.

A kellő önbecsülés felépítése nagyon fontos, ha 1-es típusú cukorbetegséggel élünk, mert végső soron minden döntésednek, amelyet naponta meghozol, van valamilyen hatása rá.

De te döntöd el, hogy ez pozitív vagy negatív.

Maradj továbbra is az a csodálatos ember, aki vagy.