Lassan, de biztosan elindult az október, és ezzel óvoda- vagy iskolakezdő kis diabosok is túl vannak a legnehezebb első heteken. Nálatok hogy alakul? Továbbra is nagyon várom, hogy írjatok óvodai-iskolai tapasztalatokat, történeteket! kata.kiss@egycseppfigyelem.hu, ide tessék a postagalambot küldeni!
Bátorításul pedig itt egy történet Nikitől, aki még nyáron nagyon-nagyon izgult, hogy is lesz a szeptember... Így lett!
"Most egy pozitív ovis sztorival jövök, hogy lássuk, ilyen is van! :) Kisfiam, (aki épp ma 4 éves) most kezdte az ovit szeptemberben. Az ovin belül ez az óvónéni-páros vállalta őt önként, ahová kerültünk. Ez egy katolikus családóvoda, és a főovitól kissé távol működik, egy csoporttal, ahol 17 gyerkőc van. Szóval optimális.
Az első hét után az óvónénik abszolút egyedül mértek cukrot - persze fiam segítőkész - és egyedül kezelték a pumpát. Rendszeresítettem egy füzetet a csoportszobában, amibe minden reggel beírom, hogy mennyi inzulin kell a reggelihez, ebédhez. Most ott tartunk, hogy ugyanúgy leadom reggel az oviban, mint a többi kisgyereket a szülei, és ebédig feléjük sem kell néznem:)
Le a kalappal előttük!! És már ők fogalmazták meg, hogy ez nem is olyan dolog, amin problémáznia kéne egy óvónéninek. Hétfőn a Planetáriumba mennek, és megkérdezett az óvónő, hogy elengedem-e... Értitek?! Nem azt kérdezte, hogy otthon maradhat-e, vagy eljönnél-e vele, mert ők nem vállalják a felelősséget, hanem hogy elengedem-e:D Persze elkísérem őket, de csak a bejáratig, és ez sem volt kérés, önként megyek:) Remélem sokaknak vannak, vagy legalábbis lesznek ilyen tapasztalataitok!!"
