A következő ovisztorit Lilla írta Diablife című blogjában. Sajnos nem minden óvodában sikerül a cukorbeteg gyermekek megfelelő integrációja, miközben sok helyen a szülők és az óvoda munkatársainak együttes erőfeszítései révén a diabos kisgyerkőcöket semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri, és megkapják azt a plusz figyelmet is, amit kétség kívül igényelnek. Mint például Andris, Tóalmáson!
Ha hálás vagy az óvónéniknek, és szeretnéd ezt kimutatni;
ha Nálatok minden ok és nem is érted, mi ez az egész felhajtás az ovik körül;
ha van pozitív ovisztorid, sikertörténeted:
írd meg a történeted, hogy megmutathassuk, tud ez működni is!
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu
"Volt egy nagyon meghatározó élményem a gyerekosztályon. Egy pici, barna hajú, tündér 4 éves kislány, akinél 2 évesen 1-es típusú diabéteszt diagnosztizáltak.
Az Anyukáján látszott, hogy iszonyat fáradt, stresszes és kimerült. Mint kiderült el kellett jönnie a munkahelyéről a kontroll miatt (amit a munkáltató nem szívesen vett és ezt ki is hangsúlyozta) és a vizsgálat után viszi Dórit a nagymamához. Az anyuka mesélte, hogy rengeteg gondjuk van - és nem Dóri hozzáállásával vagy éppen magatartásával, sokkal inkább társadalmi problémákról beszélhetünk.
A kislányt 3 évesen nem tudták beíratni oviba, mert senki nem vállalta, a magánóvodát anyagilag kevesen tudják finanszírozni- így a nagyszülők vigyáztak a lányra. 4 évesen ismerős által jutottak be egy közóvodába, aminek nagyon örültek az elején, egy kis idő elteltével viszont már nem tudták a szülők, hogy mi tévők legyenek. Miért is?
Az óvónőknek fogalmuk nincs, hogy mivel jár gy diabéteszes gyermek felügyelete: extra türelem, idő és odafigyelés. Sajnos - ebbe inkább nem megyek bele, hogy miért vagy hogy miért nincs- se pénzügyi, se emberi keret ma Magyarországon.
Ha nem maga a kislány mesélte volna el nem is hittem volna el a következő történetet: Dóri rosszul érezte magát, szólt az óvónőnek, hogy érzi , hogy valami nincs rendben és segítsen neki az óvónéni. Az óvónéninek viszont nem volt 5 perce a lányra és elhajtotta. A kicsi rosszulléte egyre intenzívebb lett és kiment a tornazsákjához, mert tudta, hogy ha ilyes valamit érez akkor a tornazsákjában van szőlőcukor , amit azonnal be kell vennie. Már alig látott, alig volt ereje a cukorig elmászni, de sikerült megmentenie a helyzetet, megette a szőlőcukrát és jobban lett.
Hihetetlenül dühös voltam. Dühös, mert láttam a kislány arcát, akiben mély sebeket hagyott ez a dolog. Minden napja küzdelem, minden nap rettegés a hipoglikémiától vagy esetleg a hiperglikémiától...sőt nemcsak neki, hanem a szülőknek is!
Kérdeztem, hogy hogy megy neki a cukormérés, de helyette az Anyukája válaszolt: "Dóri még nem tudja egyedül megmérni a cukrát." Ránéztem erre a hihetetlenül bátor kislányra és mondtam neki, hogy mi lenne, ha együtt mérnénk meg a cukrunkat, ő pedig csak elmosolyodott és bólogatott. Az anyukája alig mert hinni a szemének. Sikerült. Együtt megmértük, együtt megcsináltuk. Csak látnia kellett, hogy nincs egyedül. Ami nekem természetes volt, neki óriási feladat, és még nincs vége...
4 évesen a legtöbb gyerek nem ismeri a számokat, ugye?! Ebbe sem gondoltam bele hirtelen. Kérdeztem, hogy akkor mégis honnan tudja, hogy mi mennyi?! Erre pedig annyit mondott: "Hát, ha egyessel kezdődik a szám, az még nem olyan nagy baj, ha kettessel, akkor baj van!"
Amikor a vércukorszint túl alacsonyra csökken (pl mozgás közben), jellemző tünetek jelentkeznek, mint remegés, gyengeség, izzadás - mely tüneteket a cukorbetegek megtanulják felismerni, sokszor még az egészen kicsik is. Ha a vércukorszint tovább csökken és túllép egy kritikus értéket, eszméletvesztés, súlyos esetben életveszélyes állapot alakulhat ki.
A jó hír, hogy mindez megelőzhető, plusz cukor fogyasztásával (pár szem szőlőcukor, 1-2 dl gyümölcslé) a vércukorszint rendeződik, a tünetek megszűnnek és a vészhelyzet elhárul. Ezért alacsony vércukorszint esetén (hipó vagy hipoglikémia idegen szóval) nem szabad késlekedni a beavatkozással. Cukorbeteg gyerekekről további infó található a honlapunkon.
