Sok minden van, amit a cukorbetegségben gyűlölni lehet. Akkor is, ha nem te vagy beteg, hanem a társad. Tényleg. A kiszámíthatatlanságot, a félelmet, a diétát, a hipót, a túl magas cukrot, a hangulatingadozásokat, az éjszakai rosszulléteket, szövődmények lehetőségét, amiket az ember hiába próbál kizárni, bekúsznak a fejébe. Most mégis azt szeretném megosztani, mit adott nekem diabfeleségnek az, hogy a társam, a férjem diabétesszel él.
Megvan az ikonikus jelenet a Month Pyton féle Brian életéből? A mit adtak nekünk a rómaiak párbeszéd?
Xerxes: – Vízvezetéket.
Reg: – Mit?
Xerxes: – Vízvezetéket.
Reg: – Ó, igen, igen. Azt ők adták, igen. Ez igaz.
- katona: – És a csatornázást.
Loretta: – Ó, igen, a csatornázást. Ne feledd, milyen volt a város előtte!
Reg: – Jól van, elfogadom a vízvezetéket meg a csatornát. Ezt a két dolgot ők csinálták.
Matthias: – És az utakat.
Reg: – Persze, nyilvánvalóan az utakat. Ez nem is vita tárgya, ugyebár. De eltekintve az utaktól, a vízvezetéktől, a csatornáktól...
Katona: – Öntözés.
Xerxes: – Gyógyászat.
- katona: – Oktatás.
Reg: – Jó, jó, elég volt. Elég.
- katona: – És a bor.
Francis: – Igen, igen, az tényleg nagyon hiányozna, Reg, ha a rómaiak elmennének. A bor.
Katona: – Népfürdők.
Loretta: – És, hogy jó a közbiztonság az utcákon este is, Reg.
Francis: – Nagyon jól tudják, hogy kell rendet tartani. Lássuk be, csak ők képesek rá egy ilyen helyen, mint ez.
Reg: – Jól van, de eltekintve a csatornától, gyógyászattól, oktatástól, bortól, közrendtől, öntözéstől, utaktól, vízvezetékhálózattól... mit tettek a rómaiak értünk?
Szóval mit adott nekem, mit adott nekünk a férjem cukorbetegsége?
– Elfogadást. Az első randevún, amikor előkerült a mérő, Tomi azt kérdezte, el tudom-e fogadni a helyzetet, zavar-e. Nem tudtam mire bólintok rá. Most már tudom. Nem csinálnám másként.
– Jó, de az elfogadáson kívül mit adott neked a férjed a cukorbetegsége?
– Tudatosságot az étkezésben. Korábban gyakran össze-vissza ettem, szerencsés alkatom van, a húszas éveimben büntetlenül megtehettem. Aztán részben Tomi miatt elkezdtem figyelni, példát is akartam mutatni, úgy éreztem, neki is könnyítek vele. Persze magamért is csináltam. Harmincöt felett, szülés után azért már amúgy sem bízhatok csak a genetikában, meg nem csak hiúság, fontos az egészségem. Nem tartunk szigorú étrendet, odafigyelünk, így fogalmaznék. De nagyon ritkán fordul elő, hogy nem főzök.
– Jó, de az elfogadáson és a tudatos étkezésben mit adott neked a férjed cukorbetegsége?
– A rendszeres sportot. Azért kezdtem futni, hogy Tomit is rávegyem és legyen egy közös programunk. Korábban kosarazott és úszott, de aztán a megismerkedésünkkor ezek elmaradoztak. Így elcsábítottam futni. Ő nem fut azóta. Visszatért úszni, hetente többször úszik, mellette súlyzózik. Büszke vagyok rá. Én már a félmaratonnál tartok, korábban ezt elképzelni nem tudtam magamról.
– Jó, de az elfogadáson és a tudatos étkezésen a rendszeres sporton mit adott neked a férjed cukorbetegsége?
– Letettem a cigarettát. Ezt a futás hozta, egyszerűen nem volt összeegyeztethető a futás és cigi. Fél évvel később Tomi is letette. Nem miattam. Maga miatt. Mondtam, hogy büszke vagyok rá?
– Jó, de az elfogadáson, tudatos étkezésen és a rendszeres sporton és a cigaretta elhagyáson kívül mit adott neked a férjed cukorbetegsége?
– Önkontrollt. Meg kell állnom, hogy dirigáljak neki állandóan, hogy mit ehet, mikor ehet, mennyit ehet. Nehéz. Sokszor ráharapok a számra. Tegnap vett egy kakaóscsigát. Szerintetek szóljak neki? Nem, nem szólok…
– Jó, de az elfogadáson, a tudatos étkezésen, a rendszeres sporton a cigaretta elhagyásán és az önkontrollon kívül mit adott neked a férjed cukorbetegsége?
– Egészségügyi ismereteket. Gondolom, nem kell magyaráznom. Nyilván képben kell lennem nagyjából azért, hogy mi emeli meg, mi viszi lejjebb a cukrát. És bár ránézésre nem tudom megmondani mennyi CH van egy adott ételben, nagyjából igyekszem felmérni. És megtanultam azt is, hogyan kell használni az Glucakon injekciót vészhelyzetben.
– Jó, de az elfogadáson, a tudatos étkezésen, a rendszeres sporton, a cigaretta elhagyásán az önkontrollon és az egészségügyi ismereteket kívül mit adott neked a férjed cukorbetegsége?
– Hálát. Hálát az orvostudománynak, hogy létezik az inzulin. Hálát, hogy ma már ez az állapot nem egy halálos ítélet, nem korlátoz minket hétköznapokban, hálát, hogy ma már nem stigma, hálát, hogy ma már nem kell hatalmas vércukormérőket hurcolni magunkkal. Hálát, hogy van, aki megmutatja, hogy attól, hogy van egy „betegsége” nem kell arról szóljon minden perce, gondolata, cselekedete.
A diabétesz van és kész. Másnak meg asztmája van, akinek refluxa, vagy epilepsziával küzd, esetleg sérve van vagy szívbeteg és pacemakere van. Nem a betegségek határoznak meg minket. Na, ezt is cukorbeteg férjemtől tanultam. Tényleg hálás vagyok.
