Dr. Nat Strand aneszteziológus cukorbetegként, az első nyertes női csapat oszlopos tagjaként nyargalta körbe a fél világot az "Amazing Race" versenyben.

A karácsonyi nagy begubózós-filmnézős őrületben újra felfedeztem magamnak az "Amazing Race" vagy magyarul "Versenyfutás a világ körül" sorozatot. A műsorfolyam ötvözete a valóságshownak és a túlélőversenynek, igazi világkörüli őrület. A résztvevők két fős csapatban utaznak országról országra, állomásról állomásra, miközben mentális és fizikai akadályokkal kell megküzdeniük. Csak akkor tudhatják meg hol lesz a következő állomás, ha az összes feladatot teljesítették egy adott helyszínen. A verseny egyes állomásain kizárják az utolsónak beérkező párost, viszont az a csapat, amely elsőként ér célba, 1 millió dollárt nyer.

Nagy meglepetésemre a 17. évad nem csupán arról nevezetes, hogy a verseny történetében először nyert női csapat, de bizony a két fős csapat egyik tagja 1-es típusú cukorbeteg.

Dr. Nat Strand aneszteziológus legjobb barátnőjével, Kat Changgal vágott neki a kalandnak. A verseny négy kontinensen, tíz országon, harmincegy városon, összesen 32 ezer mérföldön keresztül zajlott, majd' egy hónapig. A lányoknak és velük együtt az inzulin-vércukormérő-milliónyi diabos cuccnak ki kellett állnia a gánai hőséget és a sarkköri fagyokat, a megannyi vizes és poros akadályt, az éhezést és a kialvatlanságot, a kemény fizikai igénybevételt, hogy aztán a leggyorsabb csapatként első helyen érjenek a célba.

Natnak - elmondása szerint - a vércukraival kapcsolatos elvárásokat el kellett engednie a verseny idejére. Volt, mikor sikerült jól kontrollálni, de néha csak annyira tellett, hogy a közvetlen vészhelyzeteket elhárítsa. A versenyben nem tehettek kivételt vele sem, így a lányoknak mindent maguknak kellett szervezni, az inzulint, tesztcsíkokat, pumpaszerelékeket és a plusz szénhidrátokat egyaránt. Nat egyszer került vészhelyzetbe: Hong Kongban 12 órás éhezést követően vészesen leesett a vércukra. A stáb rettenetesen igyekezett filmre venni, szaftos sztorinak ígérkezett, de Nat a zseblámpájával világított a kamerába, így a felvétel gyakorlatilag értékelhetetlen. Végül egy helybéli segítette ki egy szendviccsel.

A verseny során több időzónán is áthaladtak. Nat nem sokat szöszölt az inzulinpumpa napszakos adagolásával - a napi inzulinigényt leosztotta 24 órával, minden órára beállította ugyanazt az értéket, majd korrigált. A kialvatlanság, az étkezések és a fizikai aktivitás kiszámíthatatlansága miatt úgysem tudott tervezni előre semmit.

Megnehezítette a cukorbetegség a versenyzést? - kérdezték Nattól a verseny után.

"Egyértelműen megnehezítette. Mindent megnehezít. A diabétesz kihívás, de sosem akadály! Például minden vizes próbatételnél le kellett csatolnom a pumpát - ezzel időt vesztettem. Ahogy a vércukorkorrigálásokkal is, vagy mert alacsony vagy magas vércukorral kisebb volt a teljesítőképességem. Mindezzel együtt a cukorbetegségem nem akadályozott meg abban, hogy nyerjünk!

Az életben rengeteg kihívás és próbatétel van, aminek meg kell felelni, Amazing Race nélkül is. A verseny alatt nagyon erősen motivált, hogy megmutassam, cukorbetegen is helyt tudok állni ennyire extrém próbatétel alatt is. Majd mikor férjemmel eldöntöttük, gyereket szeretnénk, a vércukraimra koncentráltam és erősen fogtam az értékeimet. Akkor ebben kellett erősnek lenni. Mindig arra törekedtem, semmit ne hagyjak ki a diabétesz miatt."

És mit mondana fiatalkori önmagának?

"Fiatalkori önmagamnak rengeteg mindent mondanék... Hogy legyek türelmes, minden rendben lesz. Ne izgulj, élvezd az életet! Voltak olyan időszakaim, mikor sokat sírtam, mert féltem a szövődményektől. Hallottam az ijesztő statisztikákat és elképzeltem magam vakon vagy épp lábak nélkül. És most itt vagyok, 26 évvel később, szövődmények nélkül. Orvos vagyok, búvárkodom, családom van. Nagyon fontosnak tartom megmutatni, főleg a frissen diagnosztizált cukorbetegeknek, hogy lehet hosszú, egészséges, boldog és szövődmények nélküli életet élni cukorbetegen is. Bár tudtam volna ezt már gyerekként."