Hozleiter Fanny izomsorvadással született, akkor 18 évet jósoltak neki. Jelenleg elmúlt 20, a Mosolyka blog írója, a "Smile to the world" projekt nemzetközi nagykövete és 18 600 ember figyeli posztjait a Facebook-on. Mert elhatározta, hogy megmutatja, nincs lehetetlen és csak azért is (vagy még inkább) örömmel fogja belakni a mindennapjait. Egyike azoknak az embereknek, akitől erőt lehet nyerni a mindennapokhoz és akik megtaníthatnak minket arra, hogy értékeljük mindazt, amink van - még ha inzulinunk nincs is.

Fanny mosolyog a világra (Smile to the world)

Cukorbetegként többször kaptam vigaszképpen azt a megjegyzést, hogy jó nekem, gondoljak bele, ha betegséget kellene választanom, akkor biztos a diabéteszt választanám. Mert feltételekhez kötött egészség, tehát igazából bagatell. Nos, ilyenkor minden egyes alkalommal azt gondoltam, elmész Te a sunyiba, még ha nagyon racionálisan átgondolva igazad is lehet, a hátam közepére az egész cukorhacacárét és egyébként sem kérdezte senki, mit szeretnék.

Fanny oldalát, bejegyzéseit, élettörténetét azért jó olvasni, mert rengeteg erőfeszítéssel minden egyes nap, minden élethelyzetben igyekszik megtalálni az örömöt az életben. Pedig nem könnyű az élete és ezt nem is tagadja. Mindennapi nehézségeit nézve ráébredhetünk, mennyi minden lehetőség nyitott számunkra, mennyi minden ajándék. De ez csak az első szint, ismert képpel élve ilyenkor kapunk éhezőként Fannytól halat.

Ha viszont halfogásra is alkalmas hálót szeretnénk, olvassunk figyelmesen és eltanulhatjuk Tőle a trükköket, hogyan lehet valami igazán vacak szituációt, nehézséget, élethelyzetet feldobni, humorral vagy könnyedséggel megoldani, gondolatban pozitívra fordítani, egyszóval nehézségek ide vagy oda, de élvezni az életet. És ehhez az örömhöz foggal-körömmel ragaszkodni, mert ha nincs öröm, akkor meg minek, nem igaz?

A cukorbetegség tényleg nem az a betegség, aminek korlátoznia kellene bárkit. Viszont milyen könnyen korlátozzuk saját magunkat a diabéteszre hivatkozva, általában nem is tudatosan. Ha inzulinunk nincs is, sokminden egyebünk van dögivel. Nézzünk magunkba és kössük fel a gatyánkat.

Ha meg éppen vacak cukrokkal vagy éppen szövődményekkel küzdünk, melyek tagadhatatlanul nehéz élethelyzetek - vegyünk nagy levegőt és vessük be Fanny trükkjeit. Kár felesleges önsajnálatra pazarolni a drága időnket.

Mosolyka blog és Mosolyka Facebook oldal, illetve Fanny üzenete a Smile to the world projekt kapcsán.

"Hozleiter Fanny vagyok, izomsorvadással születtem. Elhatároztam, hogy megcsinálom, megmutatom nincs lehetetlen.

…soha nem fogócskáztam, nem másztam kötélre, és nem táncoltam a két lábamon. Se lassút, se pörgőst. Nem telt el úgy nap, hogy ne kértem volna segítséget, és ne mondtam volna ki a köszönöm szót. Nem sétáltam szakadó esőben, és nem futottam bele egy forró napon a hűvös Balatonba. Nem ugróköteleztem, és nem másztam bordásfalra. Nem indultam zsákban futáson, és nem hulahoppkarikáztam. Nem feküdtem bele télen a hóba, és nem rajzoltam abba angyalkát.

Viszont megtudtam, milyen az, mikor azért szeretnek, ami belül van, és nem a külső miatt. Azt, hogy milyen egy őszinte ölelés, és azt is, hogy milyen egy apró fejlődés. Milyen az igaz barát, és szerető család. Több országban láttam a felkelő Napot, és az égen a ragyogó Holdat. Kaptam váratlan szívemnek kedves üzeneteket, ébredtem egy szerető férfi puszijára. Kaptam pici gyerekektől és felnőttektől őszinte mosolyokat. Számtalan meglepetéssel gazdagodtam, és megtanultam annak örülni, amim van és nem azon szomorkodni, ami hiányzik az életemből.

Most pedig körbenézek és boldognak érzem magam, pont ott, ahol vagyok."