Van még ott, ahonnan ez jött, a történetek nem fogynak. Köszönöm Györgyinek, hogy megtisztelt minket a bizalmával és írt nekem emailt.

Annyira szeretnék pedagógustól, óvónénitől is levelet kapni, hogy lássuk az ő oldalukat is... Mi a gond, a probléma? Mit tehetnénk, mi az akadály? Névvel vagy név nélkül, mindegy, csak írjatok, hogy megértsük egymást, olyan nagyon jó lenne!

És tudjátok még mit szeretnék nagyon? Olyan történeteket kirakni, amelyek rosszul indultak, de jól végződtek! Rázós volt a kezdet, de most már minden ok? Mi történt, hogy sikerült megoldani?

Írjatok!
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu

A kép csak illusztráció

"Vegyesek a tapasztalataim, az érzéseim az óvodával kapcsolatban. Egy édesanya vagyok, most 5 éves kisfiam februárban lett cukorbeteg. Az első sokk után az óvoda jutott az eszembe, hogy mi lesz ezek után. Még a kórházban voltunk amikor felhívtak az óvónők, hogy ne aggódjak volt már cukorbeteg gyerek náluk, várják vissza Barnabást. Ez nagy megkönnyebbülés volt nekünk.

Egy hónap után újra oviban volt a kisfiam, de úgy állapodtunk meg az óvónőkkel, hogy egyenlőre csak délig, aztán ha már belerázódott mindenki az új állapotokba, akkor vissza áll minden a régi kerékvágásba. Ez nekünk is így volt természetes mivel még mi sem ismertük a diabétesszel járó diétát, vagy azt, hogy hogyan reagál a gyerek a mindennapok "kihívásaira" (mozgás, frontok, betegség stb.) Minden napra mi csomagoljuk a tízórait, póttízórait, innivalót, és ebédre már hazahozzuk. Tudnának biztosítani ennivalót az oviban, de a kisfiam szörnyen válogatós, és ugyebár neki MEG KELL ENNI a kiírt mennyiségű szénhidrátot, nem teheti meg, hogy otthagyja az ételt. A szokásos, általa kedvelt ételekkel ez szépen működik.

Egyébként nem zavarja meg az étkezések időpontja a csoport napirendjét, mivel pont akkor kell ennie amikor a többi gyereknek. Vércukor szintet egyszer kell mérni délelőtt, de azt már Barnabás is ügyesen csinálja, természetesen felügyelet mellett. Imád óvodába járni, nem lóg ki a sorból, teljesen természetesen kezeli mindenki az állapotát.

És itt jön a feketeleves.

A februártól júniusig eltelt időszakban nem hozakodtam elő az ottalvás lehetőségével, természetesnek vettem, hogy majd szeptembertől egésznap ott lehet a pajtásaival a kisfiam, amire már nagyon vágyott. Nyáron szépen össze is készítettem az ágyneműjét amit majd vihet az oviba, de hiába.....Kérésemre, hogy akkor ugye minden rendben, jöhet Barnabás egész napra, határozott elutasítás volt a válasz. Pontosabban, azt közölték az óvónők, hogy ők ezt megbeszélték egymás között, és úgy döntöttek, hogy továbbra is csak ebédig maradhat a gyerek. A miértre az volt a válasz: Ők erre nem érnek rá!!!!, szó szerint ezt mondták. Csak azért nem vesztem össze velük, mert nagyon szereti ezt az óvodát Barnabás, tőlünk 5 percre van az ovi, és a nagymama is itt lakik az óvoda fölötti utcában. Nem szeretném emiatt másik óvodába hordani a gyereket, szerencsére meg tudjuk oldani, hogy csak délelőtt van ott, de neki ez kevés, mindig azt kérdezi, hogy mikor aludhat ott megint a többiekkel. Ráadásul a kisfiam nagyon jó alvó, nem hagyja ki a délutáni alvást, sokat és nyugodtan alszik délután. Épp ezért nehéz elfogadnunk ezt a hozzáállást.

Nem szeretném minősíteni őket....nem voltam még óvónő, nem kellett felelősséget vállalnom másvalaki "beteg" gyerekéért...de még is.....érthetetlen, hogy egy ottalvás ennyire bonyolult lenne? Én gondolom rosszul?

Mindezek ellenére lelkiismeretesen odafigyelnek a gyerekre, ha a vércukor értékek nagyon eltérnek a normálistól azonnal telefonálnak, hogy mennyit adjanak enni Barnabásnak.

Ezen okulva már elkezdtünk keresni tanítónénit, hogy ne okozzon problémát az iskolába járás, az aggódás, hogy odafigyel-e a gyerekre valaki, illetve, hogy volt-e már ilyen tanulója a pedagógusnak. Igaz, hogy a város másik végében, de úgy néz ki, hogy sikerül egy olyan tanítónénihez kerülnie Barnabásnak, akinek a gyermeke szintén cukorbeteg, és jelenleg is van egy kisfiú az osztályában aki diabéteszes. Úgy gondolom ennél optimálisabb nem is lehetne a gyerek jövője, az iskolakezdés. Nyugodtak lehetünk szülők, hogy tapasztalt kezek közé kerül a kisfiúnk. Nagyon bízunk benne, hogy így lesz.

Kívánom minden szülőnek, hogy sikerüljön találniuk befogadó, gondos óvónőket, pedagógusokat."