Annyit hallani a gyógyszerek káros mellékhatásairól, hogy igazán meglepő a hír: a Metformin nevű diabéteszgyógyszer pozitív mellékhatásként serkenti az idegsejtek növekedését és növeli a tanulási képességeket! Legalábbis kisegereknél. A hatást emberben még nem igazolták, de remény ébred a Metformin használatára egyéb, a központi idegrendszert érintő problémák esetén is, mint például az Alzheimer betegség, stroke, tumoros elváltozások vagy akár baleseti sérülések.
Ez a megoldás nem elfogadható, habár nagyon elmés...
A Metformin 2-es típusú cukorbetegeknél előszeretettel alkalmazott szájon át szedhető diabéteszgyógyszer. Nem az inzulintermelő béta sejtekre hat, hanem a májra, gátolja a máj cukortartalékainak felszabadulását, ezáltal csökkenti a vércukorszintet. Azt is lehet már tudni, hogy vércukorcsökkentő hatását májsejtekben az ún. CBP információs útvonalon keresztül fejti ki (Egy információs útvonal a sejtben gyakorlatilag egymáshoz kötődő molekulák sorozata, minek következtében például a sejt felszínén megkötött gyógyszer a sejten belül változásokat indít el). Meglepő, de igaz, hogy ugyanezen sejten belüli információs CBP útvonal az idegi őssejtekben is működik, csak ott a közvetített információ más: az éretlen sejteket ösztönzi érésre. Vagyis azt jelzi a nem-kész idegsejteknek, érjetek meg, váljatok funkcionáló sejtekké!
Torontói kutatók összerakták a két megfigyelést és láss csodát, Metforminnal kezelt kisegereknél jelentős javulást tapasztaltak azok tanulási képességeiben! Bevett kísérleti eljárásként a kutatók vettek egy nagy hordószerű tálat, amit feltöltöttek fehéres, nem átlátszó folyadékkal (amolyan "tejes vízzel"). Ebben a tálban adott ponton elhelyeztek egy kis stéget, közvetlen a folyadék felszíne alatt - így szemmel nem látható, viszont egy kisegér ki tud rá kapaszkodni. A kísérlet kezdetekor berakják a kisegeret a folyadékba, ahol az úszni kezd és keresi a kikapaszkodás lehetőségét. A stéget a folyadék felszíne alatt ugyan nem láthatja, de ahogy össze-vissza úszkál, egyszer csak beleütközik és kimászik rá. Kezdetben ez sok idő (1-2 perc), de ha újra és újra beengedik az egereket a medencébe, megtanulják a stég pozícióját és végül már nyílegyenesen úsznak kikapaszkodni. Ha összehasonlították a Metforminnal kezelt és nem kezelt kisegereket, azt találták, hogy a kezelt állatok kevesebb idő alatt, kevesebb próbálkozást követően voltak képesek kitapasztalni a medencét és megtalálni a stéget. Ez komoly javulást jelent tanulási képességeikben (avagy tudósosan szignifikáns különbséget a kognitív funkciókban).
Megvizsgálták a kisegerek agyát is, és azt találták, a kezelés elősegítette új idegsejtek képződését a központi idegrendszerben. Ugyanezt a hatást emberi idegsejteket tartalmazó sejtkultúrákban is kimutatták, ezzel bizonyítva, hogy a Metformin a CBP útvonalon keresztül képes közvetlenül hatni az idegsejtek érésére, osztódására, még emberi sejtek esetén is.
Hogy a Metformin pontosan milyen idegrendszeri hatással bír a gyógyszert szedőkben, még a jövő kérdése, további klinikai kutatások szükségesek a kognitív funkciókban bekövetkező esetleges hatások kimutatására. Mindenesetre húsba vágó a kérdés, hogy vajon érdemes lesz-e felírni a jövőben Alzheimer, tumoros elváltozások vagy stroke esetén, vagy még inkább, képes lesz-e esetleg idegi sérülések regenerációját is elősegíteni.
