Ha van Rajtad egy pici felesleg, simán lehet, hogy ugyanazt az ízélményt egy sokkal magasabb cukortartalmú ételhez kapcsolod, mint vékony testalkatú társad. És hát nem csoda, hogy az ízélmény érdekében önkéntelenül is több kalóriát fogyasztasz...
A legújabb kutatások szerint ugyanis egyedi, hogy ugyanazt az ételt mennyire érezzük édesnek, sósnak, táplálónak, ízérzékelésünk alapvetően befolyásolja a választásainkat, választásaink pedig kihatnak a testsúlyunkra. A Nature legfrissebb számában megjelent összefoglalás szerint az eltérő ízérzékelés nem elhanyagolható oka a túlsúly kialakulásának.
A közelmúltban végzett kutatás során édes ételeket kóstoltattak vékony testalkatú és túlsúlyos csoporttal, a feladat pedig az egyes ételek édességfokozatának meghatározása volt. Kiderült, hogy ugyanazon étel egészen más ízélményt adott a túlsúlyos csoportnak: a vékony testalkatú csoporttal megegyező édesség-fokozatot, vagyis ugyanazt az ízélményt sokkal magasabb cukortartalmú ételekhez kapcsolták a plusz kilókkal rendelkezők! Egyszerűen máshol volt az a határ, amit elegendőnek, kellemesnek és kielégítőnek éreztek. Ha pedig mindezt levetítjük a mindennapokra, akkor feltételezhető, hogy a túlsúllyal rendelkezők rendszeresen cukorban gazdagabb ételeket fognak választani, hogy elérjék a normál testsúllyal rendelkezők által is megélt ízélményt - választásaik pedig létrehozzák és meg is tartják túlsúlyukat.
Érdekes, hogy a túlsúlyos csoportban még a cukornál is erősebb volt a preferencia a zsíros ételek iránt, sőt igazán a cukros-zsíros energiabomba ételek voltak a legkedveltebbek. Elgondolkodtató, mivel a négy alapíz között nem szerepel a zsír. A nyelven jól behatárolható területek érzékelik az édeset (cukrok), a sósat, a savanyút és az ún. umami ízt (fehérjék), de vajon mi van a zsírokkal? Van olyan, hogy "zsír-íz"?
Egy másik kutatás kimutatta, hogy a cukorhoz hasonlóan a túlsúllyal rendelkező csoport kevésbé volt képes az ételek zsírtartalmát érzékelni, mint a normál testsúlyú kontroll csoport. Így ebben az esetben is életbe léphet a cukorral kapcsolatos mechanizmus: ugyanazon ízélmény érdekében önkéntelenül is több kalóriát fogyasztanak a plusz kilókkal rendelkezők. Pont úgy kell ezt elképzelni, ahogy a vasárnapi húsleves is valakinek a családban sótlan, míg másnak sós - egyszerűen másként érzékeljük a "pont finom" sós ízt és míg valakinek ehetetlenül sós a leves, addig a másik a sótartót keresi az asztalon. Hogy a zsír-ízt pontosan hol és hogyan érzékeljük, egyelőre kérdéses, de egyértelmű, hogy létezik.
Vajon gyengébb ízérzékelés miatt esznek többet a túlsúllyal rendelkezők vagy mert többet esznek, elgyengül az ízérzékelés? Úgy tűnik, mindkettő. Az ízérzékelés nagyban függ a genetikától és a környezettől (pl. mit ettünk gyerekként), de ugyanakkor a napi rutin megváltoztatásával módosítható is. Mégpedig meglepően gyorsan, akár pozitív, akár negatív irányba!
Több kísérlet is kimutatta, hogy mind a só, mind a cukor, mind pedig a zsír esetén változtatható az egyénileg igényelt mennyiség akár már egy hónap alatt, legyen szó normális vagy túlsúlyos testalkatú emberekről. Például ha a kísérlet időtartama alatt rendszeresen kevesebb cukrot kellett fogyasztaniuk az arra vállalkozóknak, a kísérlet végére jobban érzékelték az édes ízt, ugyanazt az édes ízélményt kisebb cukortartalmú étellel is elérték. Vagyis az ízérzékelés átnevelhető, vele együtt pedig a megkívánt és jó érzéssel fogyasztott ételek köre is megváltozik és ha a változás pozitív (kevesebb cukor, kevesebb zsír, kevesebb só), az étkezések örömfaktora marad, a túlsúly pedig leapad.
A Földön élő emberek össz-testsúlya 287 millió tonna, melyből a súlyfelesleg nem kevesebb, mint 15 millió tonna. A 15 millió tonna súlyfelesleg közel 110 ezer kék bálna és 242 millió átlagos testalkatú ember súlyával egyenlő. Nem semmi, nem?
