A legtöbb ember napjainkra már legalább hallott róla, vagy tudja, hogy mi az a cukorbetegség, de íme néhány érdekes tudományos tény, amely elképzelhető, hogy újdonság lesz számotokra!

1. A leégés növelheti a vércukorszintet. Talán semmi sem tudja úgy elrontani a tengerparti pihenéssel töltött napokat, mint egy leégés. Sajnos ez a cukorbetegek számára sokszor nem is az egyetlen gondot jelenti. Több vizsgálattal is megmutatták már, hogy a leégés jelentősen meg tudja emelni a vércukorszintet diabétesszel élőknél. Hogyan lehetséges ez? Először is, a cukorbetegek érzékenyebbek a hőhatásra, mint mások. A leégés tünetei közé tartozik a gyakori vizelés és a gyors kiszáradás. Minél jobban kiszárad valaki, annál koncentráltabb lesz a vérében a glükóz is. A bőr napfény okozta károsodása gyulladással is jár, és a gyulladás önmagában is vércukor-emelő. A hidratáltság létfontosságú, ha egy napot a tengerparton töltünk, akár cukorbetegek vagyunk, akár nem. Bármennyire is élvezzük a barnulást, elengedhetetlen a fényvédő krém használata, hogy megelőzzük a leégést az emelkedett vércukorszintet.

2. A diabétesz gyakran a szorongás és a depresszió forrása. A cukorbetegség kezelése mindenki számára nehéz feladat. Mentális egészséged és jólléted megőrzése a napi "diabétesz-zsonglőrködés" során még bonyolultabb lehet. A statisztikák azt mutatják, hogy a cukorbetegek nagyobb valószínűséggel tapasztalnak depressziót és szorongást, mint azok, akik élnek együtt ezzel az állapottal. 

• Minden hatodik 1-es típusú cukorbetegséggel (T1D) élő embert érintenek közepesen súlyos vagy súlyos szorongásos tünetek.
• Minden ötödik 2-es típusú cukorbetegséggel (T2D) élő, inzulint használó embert érintenek közepesen súlyos vagy súlyos szorongásos tünetek.
• Minden hatodik T2D-vel élő ember, aki nem használ inzulint, közepesen súlyos vagy súlyos szorongásos tünetekkel küzd.

Bár sokan küzdenek a fenti két problémával, az érintetteknek csak elenyésző része kap valaha kezelést és támogatást. Ne felejtsd sosem, hogy nem szégyen segítséget kérni a mentális egészséged érdekében. A cukorbetegek erősek, de nem kell egyedül szembesülniük a problémákkal. Ha támogatást találsz egy közösségben vagy egy terapeutánál, az mindent megváltoztathat!

3. Nem a genetika a T1D egyetlen oka. Az 1-es típusú diabétesz okát évtizedek óta megkérdőjelezik. Valójában, bár gyakran feltételezik, hogy ez teljesen genetikai eredetű betegség, a statisztikák azt mutatják, hogy az érintettek körülbelül 93%-a olyan családból származik, ahol nem fordult elő korábban. Továbbra is felmerül a kérdés, hogy mi készteti arra az immunrendszert, hogy megtámadja a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit? Az egyik lehetséges kiváltó ok egy vírusnak való kitettség lehet – beleértve egy megfázást, az influenzát és esetleg a COVID-ot is. Amikor elkapsz egy megfázást vagy influenzát, szervezeted természetes immunrendszere megtámadja a vírust, és a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjeit is. Ha már a T1D kialakulásának kezdődő szakaszában vagy, a vírus felpörgeti ezt az autoimmun támadást. Több kutatás szerint az Epstein-Barr vírussal fertőzött egyének hajlamosabbak a T1D továbbfejlődésére. Ez a vírus olyan fehérjéket termel, amelyek megváltoztatják a géntranszkripciót, más szóval az RNS szintézisét azáltal, hogy az autoimmun betegségekkel kapcsolatos helyekhez kötődnek. Míg az Epstein-Barr vírus közvetlenül okoz károsodást, az enterovírusról kimutatták, hogy károsítja a hasnyálmirigyet, növelve az egyének érzékenységét a T1D kialakulására. A lényeg abban rejlik, hogy a genetika nem az egyetlen oka az 1-es típusú cukorbetegségnek, és továbbra is kutatják, hogy mi váltja ki ezeket a változásokat.

4. A "mellitus" kifejezés eredete. A diabétesz története nem egy lineáris út, hanem sokkal inkább kérdések, megfigyelések és kísérletek metszéspontja. Több ezer évvel ezelőtt az ókori egyiptomiak olyan fontos felfedezéseket tettek, amelyek a cukorbetegséggel kapcsolatos mai ismereteinkhez vezettek, amelyekkel ma is rendelkezünk. A diabéteszt úgy diagnosztizálták, hogy megkóstolták a gyakori tüneteket mutató emberek vizeletét. Jól hallottátok: vizelet íze alapján diagnosztizáltak. Ha a páciens vizelete édes ízű volt, az magas vércukorszintre utalt, és így állapították meg a cukorbetegségét! A „diabetes mellitus” névben szereplő mellitus szó még a „kellemes, édes ízű, mint a méz” kifejezésből származik. Az ókorban élő indiánok úgy tesztelték, hogy édes-e a vizelet, hogy a hangyák vonzódnak-e ahhoz a cukortartalma miatt. Az 1800-as évekre a tudósok, például Karl Tommer már savas hidrolízissel, kémiai úton mutatták ki a magas vércukorszintet. 

5. Az inzulint sertésekből nyerték. Röf-röf! Ez volt a cukorbetegek megmentőinek hangja 1923-ban. A 20. században a tudósok sertések és tehenek segítségével fejlesztették ki az emberek számára használható inzulint. Frederick Banting, a neves sebész, és az orvostanhallgató, Charles Best voltak az elsők, akik izolálták az inzulin nevű hormont tehenekből. 1922-ben inzulint adtak be egy 14 éves Leonard Thompson nevű gyereknek, akinek a diabéteszes ketoacidózis miatti életveszélyes állapota hamarosan javulni kezdett. Ma az inzulint biotechnológiai úton állítják elő. 

forrás: https://beyondtype1.org/science-diabetes-facts/