Ha olyan dolgokra kell gondolnom, amelyek boldoggá tesznek, nem jut azonnal eszembe a krónikus betegségem. Barátok és család? Igen. Bor és egy sajttál? Ó igen, természetesen. Naplemente, nyár, utazás, koncertek... de nem annyira az 1-es típusú cukorbetegség, amellyel 18 éve élek együtt. Sokszor fárasztó, könyörtelen és frusztráló tud lenni, és nincs kikapcs gomb. De már régóta ars poeticámnak tekintem, hogy rávilágítsak a diabétesszel való együttélés pozitívabb oldalára, megtalálni azt, hogy milyen pluszt hozhat számunkra ez az állapot annak ellenére, hogy kéretlen vendégként bukkant fel az életünkben, és nagyon úgy fest, hogy nem is akar távozni.

Akár rekreációs céllal, akár versenyszerűen, akár medencében, akár strandon úszol, fontos, hogy szem előtt tarts néhány dolgot, ha 1-es típusú diabétesszel élsz. A szabadban való tartózkodás és bármilyen fizikai tevékenység csupán egy kis plusz tervezést igényel, de erre érdemes odafigyelni. Íme egy gyors lista az úszás sikerességéhez!

Az 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyerek szülőjének és elsődleges gondozójának lenni 24 órás munka, szünet nélkül. Még akkor is, ha gyermekük fizikailag nincs velük, ezek a szülők akkor is aggódnak értük, és manapság már akár messziről is kezelhetik gyermekük cukorbetegségét. Annak ellenére, hogy a legtöbb szülő mindent megtenne, hogy gyermeke vércukorszintjét a normál tartományon belül tartsa, és gondoskodjon a biztonságáról, gondozónak lenni kimerítő lehet. Ha te is egy T1D-s gyerek gondozója vagy, nagyon fontos a saját és gyermeked egészsége és jóléte szempontjából, hogy tisztában légy a "gondozói kiégés" jeleivel, és vigyázz magadra.

Egy interjút hoztunk a BeyondType1-ról, egy mexikói származású cukorbeteg nővel.

"Az Egyesült Államokban sokak számára kihívást jelent az inzulinhoz, a diabétesz kezeléshez szükséges eszközökhöz, és az egészségügyi ellátáshoz való megfizethető hozzáférés. De mi van az Államokon túl? Világszerte nagyon sok ember nem fér hozzá a szükséges ellátáshoz. Az Államokhoz hasonlóan más országokban is felmerülnek olyan problémák, mint az elfogultság, a rendszerszintű rasszizmus, a hozzáférhetetlen árazás, a gyenge egészségügyi rendszer, stb. Azonban sok helyen még olyan alapvető dolgok is hiányoznak a cukorbetegség kezeléséhez, mint az inzulin, a vércukormérők, a tesztcsíkok vagy a fecskendők. Nem csak arról van szó, hogy az eszközök és a gyógyszerek túl drágák, hanem arról is, hogy gyakran nem is léteznek. Az ember bemehet a patikába, hogy inzulint kérjen, de közlik vele, hogy nincs. Lehet azt mondani, hogy kövesd nyomon a vércukorszintedet, de nem lehet mérőt kapni. Ilyenkor mi van?

A BeyondType1 közreműködő írója, Karime Moncada összeült Karlával, aki Veracuzból, Mexikóból származik. Karla ápolónő, és 16 éve 1-es típusú cukorbeteg. A diagnózis óta számos nehézséggel kellett szembenéznie, például rossz orvosi ellátással, munkahelyi diszkriminációval, és olyan alapvető szükségletek hiányával, mint az inzulin. Karime a mexikói cukorbetegek életéről kérdezte Karlát.