Nincs azzal semmi baj, ha igazi társasági pillangó vagy - valójában inkább pozitív dolog, ha 1-es típusú diabétesszel élsz, hogy emberek vesznek körül. De lássuk be, sokaknak szüksége van az egyedüllétre, és ez is teljesen rendben van. Egy ugyancsak cukorbeteg barátom a második kategóriába tartozik. Soha nem akart szobatársat. Az egyetlen lakótársai a szülei voltak, amíg el nem költözött otthonról. A T1D rutinja mindig is nagyon személyes volt számára. Ez nem azt jelenti, hogy nem veszi elő bárhol, bármikor a tollát vagy a vércukormérőjét. De mindig is szüksége volt egy helyre, ahova elmehet feltöltődni. Ha valaki cukorbetegen egyedül él, mint a barátom, vagy olyan körülmények közt találja magát, amikor hosszú ideig van egyedül, jó, ha megtesz pár óvintézkedést. Soha nem lehetsz túl óvatos vagy felkészült, ha a nap 24 órájában egy egészségügyi problémával foglalkozol. Íme pár dolog, amit én hasznosnak gondolok, amikor T1D-vel élőként egyedül töltök hosszabb időt.

Ha lehet, legyen rajtad szenzor. A szenzorok szó szerint életmentők lehetnek, ha egyedül vagy. Könnyen elfelejtheted ellenőrizni a vércukorszintedet, amikor tanulsz vagy otthon dolgozol. Ügyelj arra, hogy a szenzor által azonnal riasztást kaphass, ha vércukorszinted a tartományon kívülre esik. Alváskor különösen hasznos!

Legyen egy szőrös barátod. Nem, nem arra célzok, hogy van egy barátod, akinek túl sok haja/szőre van. Vagy talán igen. Nem ítélkezem. De ha olyan helyzetben vagy, hogy van egy kutyád, macskád, nyulad, tengerimalacod, hörcsögöd, madarad, hüllőd – vagy bármely tetszőleges lényed –, ezek óriási kényelmet jelenthetnek. Az állatok hajlamosak olyan feltétel nélküli szeretetet nyújtani, amelyet nem találsz meg olyan könnyen az emberekben. És őszintén, milyen nagyszerű egy jó kiskutya-hozzábújás közvetlenül az ijesztően alacsony vércukorszint után? A kutyák és a macskák különösen érzékenyek a viselkedésre és a szagokra. Ha egy lépéssel tovább szeretnéd vinni a kutya koncepcióját, fontold meg saját rohamjelző kutya beszerzését. Ez meglehetősen hosszú folyamat lehet, ezért készülj fel – de sok T1D-vel élő ember számára megéri a várakozást.

Szomszédok. Budapesten (és biztos vagyok benne, sok más nagyvárosban!) nagyon gyakori, hogy aktívan kerüljük a szomszédok megismerését. Jó ötlet azonban legalább egy szomszéddal összebarátkozni, hogy legyen valaki a folyosón vagy az utcán, aki ismeri a helyzetünket, a hívható számokat, és azt, hogy mit kell tennie vészhelyzetben, attól függően, hogy mennyit szeretnél megosztani velük. 

Gyorstárcsázás. Legyen „kedvencek” listád a mobilodban, vagy programozd be szeretteidet (és orvosaidat) a gyorstárcsázódba, hogy vészhelyzet esetén gyorsan kapcsolatba léphess velük.

Légy része egy közösségnek. Mivel sok időt fogsz egyedül tölteni otthon, próbálj meg olyan tevékenységeket felfedezni, amelyeket korábban még nem próbáltál ki. Csatlakozz egy edzőteremhez, vegyél részt egy tánc- vagy festőórán, vagy egyszerűen csak találj egy parkot, ahol szívesen sétálsz egy nap. 

Adj valakinek kulcsot. Győződj meg arról, hogy valaki, akiben megbízol, és aki a közelben él, rendelkezik a házad vagy lakásod kulcsának másolatával.

A legfontosabb: bízz magadban! Ne feledd… ez megvan. Csodálatos, hogy nehéz időkben van egy támogató rendszer ezen a T1D hullámvasúton, de az egyetlen személy, aki mindig irányítja az 1-es típust, te vagy. Bízz benne, hogy lépésről lépésre képes vagy kezelni bármit, és a függetlenség csak megerősíthet, nem gyengíthet. Neked… megvan… ez.