A diabéteszes nefropátia, más néven diabéteszes vesebetegség a cukorbetegek 20-40%-át érinti. A krónikus és a végstádiumú vesebetegség vezető oka a diabéteszes nefropátia. Bár genetikai hajlam is áll e mögött, a legfontosabb kockázati tényező a krónikusan magas vércukorszint.

Tények

• Az 1-es típusú cukorbetegek 30-40%-a szenved diabéteszes nefropátiában.
• A 2-es típusú cukorbetegek 25-40%-a szenved diabéteszes nefropátiában. 

A vesék két bab alakú szerv a gerinc két oldalán, a hát alsó részén, amelyek a test szűrőrendszereként szolgálnak. A vesék egyik fő feladata a salakanyagok, a vegyszerek és a felesleges folyadék kiszűrése a vérből. A salakanyagok a vizelettel távoznak a szervezetből. A vesék a vérnyomás szabályozásában és a hormontermelésben is szerepet játszanak. Minden vese körülbelül egymillió apró szűrőrendszerből, úgynevezett nefronból áll. Minden nefronnak van egy glomerulusa és tubulusa. Amikor a vér belép a vesébe, a glomerulus megszűri, majd a tubulusok visszajuttatják a vérbe a szervezetnek szükséges anyagokat, és eltávolítják a feleslegeseket vagy károsakat.

A krónikusan magas vércukorszint fokozatosan károsítja ezeket az apró szűrőrendszereket. Ha a vesék nem képesek megfelelően kiszűrni a salakanyagot, a vegyszereket és a felesleges folyadékot a szervezetből, ezek felhalmozódnak a vérben. Ezenkívül a vesék a vizelettel választanak ki fehérjéket, amelyekre a szervezetnek szüksége van. A diabéteszes nefropátia korai stádiumaiban gyakran nincsenek tünetek. Azonban a betegség későbbi szakaszaiba történő előrehaladásával a szervezet más rendszereit is érintheti. A vesebetegség előrehaladtával a beteg a következőket tapasztalhatja:

• magas vérnyomás
• fehérje a vizeletükben 
• duzzanat a kezekben, lábakban, bokákban és szemekben
• a vizeletürítés növekedése
• csökkent étvágy
• fáradtság
• alvási problémák
• légszomj
• koncentrálási nehézség
• hányinger vagy hányás
• viszketés

Diagnózis. A krónikus vesebetegséget akkor diagnosztizálják, ha magas a vizeletalbumin (olyan típusú fehérje, amely normális esetben a vérben van) és/vagy alacsony a becsült glomeruláris filtrációs ráta (a vesefunkció mértéke). Az orvos vizeletvizsgálatot rendel el (a személy egy csészébe vizel), hogy megmérje, mennyi fehérje (albumin) van a vizeletben (úgynevezett albumin-kreatinin arány vagy UACR). Az albumin a vérben található fehérje, amely segíti a szervezetet az izomépítésben, a szövetek helyreállításában és a fertőzések leküzdésében. A vérben kell lennie, nem a vizeletben. Ha albumin van a vizeletben, az a vesebetegség, az úgynevezett albuminuria vagy proteinuria jele. Ezenkívül az orvos megméri a becsült glomeruláris filtrációs rátát (eGFR), amelyet vérvizsgálattal mérnek, és megmutatja a vese szűrési képességét (a vese működését). Ez segít azonosítani a vesebetegség aktuális stádiumát. 

Kezelés. A vesebetegség kezelése annak stádiumától függ. A vesebetegség minden szakaszában kulcsfontosságú, hogy a vércukorszintet lehetőleg a céltartományban tartsuk. Az egészséges életmód (rendszeres fizikai aktivitás, elegendő alvás, stresszkezelés stb.), a vérnyomás- és koleszterinszint-kezelés mellett a napi fehérje- és/vagy sóbevitel módosítása javasolt. Vannak bizonyos vény nélkül kapható gyógyszerek, amelyeket kerülni kell. A vesebetegség korai szakaszában gyógyszereket írhatnak fel a vérnyomás kezelésére. Ezek a gyógyszerek csökkenthetik az albuminuria és a vesebetegség progressziójának kockázatát is. Újabb glükózcsökkentő gyógyszerek, úgynevezett nátrium-glükóz kotranszporter-2 gátló (SGLT-2 gátló) és glükóz-szerű peptid receptor agonista (GLP-1 agonista), amelyeket a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére használnak, szintén védik a veséket. A korai kezelés kulcsfontosságú a további károsodások és a betegség progressziójának késleltetésében.

A krónikus vesebetegség későbbi stádiumaiba való előrehaladásával (végstádiumú vesebetegség vagy ESRD) vesedialízisre lehet szükség. Ez a kezelés megszűri a vért, eltávolítja a salakanyagokat, a vegyszereket és a felesleges folyadékot a vérből, mivel a vesék erre már nem képesek. Lehetőség van kórházi vagy dialízisközpontban történő kezelésre, valamint egy tréning után otthon is – az orvos dönti el, melyik a legjobb. A veseátültetés is választható lehet. Ha egy személynek veseátültetése van, gyakran egyidejűleg hasnyálmirigy-átültetést is végeznek. A transzplantáció után további folyamatos gyógyszerekre lesz szükség. 

A vesebetegségek megelőzése. Bár az ember genetikája szerepet játszik a veseszövődmények kialakulásában, sok olyan dolog van, amellyel csökkenthetjük a nefropátia kialakulásának és progressziójának kockázatát:

• Tartsuk a vércukorszintet a lehető legközelebb a céltartományhoz!
• Ne cigarettázzunk!
• Kezeljük a vérnyomásunkat, ha szükséges!
• Kezeljük a koleszterinszintünket, ha szükséges!
• Egészséges életmód fenntartása – rendszeres fizikai aktivitás, stresszkezelés stb.
• Szedjünk gyógyszer(eke)t az ajánlásoknak megfelelően (pl. vérnyomáscsökkentő), ha szükséges!
• Együnk egészséges ételeket (beleértve a dietetikus speciális ajánlásait is)!
• Rendszeresen ellenőriztessük a veseműködést (a vizelet albumint és a becsült glomeruláris filtrációs rátát (eGFR).
  • 1-es típusú cukorbetegség – 5 éves diagnózis után évente legalább egyszer
  • 2-es típusú cukorbetegség - évente legalább egyszer

A nefropátia pszichoszocális vonatkozásai. A nefropátia kezelése megterhelő lehet, különösen a későbbi szakaszokban. Problémák merülhetnek fel a fizikai funkcionálásban, valamint a társadalmi életben is. A vesebetegségben szenvedő cukorbetegek szintén alacsonyabb életminőségről számolnak be, körülbelül 25%-nál alakul ki depresszióról. Ha nefropátiával élünk együtt, érdemes lehet további támogatást kérni, hogy megbirkózzunk vele. Ha orvosi és ugyanakkor pszichológiai szempontból is gondoskodunk magunkról, az általános életminőségünket javíthatjuk.

forrás: https://beyondtype1.org/kidney-disease/