Érthető módon a csapból is a koronavírus témája folyik: adatok, statisztikák, operatív törzs, korlátozások, kijárási tilalom, hashtag maradjotthon újra, és társai. Míg tavasszal még csak ismerős ismerőse sem volt a környezetemben, aki elkapta volna a fertőzést, most ősszel úthengerként ment végig a családomon, a barátaimon, a kollégáimon. Egy ideje persze már én is letettem arról, hogy el fogom tudni kerülni a vírust, hiszen nem tehetem meg, hogy folyamatosan otthon üljek - és tekintve, hogy ez mentálisan milyen hatással lenne rám, nem is szeretném. Így is történt: azokban a napokban tudtam meg, hogy magam is fertőzött voltam, mikor interjút készítettem Ádám barátommal, aki fiatal, cukorbeteg, és átesett a koronavíruson... Ennek köszönhetően most nem egy, hanem két diabétesszel élő tapasztalatait szeretnénk megosztani veletek a vírussal kapcsolatban.
A médiában számtalanszor olvashattuk már év eleje óta, hogy a diabétesszel élők a COVID-19 egyik legveszélyeztetettebb csoportjába tartoznak, valamint nagyobb eséllyel kerülhetnek súlyos állapotba a fertőzést elkapók. A Lancet nevű orvosi szaklap nemrégiben közölt tanulmányában arról ír, hogy diabéteszes embereknél a statisztikák szerint kétszeres eséllyel alakulhatnak ki súlyosabb tünetek, vagy lehet szükség kórházi ellátásra. Azt viszont nagyon fontos tisztáznunk, hogy rettegni nem kell: megfelelően kontrollált cukorbetegséggel csökkenthető a rizikófaktor. A prognózis koronavírus esetén természetesen nagy mértékben függ attól is, hogy milyen a cukorbeteg alapállapota, karban van-e tartva, állnak-e fent szövődmények, stb. Éppen ezért nyugtalankodtam / nyugtalankodom kicsit, hiszen bár nincsen semmilyen szövődményem, a vércukraim finoman szólva sem voltak tökéletesek az elmúlt hetekben. Ádám, mit lehet tudni a te diabéteszeddel való kapcsolatodról, mennyire érzed sikeresnek az önmenedzsmentet?
Ádám: Tizenhat éve, 10 éves korom óta vagyok cukorbeteg, az első pár év penes kezelése után megkaptam a lehetőséget az inzulinpumpa használatára, amivel azóta is élek. A csodálatos kezelőorvosaimnak [Dr. Soós Andrea, Dr. Bakó Barnabás és Dr. PhD Kis János Tibor, az alapítványunk diabetológusa :) - a szerk.], édesanyám szakadatlan odafigyelésének és fegyelmemnek köszönhetően kiegyensúlyozott a vércukrom. Sportolok, egészségesen táplálkozom és betartom a kezelőorvosom ajánlásait. Számomra ez nem egy korlát, hanem inkább lehetőség a fejlődésre. Vannak átmeneti hullámvölgyek, ezekkel viszont sikerrel megbirkózom.
Ami engem illet, október végén, egy egész napos kirándulás másnapján már éreztem, hogy valami nem oké, valószínűleg megfázhattam, hiszen egész nap kint bóklásztunk a szabadban. Pár nappal később már nyakig benne voltam a náthában, begyulladt a torkom, köhögtem, de még ekkor sem gondoltam semmi komolyabbra, lázam, hőemelkedésem például nem volt, nem éreztem gyengének magam. Az első COVID-os gondolatom akkor támadt, mikor elment a szaglásom, és feltűnt, hogy szinte alig érzek ízeket. Másnap jött a hír, hogy a kirándulós csapatból rajtam kívül három másik ember is lebetegedett, és elment a szaglásuk, két nappal később ugyanerről számolt be a mellettem ülő kollégám. Ekkor már elég gyanús volt, hogy elkaptam a vírust, különösen, hogy az érintett emberekből kettőnek pár napon belül meg is lett a pozitív teszteredménye. Én magam csak egy kis káoszt követően, már 8 nappal a tünetek megjelenése után jutottam csak el PCR tesztre: negatív. Teljesen érthetetlen, de már múlóban volt minden tünetem, gondoltam, talán mégis csak megfáztam, és szerencsém volt, hogy a többiekkel ellentétben nem kaptam el a vírust. Nemsokkal ezután lehetőségem volt elmenni egy antitest tesztre is, amely megmutatja, átesett-e valaki a fertőzésen: ez már pozitív lett. Vélhetően későn juthattam el arra a PCR-re... Ádám, te mikor estél át a koronavíruson, milyen tüneteid voltak?
Ádám: Szeptember elején, a munkahelyemen éreztem, hogy baj van. Azonnal reagáltam, és haza is mentem. A háziorvosommal egyeztettem, és három nap múlva teszteltek is, majd pár nap múlva megtudtam, hogy COVID-os vagyok. Egész nap nagyon gyenge voltam és álmos, kissé szúrt a tüdőm, elment a szaglásom, és enyhe hőemelkedésem volt. A megfelelő táplálkozás, táplálékkiegészítők és sport hatására -szerintem- sikerrel átestem a betegségen, komolyabb tünetek nélkül. Két hét múlva már nem volt semmilyen panaszom a tüdőnél érezhető enyhe szúráson kívül, és szerencsére negatív lett a teszteredményem.
A betegségem alatt, mivel ennyire enyhe tüneteim voltak, csak úgy kúráltam magam, mint bármelyik másik náthánál vagy torokgyulladásnál: rengeteg teát ittam, szüneteltettem a sportot, igyekeztem minél többet pihenni, és köhögéscsillapítót, valamint torokfertőtlenítőt szedtem. Szerencsére mindez elégnek is bizonyult. Te milyen kezelésben részesültél a koronavírus alatt, írtak fel gyógyszert, vagy bármi egyebet?
Ádám: Semmilyen kezelésben nem részesültem, egy általánosságban hasznosítható gyógyszert - fájdalom és lázcsillapítót - ajánlottak, mást nem.
Köztudott, hogy cukorbetegségben egy banálisabb vírus is képes lehet felborítani az anyagcserét, megemelni a vércukrot. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a koronavírus alatt ilyet nem tapasztaltam: a magasabb értékeket kisebb korrekciókkal, vagy bázisemeléssel könnyen tudtam kezelni. Te mit tapasztaltál? Hatással volt a betegség a vércukraidra? Módosítottál bármit a terápiádon: inzulin dózisok, szénhidrát, gyakoribb mérés?
Ádám: Általában mikor lázas vagyok, a vércukrom nekem is megemelkedik, de most semmit nem tapasztaltam, szerencsére étvágyam is volt ugyanúgy. Többször mértem a vércukromat napi szinten, és mivel semmi probléma nem volt, a kezelőorvosomat sem értesítettem a helyzetről.
Nálam még viszonylag friss a dolog, te viszont szeptember elején estél át a fertőzésen. Így több hónappal a vírus után vannak még időnként tüneteid? Maradt bármi nyoma a betegségnek?
Ádám: Immár két hónappal a vírus lefolyása után már semmit nem érzek. Közvetlen a betegség után 2-3 hétig néha éreztem egy enyhe szúró érzést, de már az is elmúlt. Fokozatos terheléssel szoktattam vissza magamat a sporthoz, így a mai napon már ugyanolyan a teljesítményem, mint a betegség előtt.
Mit ajánlasz a többi cukorbetegnek arra az esetre, ha ők is elkapják a vírust?
Ádám: Amennyiben elkapjátok a vírust, semmiképp se essetek pánikba. Szedjetek megfelelő minőségű vitaminokat, gyakrabban mérjetek vércukrot, és pihenjetek nagyon sokat. Rendkívül fontos, hogy ne nagyon sportoljatok egy kis sétán, vagy lépcsőzésen kívül. Fokozatosan, de jobban lesztek. Cukorbetegek esetén különösen nagy szükség lenne tanácsokra, ajánlásokra azzal kapcsolatban, hogy miként cselekedjenek. Konkrétan milyen vitaminokat szedjen, milyen gyógyszert váltson ki, hogyan táplálkozzon, mennyit pihenjen, milyen utó-vizsgálatokra járjon el a lehetséges szövődmények felkutatása/megelőzése érdekében. Ezt hiányolom nagyon.
Ádámmal tökéletesen egyetértek abban, hogy nagyon keveset tudunk még erről a vírusról, és ennek köszönhetően nincsenek még igazán kiforrott ajánlások, orvosa válogatja, hogy ki mit javasol a kezelést illetően. Azért tartottuk fontosnak, hogy megosszuk tapasztalatainkat, hogy a sok nyomasztó és nagyon ijesztő cikk, hír, statisztika forgatagában egy pozitív példát is olvassatok: cukorbetegen is át lehet vészelni a koronavírust. Félreértés ne essék: egyáltalán nem bagatellizáljuk el a dolgot, hiszen valóban sokaknál súlyos tünetekkel és következményekkel jár, a koronavírus igenis veszélyes, és ésszerű keretek között mindent meg kell tennünk azért, hogy védekezzünk ellene, lehetőleg el is kerüljük. Fontos kiemelni, hogy teljesen lutri az, kire milyen hatással van: a környezetemben nem egy krónikus betegséggel élő lábon kihordta, szinte tünetmentesen, míg egyébként teljesen egészséges ismerőseimet több hétre ágynak döntött. Minden eset más és más, nincs teljesen biztonságban az sem, akinek nincs alapbetegsége, ugyanakkor nem kerül törvényszerűen kórházba az sem, akinek van. Szerintem iszonyú fontos, hogy mentálisan is - amennyire lehet - épen vészeljük át ezeket a hónapokat: vegyük komolyan a helyzetet, az intézkedéseket, de ne éljünk rettegésben, cukorbetegen sem. Mindenkinek jó egészséget, és sok kitartást kívánunk!
