Egyes kúpcsigák inzulinnal bénítják meg gyorsan mozgó prédájukat, derítették ki a Utah Egyetem biológusai. 

Első pillantásra nehéz elhinni, hogy a trópusi tengerek impozáns kinézetű ékszerei, a komótosan mozgó kúpcsigák villámként cikázó kishalak ragadozói. Pedig a csigák evolúciójuk során egy sor bénító mechanizmussal szerelkeztek fel, melyek bevetését követően még a gyors kishalak is mozdulatlanul várják, hogy a lassan vánszorgó puhatestű ragadozók bekebelezzék őket.

A kúpcsigafajok különböző méregrepertoárral rendelkeznek, a méregkeverék összetétele az adott csigafaj által vadászott zsákmányra specifikus bénító idegméreg. A csigák a prédaállatot egy módosult fog eredetű kis tűvel lövik meg, vagy épp a vízbe pöfögik a toxikus anyagot. Az idegméreg hatására a kishalak mozgása lelassul vagy teljesen blokkolódik, a bénultan lebegő prédát pedig a lassan mozgó csiga komótosan elfogyaszthatja.

Helena Safavi-Hemami és munkatársainak most megjelent felfedezése, hogy a csigák nem csak idegméreggel vadásznak, hanem számos különböző fajba tartozó halat és puhatestűt képesek az adott fajta által használt inzulinnal megtámadni.

A prédaállatra kilőtt inzulin erősen prédaspecifikus és különbözik a csigák saját inzulinjától. A molekuláris különbségek miatt a fegyverként használt inzulin a csigákban nem, de a kishalakban hypoglikémiás, azaz túl alacsony vércukor okozta sokkot idéz elő. A túlzottan alacsony cukorszint miatt a prédaállat "elájul" vagy mozgása jelentősen csökken, így a lassan mozgó csigák már képesek lesznek belakmározni.