Nagy port kavart az amerikai online cukorbeteg közösségben az alábbi levelezés. Illik vagy nem illik vércukrot mérni nyilvános helyen? Ez itt a kérdés.
Ő "Miss Manners" a Washington Post olvasói levelekre válaszolós rovatának újságírója, aki amolyan modern úrinőként ír etikett és illemtanácsokat az olvasói levelekre válaszul. A napokban befutott hozzá az alábbi levél.
"Kedves Miss Manners!
Inzulinfüggő cukorbeteg vagyok és üzletemberként gyakran utazom repülővel.
A repülőn az ülőhelyemen szoktam vércukrot mérni. Az ujjbegyszúrásra használt eszköz egy diszkrét rugós lándzsa - aki nem tudja, mi az, ránézésre nem is tudja kitalálni. A vércukorméréshez csupán egy apró vércseppre van szükségem az ujjbegyemből, ami viszont bármilyen apró is legyen, látszik. Minden további eszközt, lándzsát, papírvattát, használt tesztcsíkot a vércukormérőm dobozában, elzárva gyűjtöm és otthon gondoskodom róluk.
Durva, hogy egy idegen mellett ülve, nyilvánosan mérem meg a vércukromat?
Az inzulininjekciót* a repülő mosdójában adom be, tehát azt senki nem látja, a repülőtéren pedig a közös mosdók előterében, mert a WC-fülkében kicsi a hely.
Sokan megbámulnak vércukormérés közben. Vannak, aki zokon veszik és szóvá is teszik, hogy nem mellettük kellene vércukrot mérnem, miközben ők is láthatják. Egyszer egy kisgyerek hangosan megkérdezte: „ Mi az, amit a bácsi csinál? Az rossz dolog, ugye?”
Túl öntudatos lennék?"
És a válasz:
"Kedves Olvasó!
Hacsak nincs vészhelyzet, az a jó, ha az ilyen orvosi jellegű beavatkozásokat távol a figyelő szemektől végzi, vagyis privát helyen, például mosdóban – hacsak nem lehet olyannyira diszkréten végezni, hogy az már nem is látszik. Nem illetlenség, ha valaki a vacsoraasztalnál bevesz egy gyógyszert, de csak ha nem jár mellé „desszertnek” egy hosszas előadás a koleszterinről vagy az épp aktuális egészségügyi állapotáról.
A cukorbetegek mindennapjaihoz hozzátartozó eszközök nagyon gyorsan fejlődnek, egyre kisebbek, diszkrétebbek, de a vércukorméréshez továbbra is igazi vércsepp kell. A vér és a vér látványa sokakat érzékenyen érinthet. Ezért véleményem szerint a mosdó megfelelő helyiség az ilyen tevékenységek elvégzésére, ahol privát környezetben és nem közösségben lehet elvégezni a vércukormérést és inzulinadást.
Dönthet úgy, hogy hasonló szituációban elmagyarázza a gyereknek, hogy ez az egészsége megőrzése érdekében végzett fontos tevékenység, vagy nem figyel rá és a magyarázatot ráhagyja a szülőkre. Remélhetőleg a szülők idővel megtanítják a gyereknek, hogy a kíváncsiságát több diszkrécióval élje meg.
Üdvözlettel
Miss Manners"
* Amerikában az inzulint hagyományos injekciós tűvel adják, nálunk sokkal diszkrétebb, inzulinadásra kifejlesztett, ún. inzulinadagoló tollal.
Az amerikai online cukorbeteg közösség túlzás nélkül szétszedte Miss Mannerst a fenti véleményéért, miközben a történet váratlan csavart kapott: kiderült, Miss Manners fia gyermekkora óta cukorbeteg. Na kérem, most akkor mi van?
