Darren Brass, tetoválóművész és cukorbeteg. Szétvarratta magát, hogy alátegyen a diabéteszt övező félreértéseknek, tévhiteknek és tájékozatlanságnak. Még hogy egy cukorbetegnek nem lehet tetoválása...!

Darren Brass, tetoválóművész, cukorbeteg

Nincs hiány a cukorbetegséget övező sztereotípiákban és félinformációkban. Szerencsére olyan cukorbetegekben sincs hiány, akik mindezzel dacolnak. Például Darren Brass, aki nem csak híres tetoválóművész, de ő maga is alaposan kivarratta magát, hogy szétfeszítse a szabályt: cukorbetegként a tetoválás nem ajánlott a rossz sebgyógyulás miatt.

1972-ben, 18 hónapos korában diagnosztizálták nála az 1-es típusú cukorbetegséget. Eszméletlenül, magas vércukor okozta kómában szállították kórházba, és eltartott egy ideig, míg rájöttek, mi a baja. Akkoriban, a '70-es években még nem sok mindent tudtak a cukorbetegségről. "Ne egyek cukrosat és mozogjak sokat, ennyi volt az utász." - mondja Brass.

"Soha nem volt problémám a sebgyógyulással és a cukorbetegséggel sem. Elfogadtam a tényt, hogy cukorbetegként vigyáznom kell magamra. Tudomásul veszem, hogy figyelnem kell a vércukromra, hogy mit eszek és mennyit, és hogy rendszeresen mozogjak. Néha belecsipegetek a desszertbe, de csak pár falat erejéig. Mert semmitől nem kell magadat eltiltani, csak ésszel csináld. Egyébként is: a cukorbeteg diéta igazából a mindenkinek ajánlott étrend."

Azt is hozzáteszi, hogy tetoválást készíteni felelősséggel jár. A fertőzésveszély, a művészi érték, a fájdalomérzet, mind fontos aspektus, miközben az alkotás folyamata stressz. Ezért különösen odafigyel ilyenkor: vércukrot mér előtte-utána, a kollégái pedig figyelmeztetik, ha alacsony vércukor tüneteit produkálja.

Amellett, hogy profi tetováló, saját ruházati cége is van, ezért rengeteget utazik. "A sok utazás sem lehet indok a rossz vércukrokra" - mondja Brass. "Rengeteget utazom. Mindenki szeret kifogásokat keresni - ilyenek vagyunk. De bárhova is megyek, mindig odafigyelek az étkezésre, a minőségre. Természetesen van olyan helyzet, amikor nincs olyan étel, amit igazán szeretnék, de akkor egyszerűen inzulinnal kompenzálni kell és nem túlzásba vinni semmit. Hozzáteszem, megszállottan mérem a vércukrom, legalább nyolcszor egy nap. Szeretem tudni, hol járok."

Ha valaki lábujjtól feje búbjáig kivarratta magát, nem feltétlen a kiegyensúlyozott és szabálykövető családapa juthat róla eszünkbe. Pedig Brass családapa, a cukorbetegségről és a lázadásról pedig így gondolkozik: "Nincs értelme a lázadásnak, időpocsékolás. Cukorbeteg vagyok, ez megváltoztathatatlan, nem tehetek ellene semmit. De vigyázhatok magamra. Mi értelme kézzel-lábbal ágálni valami ellen, ami ellen nem tehetsz semmit? A cukorbetegséggel nem kell küzdeni, ez egy hülye kifejezés. A cukorbetegséggel élni kell. Mert minél keményebben harcolsz ellene, annál nehezebb lesz."

Sokan járnak hozzá cukorbetegek életmentő tetoválásért, karkötő helyett. Brass-on nincs ilyen tetoválás. Szerinte ha valaki annyira ki van varrva, mint ő, esélytelen, hogy egy életmentő tetoválás szemet szúrjon vészhelyzetben.

És a csattanó? " Utálom, mikor tetoválnak. Fájdalmas. De nagyon szeretem a művészi végeredményt és a szubkultúrát, amit egy tetoválás képvisel."