Ádám két hete sikeresen átúszta a Balatont, szombaton viszont a parttól 50 méterre lett rosszul egy laza fürdőzés során. Tanulságos történet arról, hogy ebben a nagy kánikulában mennyivel nehezebben érezzük meg az alacsony cukrokat.
Vigyázzatok magatokra és mérjetek cukrot! Ha kell, ha nem!
Sziasztok!
Sajnos egy tanulságos esettel bővült diabétesz repertoárom. Remélem, mást elkerül az ilyen, sőt jövőben engem is, de nekem kellően intő jel, hogy a vércukor mérést nem helyettesíti a megérzés.
Szombaton Balatonföldvári strandolással próbáltuk átvészelni a kánikulát. Kellően kiadós reggeli után egy úszásra vállalkoztam, ami jól esett. Aztán, szigorúan az árnyékban (:)) vészeltük át a legnagyobb meleget, mikor jött az ebéd gondolata. De ha ebéd, előtte még egy hűsítő csobbanásra még a víz felé vettük az irányt. Na, itt kellett volna egy vércukor mérés, de a nagy csobbanás vágyban elmaradt.
Sajnos a mellig érő vízben éreztem meg, hogy leesett a vércukrom, produkáltam is a tüneteket, mint zavarodottság (nem a part felé indultam), izomgörcs. Szerencsémre voltak velem, mivel én ott lekapcsoltam, és a parton 45 perc és egy félig éber állapotban belém diktált Fanta után tértem magamhoz. Ekkor már a mentők is ott voltak...
Az ijesztő, hogy nem is éreztem semmit. Pedig rendszeresen sportolok, labdarúgó-meccs közben is volt már, hogy észrevettem magamon. Most annyit szóltam, hogy éhes vagyok, kimegyek, mert muszáj, és már más felé indultam el... Aztán a parton ébredtem, nézőközönség előtt. Minden az Balaton-átúszás után két héttel, egy laza fürdőzés kapcsán!
Ennyit a megérzésről... Bízzunk inkább a tesztcsíkban!
Ádám
