Cukkerberg

Ovisztori ovinénitől

2012. október 27. - kiskatka

Végre kaptunk történetet óvónénitől is! Emlékeztek még a "Máté-cukor" történetre? Nos, ugyanaz a sztori, csak épp az óvónéni oldaláról! Marcsi néni írását olvashatjátok a továbbiakban, nagyon köszönöm a levelet és gratulálok a munkájukhoz, igazán példamutató, csak így tovább!

Továbbra is várom a leveleket szülőktől, pedagógusoktól arról, hogyan boldogulnak a cukorbeteg kislurkók az iskolában, oviban, bölcsiben! Hogy legyen párbeszéd!
kata.kiss@egycseppfigyelem.hu

hireapreschoolteacher1.png

a fotót innen csentem

"Két évvel ezelőtt, az új kiscsoport indulásakor jelezte a vezető óvónő, hogy egy cukorbeteg kisgyermek is jelentkezett óvodánkba. Mondta, hogy nem lehet kötelezni minket, óvópedagógusokat és dajkákat arra, hogy vércukrot mérjünk, beadjuk az inzulint, és szénhidrátot számoljunk. Az óvoda eddig ilyen helyzettel még nem találkozott.  Családomból már tudtam, hogy mit jelent az 1-es típusú cukorbetegség, de a kollégáim nem sokat tudtak erről a betegségről. Meg sem fordult a fejünkben, hogy nem vállaljuk. Gondolkodás nélkül mindannyian igent mondtunk.

A szülők elmondták mit is jelent ez a betegség, megtanítottak vércukrot mérni, inzulint beadni, majd az inzulinpumpát kezelni, szénhidrátot számolni. Elmondták, leírták, hogy mi a teendő alacsony, illetve magas vércukorszint esetén. Tájékoztattak arról, hogy lehetséges eszméletvesztéses rosszullét is és, hogy ilyen esetben mi a teendőnk. Ez nagyon ritka, de előfordulhat. Látható helyen van kifüggesztve, hogy mikor mit kell tennünk, kit kell hívnunk. Amikor új dajka néni, majd óvó néni érkezett csoportunkba, a szülők nekik is mindent megtanítottak. Ők is természetesnek vették, hogy Máté cukorbetegként hozzánk jár és így több és más feladatunk is van. Igen nagy segítség a dajka néni hozzáállása is. Foglalkozást, mesét soha nem kellett abbahagyni, mikor Máté jelezte, hogy „valamit érzek”. Ilyenkor a dajka néni méri meg a cukrát és ő is látja el.

Máté óvodai beszoktatása természetesen kicsit több időt vett igénybe. 2-3 hétig az anyuka bejött étkezésekhez, és így a gyakorlatban tanította meg nekünk a cukormérést, az inzulinadagolást, és a szénhidrát számolását. Az első év januárjától Máté már itt is alszik délután. Minden étkezés előtt megmérjük a vércukrát és beadjuk az étkezésnek megfelelő inzulint a szülők útmutatása alapján. A tízórait és az uzsonnát (kenyér, felvágott, sajt, joghurt, gyümölcs,) a szülők hozzák be az óvodába, nekünk az elkészítés, a szénhidrát kiszámolása a feladatunk. Arra kell csak odafigyelni, hogy a kellő mennyiséget megegye. Ebédre pedig a diabetikus menüt kapja a szállító cégtől. Az ebédnél kicsit nehezebb kiszámolni, hogy miből mennyit kapjon, hiszen nem tudjuk pontosan, hogy miben mennyi szénhidrát van, de azt is megoldjuk. Az édesanya minden hét elején megkapja a heti menüt és beírja a mennyiségeket. Ezen kívül van egy tápanyagtáblázatunk is, ahonnan leshetünk. Tudjuk, hogy az ebédnél, ha valami nem ízlik Máténak és nem eszi meg a megfelelő szénhidrát mennyiséget, akkor mivel tudjuk pótolni (Korpovit keksz vagy gyümölcs).

Ez alatt a két év alatt egyszer sem volt kirívóan alacsony, sem pedig nagyon magas a vércukra, és nem volt eszméletvesztéssel járó rosszulléte. Ugyan egy 5 éves gyerek még nem önálló, de azt már meg tudja mondani, ha nem érzi jól magát. Ilyenkor rögtön mérünk és mindig nálunk van, még az udvaron is az S.O.S. doboz a szőlőcukorral és a keksszel.

A többi gyerek az első perctől kezdve elfogadja a helyzetet. Érdeklődéssel figyelik a mérést és kérdezik, hogy mennyi volt az eredmény. Többen büszkén újságolták, hogy már ők sem féltek a vérvételtől. Nem is sírtak, hiszen Máténak sokszor kell szúrni az ujját, vérzik és mégsem sír. A liszt érzékeny csoporttárs mintájára „cukor érzékeny”-nek hívják és tudják, hogy nem mindenből ehet. Számukra ez nem betegség, csupán egy érdekes dolog, ami azzal jár, hogy a kisfiú mást eszik, egy menő „kütyü” van a derekán és, hogy vércukrot mér evés előtt.

Természetesen nagyobb odafigyelést kíván tőlünk egy ilyen kisgyermek a csoportban. Mivel pontosan tudjuk, hogy mi a teendőnk, és már több helyzetet is sikeresen megoldottunk, mi is magabiztosabbak lettünk. Tudjuk, hogy nem hárítanak ránk a szülők olyan felelősséget, ami nem a miénk. Bármilyen váratlan helyzet adódott (a mobiltelefonok világában) az édesanyától mindig kaptunk telefonos segítséget.

A több mint két év tapasztalata alapján mondhatom, hogy nagyon jó helye van itt Máténak. A legfontosabbak biztosítva vannak a számára: a kortárs közösség, a sok mozgási lehetőség és a biztonságot nyújtó gondoskodás és szeretet. Minden kisgyermeknek erre van szüksége."

A bejegyzés trackback címe:

https://cukkerberg.blog.hu/api/trackback/id/tr854862143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása