A cukorbetegség hosszú távú szövődményei közé tartozik az idegek sérülése (neuropátia), mely érzéskiesés mellett sokszor szűnni nem akaró fájdalommal jár. Sajnos a neuropátiás fájdalom pontos oka mai napig nem ismert, így kezelni is kevéssé lehet. A napokban viszont a Yale Egyetem kutatói újszerű gondolattal álltak elő: véleményük szerint a tartós fájdalom igazi forrását a végtagok helyett az agyban kell keresni és esetleg ott is kell kezelni.
A kutatók nem állítanak kevesebbet, minthogy a neuropátiás elváltozás során a központi idegrendszer sejtjeinek kis nyúlványai, az ún. dendritek változnak meg, mely változások, kapcsolati átalakulások vezetnek a fájdalomérzethez és a fájdalomérzet tartósságához egyaránt.
A dendritek az idegsejteken lévő apró kidudorodások, melyek kapcsolatot biztosítanak a szomszédos idegsejtekkel és nagyban felelősek a memória kialakításáért. Idegsejt-kapcsolódásaik révén "megjegyzik", amit tanulunk, de a mostani eredmények alapján elképzelhető, hogy képesek a fájdalmat is memorizálni és ezáltal tartóssá tenni.
Patkányokon végzett kísérletek alapján azt találták, hogy a fájdalomérzet és a dendritek kapcsolati hálózata között összefüggés van. A kísérletek során kiderült, hogy a neuropátiás patkányok dendritikus kapcsolatai eltértek az egészséges állatokétól, valamint fájdalomérzetük is nagyban függött a kapcsolatok számától, jellegétől. Maga a fájdalomérzet pedig csillapítható volt a dendritikus idegi kapcsolatokat befolyásolni képes anyagokkal.
Az eredmények nagyon biztatóak és egyben teljesen új területet nyitnak a neuropátia kutatásában. Eddig ugyanis az volt az elterjedt feltételezés, hogy a neuropátiát a végtag idegei, azokat beburkoló sejtek sérüléséből és nem megfelelő működéséből származnak, amolyan "huzalozási" probléma. Most viszont a figyelem olyan lehetséges gyógyszermegoldásokra fordulhat, amelyek a láb helyett a központi idegrendszer sejtjeinek apró dendritjeit célozzák. Remélhetőleg sikerrel.
