Indul az olimpia, a szuperatléták ideje! A szuperatlétáké, akik éveken vagy évtizedeken keresztül irdatlan mennyiségű munkaórát töltöttek a sporttal, hogy néhány napig a kanapén ülő, mozgásszegény életet élő emberek millióit szórakoztassák... Pedig mi emberek evolúciósan is futásra termettünk, sőt, a kitartó futás képessége emelt ki minket az állatvilágból - állítják a Nature egyik friss cikkének írói. A hosszú és kitartó futás képessége nem csupán a prédaállat becserkelése és utolérése közben jelentett előnyt, de befolyásolta az agy fejlődését is, így eredményezve végső soron a mai, modern ember evolúciós felemelkedését.
A megfelelő motiváció elengedhetetlen...
A ma elfogadott evolúciós elméletek szerint kb 2 millió éve indult el az a klímaváltozási folyamat, mely során az erdős részek visszahúzódásával megnőtt a ligetes nyílt területek mennyisége és az ember ősei a fák lombkoronájából a földre kényszerültek. A megváltozott életkörülmények jelentős változást indítottak el az ősember testfelépítésében, anyagcseréjében és nem utolsó sorban agyában is, mely változások végeredménye a mai ember, azaz a Homo sapiens.
Sok testi átalakulás már 2 millió éve lezajlott, miközben az eszközhasználat csak kb 1 millió éve jelent meg. Mi történt a hiányzó 1 millió évben? - teszik fel a kérdést a cikk írói.
Elméletük szerint az áthidaló időszakban a vadászatok során az ember ősének legnagyobb fegyvere a kitartó futás képessége volt. Sőt, a kitartó futás lehetősége nem "csupán" életképesebbé tette a többi állatnál, de jelentősen segítette az agy fejlődését is.
Evolúciós léptékkel nézve nagyon rövid idő alatt nagyon sokminden változott: megnyúlt a láb, miközben jelentősen rövidültek a lábujjak (nem kellett ágakba kapaszkodni), hosszabb lett az Achilles ín és kialakult jelenlegi formájában az emberi test legerősebb izma, a kétfejű combizom is. A csontok és izmok mellett pedig átalakultak és megerősödtek az izületek is - így váltunk képessé két lábon járni, sőt futni.
A kitartó futáshoz a csontok és a vázizomzat átalakulása mellett a hőháztartás és az anyagcsere átalakulása is szükséges volt. Szőrtelen testfelületünkön akár 3 liter izzadtságot is képesek vagyunk óránként elpárologtatni, miközben viszonylag hatékonyan tartjuk vissza az életfontosságú sókat. Ehhez képest a négylábú és szőrös állatok csak lihegéssel tudják testüket hűteni, ami nem csupán sokkal kisebb hatékonyságú hőleadás, de nem is tudnak egyszerre lihegni és futni - vagyis vagy futnak, vagy lihegnek, a kettő együtt nem megy. Továbbá mi vagyunk az egyetlen főemlősök, akiknek a vitálkapacitása (képesség arra, hogy a test megfelelő mértékben ellássa magát oxigénnel) lehetővé teszi a kitartó és hosszú távú futást. A kitartóan futni tudó csupaszmajom tehát gyakorlatilag szívinfarktusig volt képes kergetni a többi szőrös, négylábú prédaállatokat.
A fizikai átalakulás mellett az őskori vadászoknak a sikeres akcióhoz szükségük volt tervezésre, stratégiára és fejlett kommunikációra is, ami kétség kívül fejlesztette az agyi funkciókat. A legújabb kutatások szerint azonban ennél direktebb, molekuláris kapcsolat is létezik a testmozgás és az agy fejlődése közt. A BDNF molekula (brain-derived neurotrophic factor) testmozgásra termelődik az ideg-izom kapcsolódásokban és onnan kerül a véráramba. Az izmokban serkenti a fehérjeszintézist és a zsírlebontást olyannyira, hogy a BDNF molekula nélküli kisegerek túlsúlyosak és sokszor 2-es típusú cukorbetegek lesznek. A molekula hatását azonban nem csak az izmokban fejti ki, hanem a jelek szerint az idegsejtekben is: elősegíti az idegi kapcsolatok kialakulását, mégpedig magasabb szintű agyi területeken, a memória, sőt a testsúly és az anyagcsere szabályozásáért felelős területeken is. Egyben serkenti az agysejtek mitokondriális aktivitását, azaz a sejtek energiatermelő központját, így az idegsejtek hatékonyabban képesek az oxigént felhasználni és működni.
A szerzők ezért feltételezik, hogy miközben az ősemberek egyre többet futottak a sztyeppéken, egyre több BDNF termelődött a testükben, ami hatott az agyukra is, elősegítve a központi idegrendszer minden addigi fejlődést meghaladó megugrását és végső soron az ember kiemelkedését az állatvilágból.
Igaz vagy nem, lehet róla vitatkozni. Ami viszont kétség kívül fontos lehet a mai embernek is, hogy a jelek szerint a rendszeres testmozgás a test általános egészségi állapotának emelése és pl a cukorbetegség megelőzése mellett hat az agyi funkciókra is. Ismert tény, hogy a rendszeres mozgásnak antidepresszáns hatása van, de mostantól folynak a testmozgás hatását feltérképező vizsgálatok Alzheimer betegek, valamint más mentális és pszichés problémákkal küzdők körében is. Ha pedig egészséges vagy? A mozgás olcsó megoldásnak tűnik a mentális képességek javítására.