A gyermek diabétesz-gondozóból a felnőttbe történő átkerülésem finoman szólva sem egy kellemes élmény, azonban annál tanulságosabb. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az átlagos 18 helyett én 21 éves koromig maradhattam a gyerekrendelőben az akkori diabetológusomnál, akivel kifejezetten jó volt a kapcsolatom, nem féltem tőle, nem volt elérhetetlen, és 6-7% körüli HgA1c-ket tudtam tartani a segítségével éveken keresztül – ráadásul pennel.

Az első teljes körű – szerencsére negatív eredménnyel záruló – szövődményvizsgálat után döntöttünk úgy, hogy itt az ideje új orvost keresnem. Tulajdonképpen akkor a lakcímem alapján javasoltak új helyet, így elkövettem azt a hibát, hogy utánajárás nélkül bejelentkeztem az első, legközelebbi felnőtt diabétesz-gondozóba. A legrosszabb élményem a váltás kapcsán az volt, hogy már az új diabetológussal való legelső találkozásnál azt éreztem, hogy hülyének vagyok nézve. Azt éreztem, mintha több, mint 10 év cukorbetegség ellenére az orvosom abból indulna ki, hogy teljesen vakon vagyok a betegségemet illetően, nincsenek önálló ötleteim, és mindenben rá lennék utalva. Ha volt valamilyen javaslatom a kezelést illetően, időnként még gúnyosan nevetve meg is kérdezte, hogy itt mosz melyikőnk a doktor. Másfél évig jártam az új helyre, és körülbelül minden harmadik vagy negyedik kontrollon találkoztam az orvosommal is – a többi alkalommal a mellette dolgozó asszisztensnő (nem viccelek) nézte át a vércukornaplómat, és módosítgatta az inzulindózisaimat. Igazából ettől a ponttól kezdve váltam teljesen önállóvá a diabétesz-menedzselésemet illetően, és egy idő után már csak recepíratás céljából kértem újabb időpontokat.

Ugyan szerettem volna azt hinni, hogy egyedül is menni fog a dolog, amikor az egyik vérvételt követően kiderült, hogy 9-es a hemogblobin a1c-m, beláttam, hogy kénytelen leszek új rendelőt, új diabetológust keresni. Ekkor már nagyon erősen gondolkoztam az inzulinpumpára való átálláson is, és nagyban segített meghozni a döntésemet az a reakció, ahogy az akkori orvosom fogadta az ötletemet. Teljesen le akart beszélni a váltásról, ami részben persze azért volt, mert ő maga sem értett a pumpákhoz és a szenzorokhoz. Szerencsére a következő orvos-választásnál már alaposan utánaolvastam az egyes rendelőknek, kikértem ismerősök véleményét, és figyelembe vettem a pumpához-szenzorokhoz való hozzáértést is. Ennek köszönhetően a második váltásom már kifejezetten jól sikerült, mostanra már hét éve járok ugyanoda.

fotó forrás: www.unsplash.com