Krónikus betegség és terápia

2023. március 21. - szabari.betti

Krónikus betegséggel élsz, és nem tudsz megbirkózni a vele járó stresszel? A szeretteid azt vették észre, hogy megváltozott a hangulatod, és azt mondták, talán itt az ideje, hogy keress egy terapeutát, akivel beszélhetsz? Ezzel nem vagy egyedül! Nagyon gyakoriak az ehhez hasonló kérdések: Hogyan találhatok terapeutát? Jó nekem/ kell nekem a terápia? Hogyan segítenek egyáltalán a terapeuták? Ebben a cikkben a következőket tudhatod meg: mi is számít krónikus betegségnek és hogyan befolyásolják a mentális egészségedet, hogyan segíthet a terápia megbirkózni ezzel, és mikor érdemes terapeutát keresni.

Mi a krónikus betegség? Gyakran halljuk ezt a kifejezést, de mit is jelent ez pontosan? A CDC (2021) a következőképpen határozza meg őket: „A krónikus betegségek tág értelemben véve olyan állapotok, amelyek egy évig, vagy annál tovább tartanak, és folyamatos orvosi ellátást igényelnek, vagy korlátozzák a mindennapi tevékenységeket, vagy mindkettő” (CDC.gov, 2021). Néhány példa a krónikus betegségekre: ízületi gyulladás, krónikus vesebetegség, cukorbetegség, szívbetegség és bizonyos ráktípusok, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Ezen diagnózisok mindegyike más-más odafigyelést igényel az emberek életében, valamint más fajta kezelést. Általában nem múlnak el maguktól, és nem is múlnak el teljesen. A krónikus betegségek kezelése többek között a tünetek súlyosságától, a mindennapi funkcionálásra gyakorolt hatástól, a kockázatoktól, a kezelés módjától, a hozzáférhetőségtől függ. A krónikus betegséggel együtt élő emberek száma megdöbbentő, és folyamatosan növekszik. Ez egy közegészségügyi probléma, mivel a minőségi egészségügyi ellátáshoz és a megelőző kontrollvizsgálatokhoz való korlátozott hozzáférés azt jelenti, hogy az emberek egyre többen, és egyre nagyobb mértékben megbetegszenek.

Hogyan hat egy krónikus betegség a mentális egészségre?

Az elme és test kapcsolata. Gyakran úgy gondoljuk, hogy az elme és a test két teljesen külön dolog. Ez nem is állhatna távolabb az igazságtól! Nagyon szoros kapcsolat van a lelki és a testi egészség között. Például, ha alvászavaraid vannak, mert nem tudod kikapcsolni az agyad esténként, bármennyire is próbálkozol, valószínűleg konstans fáradtnak érzed magad, nehezen fogsz koncentrálni, feszültnek érzed magad, gyengébben fog menni a problémák megoldása. Az alvási nehézségek okozhatják az immunrendszer gyengülését is. Ez azt jelenti, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy gyakrabban leszünk betegek, több fájdalmat tapasztalunk a testünkben, rosszabb lesz az életminőségünk, más betegségek alakulhatnak ki, és általánosságban romlik a fizikai egészségünk. Sajnos nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeket a problémákat abban a reményben, hogy majd elmúlnak. Valójában minél tovább ignoráljuk őket, valószínűleg összetettebbé és nyomasztóbbá válnak, egyre nehezebb lesz őket megoldani. Még mindig nem vagy meggyőzve? Gondolj erre a következőképpen: ha eltörted a lábad, és nem tudsz vele járni, valószínűleg azonnal orvoshoz kéne menned, hogy ellássák. Kezelőorvosod segít kidolgozni a kezelési tervet, és segít a lehető leggyorsabb gyógyulásban. A mentális egészség sem más! Az agyad ugyanúgy egy testrész – akárcsak a lábad. Figyelemre, támogatásra és egy tervre van szüksége, hogy meg tudjon gyógyulni, amikor lemerültnek vagy betegnek érzi magát.

Stresszoldók és kockázati tényezők. Erős kapcsolat van a testi betegségek és a rosszabb lelki egészségi állapotok között. A krónikus betegséggel élőknél nagyobb a kockázata annak, hogy a stressz, a depresszió és a szorongás fokozott tüneteit is megtapasztalják. Ez a kockázat még magasabb azoknál az embereknél, akiknek kórtörténetében depresszió, szorongás vagy öngyilkossági gondolatok már eleve szerepelnek. Bizonyos állapotok, valamint egyes gyógyszerek is fogékonyabbá tehetik az embereket a depresszióra és a szorongásra. Például a vizsgálatok következetesen azt mutatják, hogy a stroke-túlélők egyharmadánál alakul ki a stroke utáni depresszió. Ennek oka számos összetett biokémiai változás (a szervezetünkben lévő vegyi anyagok működése és reakciója) az agyban, a működés és a mobilitás elvesztése vagy károsodása, valamint a társas kapcsolatok megváltozása.

Az agy kémiájában bekövetkezett változásokon kívül más kockázati tényezők is növelik a depresszió és a szorongás kockázatát:

A kezeléssel járó nehézségek: az az érzelmi, fizikai, szociális és időigényes teher, amelyet egy személy az állapotának kezelésének eredményeként tapasztal. Ez lehet a tűszúráshoz kapcsolódó fájdalom, az étrend megváltoztatása, a gyakori orvosi találkozók, a gyógyszeres kezelések ütemezése stb.
Társadalmi elszigeteltség érzése: ha nem érzed, hogy az egészségügyi dolgozók, a család, a barátok, a partnered, a munkáltatód stb. meghallgatnak, attól érvénytelenítettnek és elszigeteltnek érezheted magad.
Fájdalom: a fájdalom hatással van alvásunk minőségére, mobilitásunkra, funkcióinkra, fókuszunkra és energiánkra. Ha a fájdalmunk krónikus, stresszhormonjaink nagyon magasak lehetnek, ami nagyon érzékennyé tehet bennünket ezekre a tünetekre. Amikor a fájdalomról van szó, testünk rendkívül intuitív, és az egyes részek sokféleképpen kapcsolódnak egymáshoz. Tehát ami a test egyik részét érinti, az párhuzamos hatást gyakorolhat a többi testrészre is. Bruce (2021) szerint „A depresszió és a krónikus fájdalom ugyanazokat a neurotranszmittereket tartalmazza – agyi vegyi anyagokat, amelyek hírvivőként működnek az idegek között. A depresszió és a krónikus fájdalom szintén ugyanazokat az idegpályákat osztja meg az agyban és a gerincvelőben" (Bruce, 2021). Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk részekre bontva nézni az ember tüneteit. A tested egy összetett, egymással összefüggő rendszer! Az egészségügyi csapatodnak is egész emberként kell tekintenie rád.
Gyász a diagnózis után: előfordul sokaknál, akiknél krónikus betegséget diagnosztizálnak, valamint olyanoknál, akik olyan súlyos tünetekkel élnek együtt, mint a folytonos vagy visszatérő fájdalom. A kutatások azt mutatják, hogy „a rákos betegek megközelítőleg 40%-a tapasztal jelentős érzelmi és szociális stresszt a kezelések során, és a betegek körülbelül egyharmadánál olyan szorongás alakul ki, amely már speciális beavatkozást igényel” (Leano et. al, 2019).
Fokozott stressz: ezt okozhatják a kezeléssel járó nehézségek, a fájdalom, a jövővel kapcsolatos bizonytalanság, a többszörös igényekkel való zsonglőrködés, az életminőséggel kapcsolatos kihívások, a társadalmi elszigeteltség, a prognózis.

Mi a terápia? A terápia tulajdonképpen egy bizalmas tér, ahol egy képzett terapeutával beszélgethetsz a kihívásaidról, nehézségeidről. A terapeuta célja, hogy veled együtt egy konkrét, személyre szabott kezelési tervet készítsen, amely segít elérni a céljaidat. A terápia nem egyenlő egy baráttal való beszélgetéssel. Míg a terapeutának ugyan kedvesnek, együttérzőnek és nem ítélkezőnek kell lennie (mint egy barátnak), jogilag és etikailag kötelesek is egyoldalú támogatást nyújtani a foglalkozásokon. Ez azt jelenti, hogy a terapeutád nem tud elmenni a születésnapi partidra, nem mehet el veled filmet nézni, és nem lehet az ismerősöd a Facebookon. Ez nem jelenti azt, hogy a terapeuta nem törődik veled, de mindez segít megvédeni a terápiával kapcsolatos határokat. Átlagosan a legtöbb kliensnek legalább 3 hónapra van szüksége, hogy valóban elkezdje megtapasztalni azt a változást az életében, amelyet keres. Azonban a megoldandó kihívások természetétől és hatásától függően vannak olyan személyek, akiknek 12+ hónapig érdemes terápiába járniuk.

Mikor érdemes terapeutát keresni? Tehát lehet, hogy nem érzed jól magad, de honnan tudod, hogy szükséged van-e terapeutára? Bár minden ember intim és személyes döntése a terápia megkezdése, van néhány gyakori jel, amelyek segíthet a terápia megfontolásában. A stressz, a depresszió és a szorongás időről időre mindannyiunkra hatással van, de nagyobb kihívást jelent, ha ezeket a jelenségeket hosszú ideig (általában több mint néhány hétig) érezzük, tüneteink rosszabbodni kezdenek, és úgy érezzük, nem tudunk megbirkózni velük.

A 12 leggyakoribb tünet, amelyeket érdemes megvizsgálni a terápia megkezdése előtt:

Megváltozott a hangulatod. Tedd fel magadnak a kérdést: szomorúbbnak, aggódóbbnak, frusztráltabbnak vagy ingerültebbnek érzed magad, mint általában? Nehezen tudod kordában tartani az érzelmeidet? A szokásosnál többet sírsz?
Megváltoztak az alvási szokásaid. Tedd fel magadnak a kérdést: többet alszol, mint máskor, és még mindig nem érzed magad kipihentnek, amikor felébredsz? Nehezen bírod ki a napot anélkül, hogy szunyókálnál? Több koffeint iszol a szokásosnál? Gondjaid vannak az elalvással? Csapongó gondolataid vannak, amelyeket úgy tűnik, nem tudsz kikapcsolni lefekvés előtt?
Megváltoztak az étkezési szokásaid. Tedd fel magadnak a kérdést: milyen az étvágyad? Kevesebbet eszel a szokásosnál, és még a kedvenc ételeid sem ízlenek? Többet eszel a szokásosnál, vagy azon kapod magad, hogy unalomból eszel? Megkívánod a gyorsételeket? Hirtelen fogytál vagy híztál?
Elszigeteltebbnek érzed magad másoktól. Kérdezd meg magadtól: visszautasítasz baráti vagy családi találkozókat? Kerülöd az üzenetváltásokat és a telefonhívásokat? Van valaki, akivel beszélhetsz a küzdelmeidről? Úgy érzed, elítélnek vagy félreértenek a körülötted lévő emberek? Úgy érzed, cserbenhagysz másokat?
Nem mozgat meg olyan hobbi vagy tevékenység, amely korábban örömet okozott. Kérdezd meg magadtól: mikor olvastál utoljára egy jó könyvet, hallgattad a kedvenc zenédet, játszottál, festettél vagy bármi hasonló? Azok a dolgok, amelyeket általában szívesen csinálsz, segítenek abban, hogy feltöltődj, vagy már a gondolattól, hogy ezeket a tevékenységeket végzed, kimerültnek érzed magad?
Nehezebben tudsz eleget tenni a kötelezettségeidnek. Tedd fel magadnak a kérdést: el vagy maradva a munkahelyeden? El vagy maradva a házimunkával? Túl fáradtnak érzed magam ahhoz, hogy felkelj az ágyból, hogy elvégezd a feladatokat? Nehezen tudsz koncentrálni? Úgy érzed, annyi a tennivaló, hogy már azelőtt feladod, mielőtt elkezdenéd?
A dolgok reménytelennek tűnnek. Kérdezd meg magadtól: voltak öngyilkossági gondolataid? Vannak-e olyan gondolataid, miszerint „reménytelennek érzed a dolgokat”, „csak azt akarod, hogy a fájdalom elmúljon”, „jobb lenne, ha nem ébrednél fel” vagy „te teher vagy a körülötted lévőknek”?
Elkezdtél külső forrásokat használni a megbirkózás érdekében. Kérdezd meg magadtól: többet iszol, esetleg drogot fogyasztasz? Használsz alkoholt vagy kábítószert az agyad lecsillapítására, az alvás elősegítésére, a fájdalom tüneteinek enyhítésére vagy a szociális helyzeted átvészelésére? Többet dohányzol? Sok időt töltesz olyan dolgok megvásárlásával, amelyekre igazából nincs szükséged? Több időt töltesz azzal, hogy elkerüld az érzéseidet?
A testi tüneteid problémává váltak. Kérdezd meg magadtól: beszéltél az orvosoddal? A tüneteid a betegséged részei, vagy az orvosod megállapította, hogy valami más okozhatja őket? Van valami, amit orvosilag lehet tenni a tüneteid csökkentése érdekében? Azok egyre rosszabbak a stressztől? Úgy érzed, hogy nem vagy ura a testednek vagy a tüneteidnek? Tudsz-e hallgatni a testedre és szükségleteire?
Traumát éltél át. Kérdezd meg magadtól: biztonságban érzed magad a világban, vagy félelmetesnek tartod? Volt időd és tered, hogy biztonságosan gyászolj és feldolgozd a fájdalmadat?
Semmi nem működik, és egyszerűen nem tudod, hol kezdd. Kérdezd meg magadtól: próbáltál-e megoldást találni a problémáidra? Egyáltalán tudod, hol kezdd, hogy megoldást találj rájuk? A problémáid túl elsöprőnek tűnnek ahhoz, hogy egyedül kezeld? Úgy érzed, hogy a problémák egyre csak romlanak vagy felhalmozódnak?
Küszködsz, hogy rájöjj, ki is vagy. Kérdezd meg magadtól: mik az értékeid? Honnan tudhatod, hogy ezek szerint az értékek szerint élsz? Tudod, hogyan érezz együtt saját magaddal? Jobban érdekel, hogy örömet okozz az embereknek, és figyelmen kívül hagyod a saját igényeidet? Mennyi időt töltöttél azzal, hogy rájöjj, mire képes a tested? Milyen hatással volt a betegséged az önbecsülésedre? Milyen üzeneteket hallottál meg a testedről másoktól, amelyek lelkileg hatottak rád?

Ezek közül bármelyik kihívásnak hangzik? Ha igen, akkor érdemes lehet terapeutát keresni! Ne feledd: Nem kell válságban lenni ahhoz, hogy a terápiát hasznosnak találd!

Mi a terapeuta szerepe abban, hogy segítsen kezelni a krónikus betegséget?

Talán hallottál már arról, hogy fontos olyan terapeutát találni, aki tapasztalattal rendelkezik a krónikus betegségekkel élő emberekkel való munkavégzésben. De miért? Sok összetett kihívással és aggodalommal kell szembenéznie a krónikus betegséggel együtt élőknek. Fontos tudni, hogy a terapeuta, akivel dolgozol, nem ítélkező és biztonságos teret tud biztosítani minden érzésednek és a tapasztalataid feldolgozásához. A fájdalommal és a krónikus betegséggel kapcsolatos kihívások lehetnek: fizikai, érzelmi, pénzügyi, szociális, jogi és egyéb problémák.

Terápiatípusok, amelyek segíthetnek megbirkózni a krónikus betegségekkel. A terápia számos típusa segíthet a megküzdésben és a gyógyulásban, de itt van néhány alapvető, amely érdekelhet téged. Mindig megkérdezheted a terapeutát, akivel együtt szeretnél dolgozni, hogy képzett-e a következőkben:

Kognitív viselkedésterápia (CBT). A CBT egy olyan terápia, amely a gondolataink, érzéseink és viselkedéseink közötti kapcsolatra összpontosít. Például, ha felerősödik a fájdalom, azt gondolhatod: „Vége lesz ennek valaha? Soha nem fogom jobban érezni magam. Csak fel kellene adnom!” Ez ahhoz vezethet, hogy abbahagyod a gyógyszerszedést, figyelmen kívül hagyod az étrendi korlátozásokat, abbahagyod az edzést, és elmulasztod az orvosi időpontokat. A CBT nagyon célorientált, és a negatív gondolkodási minták és viselkedések azonosítására, megszakítására és megváltoztatására összpontosít.
Elfogadási és elköteleződési terápia (ACT). Az ACT egy olyan terápia, amely a pszichológiai rugalmasság növelésére összpontosít (tudatában lenni és elfogadni érzéseinket anélkül, hogy bármit is kellene tennünk), a célirányos és értékkonzisztens viselkedés mellett. Dahl és Lundgren (2015) szerint „A krónikus fájdalomra alkalmazott ACT alaptétele az, hogy bár a fájdalom fáj, a fájdalommal való küzdelem okoz igazából szenvedést."
Gyásztanácsadás. A gyász maga a veszteségről szól. Noha ez magában foglalhatja a halált is, az életünk során tapasztalható számos átmenet során is megjelenhet. Gyászoljuk, ami volt, és megpróbáljuk kitalálni, hogy mi történik, ahogy haladunk előre.
Narratív terápia. Ez a fajta terápia azokra a történetekre összpontosít, amelyeket magunknak mondunk el, és arra, hogy ezek hogyan formálják identitásunkat. A terápia során megtanulod megérteni a történetedet, elválasztani a azt attól, aki vagy (azaz „én én vagyok, nem vagyok a betegségem”), és lehetővé teszi, hogy a történetedet egészségesebb és erősebb nyelvezetre írd át.
Ökoterápia. Az ökoterápia egy tág leírás, amely magában foglalja az elme-test kapcsolat, a természet és a klinikus terápiás beavatkozások együttes erejét az egyén általános jólétének javítása érdekében. Bár minden ember számára előnyös lehet a természetben töltött idő, az ökoterápia túlmutat a szabadban való tartózkodáson. Míg a foglalkozás fő célja továbbra is a terápia, az ökoterápia egyik előnye a könnyű testmozgás. Ez további előnyökkel járhat, mint például a szívbetegség és a szélütés kockázatának csökkenése, a keringés javulása, a koleszterinszint csökkenése, az izommerevség és az ízületi fájdalmak javulása, az egyensúly javulása és az általános jó közérzet.
Család- és párterápia. A család- és párterápia valójában arra törekszik, hogy teret biztosítson a problémák közös azonosítására, a konfliktusok megoldására, a kommunikáció javítására, egymás támogatására, a kapcsolati szerepekre stb.
Támogató csoportok. A támogató csoportok nagyszerű módja annak, hogy kapcsolatba lépj másokkal, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek. Hihetetlenül érvényesítőek lehetnek, segítenek levenni a válladról a terhet, lehetővé teszik, hogy új barátokat szerezz, és új eszközöket tanulj meg a megküzdéshez.

Depresszió és szorongás. Nagyon gyakori a szomorúság, miután valakinek leromlik az egészségi állapota és krónikus betegséget diagnosztizálnak nála, kórházba kerül, alkalmazkodnia kell a mobilitás és a funkcióinak a változásaihoz, valamint a tünetek kezelésével járó megterheléshez. Lehet, hogy aggódik egészsége, családja, kapcsolatai, függetlensége, pénzügyei jövője miatt ("hogyan engedhetem meg magamnak a kezelést, a gyógyszereimet?"). Ha ez a szomorúság vagy aggodalom néhány hétnél tovább tart valakinél, és szorongása elkezdi befolyásolni az életét, ez azt jelentheti, hogy depresszióval néz szembe. A depresszió és a szorongás egyaránt negatívan befolyásolja az ember hangulatát, érzéseit, gondolkodásmódját és működését. A depresszió és a szorongás nagyon gyakori és kezelhető állapotok. A krónikus betegséggel élőknél nagyobb a depresszió és a betegségükkel közvetlenül összefüggő szorongás kockázata. Ez azt jelenti, hogy még azok az emberek is, akik korábban nem tapasztalták ezeket a tüneteket, nagyobb valószínűséggel érzik magukat depressziósnak és szoronganak az egészségükkel kapcsolatos kihívások miatt. Az, hogy depressziósnak vagy szorongónak érzed magad, nem jelenti azt, hogy gyenge vagy.

Nem hamis.

Nem „minden a fejedben van”.

Nem „te döntesz úgy, hogy szomorú leszel”.

Nem vagy őrült.

Nem vagy teher.

Ember vagy.

Ember vagy, aki fájdalmat él át, és nem vagy egyedül .

Te számítasz.

forrás:

Bruce, DF (2021). Depresszió és krónikus fájdalom.Letöltve: https://www.webmd.com/depression/guide/depression-chronic-pain

Betegségvédelmi Központok (2021). A krónikus betegségekről. Letöltve: https://www.cdc.gov/chronicdisease/about/index.htm

Dahl, J. és Lundgren, T. (2015). Elfogadás és elkötelezettség terápia a krónikus fájdalom kezelésében. Letöltve: https://www.div12.org/wp-content/uploads/2015/06/ACT-in-the-treatment-of-chronic-pain.pdf

Leano, A. et. al (2019) Hiányzik a PTSD a rákos betegeknél? I. rész. Letöltve: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6516338/

Országos Mentális Egészségügyi Intézet (2021). Krónikus betegségek és mentális egészség: A depresszió felismerése és kezelése. Letöltve: https://www.nimh.nih.gov/health/publications/chronic-illness-mental-health#part_6114

Raghupathi, W. & Raghupathi, V. (2018). Krónikus betegségek empirikus vizsgálata az Egyesült Államokban: A közegészségügy vizuális analitikai megközelítése. Letöltve: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5876976/

Towfighi, A. (2017). Poststroke depresszió: Tudományos nyilatkozat egészségügyi szakemberek számára az Amerikai Szívszövetségtől/American Stroke Associationtől.

Letöltve: https://www.ahajournals.org/doi/10.1161/STR.0000000000000113

https://www.honutherapy.com/blog/therapy-and-chronic-illness