A diabétesz számos módon együtt jár a bűntudattal. Magas a vércukrom? Bűntudatom van, hogy hozzájárulok a diabétesszel összefüggő szövődmények esetleges kialakulásához. Abba kell hagynom a munkám, mert leesett a cukrom? Bűntudatom van, hogy nem koncentrálok teljes mértékben a feladatomra. Több tízezreket költök a diabétesz kezelés eszközeire? Bűntudatom van, hogy nem inkább utazásra, vagy valamilyen hasznos dologra teszem félre a pénzemet. Eszem egy fánkot? Bűntudatom van, hogy nem úgy étkezem, ahogyan azt a dietetikusok javasolják. Kicserélem a kanülöm és a szenzorom? Bűntudatom van, ránézve arra a temérdek mennyiségű hulladékra, amit egy ilyen művelettel termelek, és ezáltal pusztítom a planétát.
Nemrég egy barátom megkért, hogy mutassak meg neki minden eszközt, amit a diabétesz kezelés során használok. Általános elképzelése volt arról, hogy mi is az a cukorbetegség, de nem volt tisztában a részletekkel. Tehát értette, mi az az inzulinpumpa, de azt a mondatot már nem feltétlenül tudta hova tenni, hogy "ki kell cserélnem a kanülömet." Megmutattam neki egy kanülcserét, hogy bemutassam neki a folyamatot és az összes alkatrészt. Szenzort pont nem kellett váltanom, de az ahhoz tartozó dolgokat is megmutattam neki, valamint egy eldobható és egy sima pent, a vércukormérőmet, a hozzá tartozó tesztcsíkokat, és a töltőket és elemeket, amelyeket a pumpához és a szenzorhoz használok. A "bemutatóm" végén a barátom megnézte a közben keletkezett összes hulladékot:
- Ez elég sok szemét, nem?
- Valóban - bólintottam -, és állandóan erre gondolok.
- Úgy tűnik, hogy amit használsz kezelési módszer, jóval több hulladékot termel, mintha újra felhasználható pent és csak egy mérőt használnál. Nem lenne jobb a környezetnek, ha visszaállnál erre?
De, barátom, jobb lenne... De nem tenne jót sem a diabéteszemnek, sem a mentális egészségemnek. A cukorbetegségemből származó hulladék valóban borzalmas. Nagyon sok van belőle. De azt hiszem, nem lehet kizárólag az ezen körülmények között élők felelőssége a probléma megoldása. Az szuper, hogy beszélünk róla, és igyekszem mindent megtenni azért, hogy minimálisra csökkentsem az ezzel kapcsolatos hulladéktermelésemet. Van, hogy kihúzom négy napig a kanülcserét, amikor úgy érzem, hogy még biztonságos. Kétszer-háromszor is újraindítom a szenzorjaimat. Van, hogy a pumpához tartozó tartályokat is többször használom. A pumpám is több, mint 4 éves már. Mindezt azért teszem, hogy csökkentsem a pazarlást, amit a diabétesz-kezelés okoz. Kicsit igazságtalannak érzem azt, hogy úgy fest, a cukorbetegeknél lényegesen nagyobb felelősségvállalásra van szükség a témában anélkül, hogy részletesebben megvizsgálnánk, ki a felelős a szóban forgó termékekért és azok csomagolásáért. Valószínűleg nem szándékosan, de finoman sikerült jeleznem a barátomnak azt, hogy a megjegyzése szerintem igazságtalan volt azt illetően, hogy én milyen mértékben ártok a környezetemnek az életmódommal. Nem gondolom, hogy az lenne a megoldás a problémára, hogy egy kevésbé korszerű, és számomra sajnos egyáltalán nem bevált terápiás típusra álljak vissza azért, hogy - ugyan rosszabb egészségügyi állapotban - de kevésbé terheljem a környezetet. Lássuk be, nem szólhat minden az egyéni felelősségvállalásról.
Az tovább rontja a helyzetet, tudomásom szerint ma még nincs a lakosságnál keletkezett veszélyes egészségügyi hulladékok elhelyezésének kérdését szabályozó rendelet. A gyógyszertárakban csak a gyógyszerhulladékot (lejárt szavatosságú, vagy más okból nem felhasznált gyógyszereket) kötelesek átvenni a 20/2005. (VI.10.) EüM rendelet alapján. A háztartásban képződő használt tűk, fecskendők nem tartoznak ebbe a kategóriába, és ugye nem minősülnek egészségügyi intézményben keletkező hulladékoknak sem. Elvétve néhány gyógyszertárban és diabetológiai rendelőben le lehet adni a megfelelően becsomagolt, diabétesz-kezelés során keletkező veszélyes hulladékot, de nagyon fontos kiemelni, hogy ezeken a helyeken csupán szívességet tesznek az embereknek, és nem törvényes kötelezettségüket teljesítik az egészségügyi dolgozók. A 2012. évi CLXXXV. hulladéktörvény szerint „A háztartásban képződő veszélyes hulladékot a hulladéktermelő elkülönítve, a környezet veszélyeztetését kizáró módon gyűjti, és azt a gyűjtőnek, a kereskedőnek, a hulladékkezelőnek vagy a közszolgáltatónak átadja.” Tehát, aki törvényesen szeretne eljárni, nincs egyszerű dolga. Be kell szerezni egy szabályos veszélyeshulladék-gyűjtőt, majd leadnia azt egy veszélyes hulladékot gyűjtő helyen - amennyiben talál ilyet... és jelenleg mindkettőért fizetnünk kell. Ezen kívül kizárólag a patikák és eü. intézmények jóindulatára alapozhatunk, de erre sem mindenhol. Aki ezek után - érthető módon - elvesztette a türelmét, annak a kommunális szemétbe dobás marad, ami mellesleg szabálytalan és veszélyes is, de azt hiszem, ma sajnos ide kerül a legtöbb otthon keletkezett veszélyes egészségügyi hulladék. A kézenfekvő megoldás az lenne, ha a lakosságnál keletkezett egészségügyi hulladékok elhelyezésének kérdését külön rendeletben szabályoznák, és megfelelő csomagolásban lehetővé tennék ennek széleskörű és ingyenes leadását.
a fotó forrása: https://www.diabetesaustralia.com.au/wp-content/uploads/Understanding-insulin-pumps
forrás: https://diabetes.hu/cikkek/diabetes/1604/szemetugy
