Boldog Anyák Napját kívánunk minden édesanyának! Ennek kapcsán egy cikk-sorozattal készülünk a következő hetekben, amelynek témája a gyermekvállalás, diabétesz, és minden ehhez kapcsolódó téma boncolgatása lesz. Kitérünk majd a terhesség alatti rizikók minimalizálására, a szoptatás mikéntjére, a gesztációs, azaz terhességi diabéteszre, a szenzorhasználatra terhesség idején, a cukorbetegség-öröklődési kérdésekre, valamint a fogamzásgátlásra is. Diabétesszel élő hölgyek, leendő anyukák és már anyukák, tartsatok velünk! 

Kezdetként egy kis áttekintéssel készültünk a terhesség és a diabétesz kapcsolatát illetően. Évente több, mint 130 millió nő ad életet egy gyermeknek, és az a tapasztalat, hogy bár 1-es típusú diabétesszel élő nők esetében nagyobbak a rizikók és a kihívások, mégis sikeresen lehet esetükben is navigálni mind a terhesség előtti, mind a terhesség utáni állapotot. Ehhez csak egy szilárd, biztos forgatókönyvre és egy szupercsapatra van szükség. Azt már az elején leszögezhetjük, hogy cukorbetegség esetében a terhesség általában nem egy spontán kaland, az majd az út végén rejlik: maga az anyaság :)

1. A terhesség előtt

Nem egyszerű a felkészülés, viszont ha az ember keményen harcol azért, hogy kontroll alatt tartsa a vércukor értékeit, hogy egészséges maradjon, összeállítsa a lehető legjobb egészségügyi team-et és összegyűjtse a legfontosabb információkat, akkor készen fog állni. A kulcs az, hogy már a fogantatás előtt 3-6 hónappal  a vércukor értékek a normál tartományban mozogjanak, különösebb kilengések nélkül. A baba szervei már hét héttel az utolsó periódus után teljesen kialakulnak, és a magas vércukrok nagyobb kockázatot jelentenek a babára nézve. Ezen kívül a terhesség előtt már szükséges elérni egy egészséges testtömeget, és a rendszeres testmozgást az életünk részéve tenni. Ez az előre tervezés biztosíthatja csak igazán a baba számára a lehető legegészségesebb kezdetet.

2. A csapat összeállítása, a kórház megismerése

Mind diabetológust, mind nőgyógyászt illetően érdemes olyan szakembereket keresni, akiknek már van tapasztalatuk T1D-vel élő kismamák gondozásában, ha lehetséges, kezdetben mindkettejükkel érdemes ütemezni egy személyes találkozót, átbeszélni a legfontosabb szempontokat. Fontos megismerni a kórházat, ahol a szülést tervezzük, utána járni, hogyan kezelik ott a diabéteszt. Például néhány kórházban levetetik a pumpát, és van egy egységes protokoll minden 1-es típusú cukorbeteg számára, máshol pedig még sosem találkoztak a szenzorral. Tudjuk meg, mire számíthatunk!

Legyenek rendszeres laborvizsgálatok a terhesség előtt, ellenőrizzük a HgA1C szintet (a céltartomány kevesebb, mint 7%), a pajzsmirigy működéssel kapcsolatos értékeket, és tudjuk le a szövődményvizsgálatokat is: szem, vese, neuropátia vizsgálatok, szívműködés, vérnyomás, stb. Folyamatos legyen a kontaktus a kezelőorvossal a gyógyszerek és az inzulin aktuális dózisairól, hiszen a terhesség alatt dinamikusan fog változni az inzulinigény, a legtöbb esetben nagyobb mennyiségre lesz szükség, különösen az utolsó trimeszterben.

Ha eddig nem használtunk szenzort, a terhesség kezdete egy ideális idő lehet ennek elkezdésére. Ezzel az eszközzel sokkal több információra tehetünk szert a napi vércukor-profilunkról, a tendenciákról, amelyeket a szúrópróba szerű, ujjbegyes mérésekkel nem feltétlen szúrunk ki. Keressünk olyan nőket, akik már sikeresen végigcsináltak terhességet diabétesszel, csatlakozzunk ilyen témájú csoportokhoz, vagy beszéljünk velük akár személyesen. Felbecsülhetetlen értékű tanácsokat tudnak adni bármilyen helyzetben, hiszen ők már megtapasztalták mindezt, így sok problémára tudnak megoldással, tippel szolgálni.

3. Baba a fedélzeten

Terhesen megváltozik a nők teste, olyan magas és alacsony "helyzeteket" élnek át, amelyek sokszor inkább az érzelmeikre hatnak, mintsem a vércukor értékekre, a baba pedig növekedni fog, fejlődni és mozogni. Érdemes már a terhesség alatt gondolni a baba majdani gondozására: javasolt olyan gyermekorvost választani, aki már kezeli más cukorbeteg édesanyák gyermekeit is, vagy legalábbis nyitott arra, hogy többet tudjon meg erről. Folytassuk a munkát az eü. csapattal a T1D megfelelő ellenőrzése érdekében, és készüljünk fel a változásokra minden egyes trimeszterben. Például az inzulinrezisztencia gyakran magasabb a harmadik trimeszterben, így a vércukor szint állandó ellenőrzése rendkívül fontos. A magas glükózszint a placentán keresztül jutva növelheti a születési rendellenességek esélyét, így a tökéletes vércukrok ilyenkor nem csak magunk, de a baba miatt is nagyon fontosak.

4. A kórház és az odajutás

Ne feledkezzünk meg a szülés előtti órákra való felkészülésről: már korábban készítsük össze a csomagunkat, amelyben a diabétesz menedzsmenthez szükséges dolgok (mérő, tesztcsík, inzulin, gyógyszerek, pumpa, pen, szőlőcukor) is megtalálhatók. Amíg a kórházban tartózkodunk, menjünk biztosra, hogy semmiből nem fogyunk ki, nem megy tönkre, és nem lépnek fel egyéb komplikációk. Ugyan sok nő természetes szülésen esik át, T1D esetében megnő a császármetszés szükségességének valószínűsége. Ismerjük meg a kiválasztott kórház ezzel kapcsolatos protokollját.

Szülés után a vércukorszint és az inzulinigény is csökkenni fog. Már ezt megelőzően beszéljük meg a diabetológussal a szülés utáni hetekre vonatkozó terápia részleteit, hogyan állítsuk vissza fokozatosan a dózisokat, hogyan alakuljon a szénhidrát bevitel. Legyünk felkészülve arra, hogy a szülés utáni napokban mi magunk menedzseljük a diabéteszünket, és ne a kórházi személyzet.

5. Itt a baba

Ha szoptatni szándékozunk, továbbra is fokozott figyelmet kell fordítani a vércukorszintünkre, mivel gyakori lehet ennek kapcsán a hipoglikémia. Mint minden új anya esetében, valószínűleg az első időszakot az öröm, a szorongás, a frusztráció, az álmatlanság és az elsöprő szeretet váltakozó keveréke fogja meghatározni, és ez így van jól. A babával együtt ezután folytatni kell a megfelelő T1D menedzsmentet, konzultáljunk az egészségügyi team-mel továbbra is, fogadjunk el segítséget, vegyük körül magunkat tapasztalt anyákkal, és vigyázzunk saját magunkra is - fizikailag és érzelmileg is. Szánjunk egy percet arra is, hogy büszkék legyünk arra, amit eddig elértünk! :)