Hatalmas divat mostanában, de vajon cukorbetegként érdemes-e kipróbálni, alkalmazni a paleo étrendet? Milyen előnyei, és milyen veszélyei lehetnek? Erről írtunk pár sort.
A paleo diéta egy olyan étkezési módszer, amelynek célja utánozni azt, ahogyan az ősi időkben élt emberek étkeztek. Azok, akik a paleo diétát követik, alapvetően olyan ételeket esznek, amelyeket vadászó-gyűjtögető életmódot folytató őseink is fogyasztottak anno - például gyümölcsöket, zöldségeket, dióféléket, sovány húsokat. A paleo diétát követők számára fontos továbbá, hogy alapvetően feldolgozatlan ételeket vigyenek be, hogy minél szorosabban kövessék az ősemberek étkezési szokásait.
Mindezek eredményeként egy olyan étrend áll össze, amely viszonylag magas zsírtartalmú, közepes állati fehérjetartalmú, és alacsony vagy közepes szénhidráttartalmú. Azok, akik igazán szigorúan tartják a paleot, elhagyják az összes gabonafélét és hüvelyest (búza, rozs, árpa, zab, kukorica, barna rizs, szója, földimogyoró, babfélék), elhagyják az összes növényi olajat (margarin, kukoricaolaj, repceolaj, stb.) és nem fogyasztanak sem hozzáadott cukrokat, sem tejtermékeket.
Milyen lehetséges előnyei vannak a paleo étrendnek 1-es vagy 2-es típusú diabétesz esetén?
A paleo étrend általában kifejezetten alacsony szénhidráttartalmú, amely a glikémiás kontroll javulásához vezethet. Ezen kívül néhány kisebb tanulmány szerint a paleo diéta csökkentheti a hipoglikémiák számát, az inzulinszükségletet, és a HgA1c szint lényeges csökkenését eredményezheti. 1-es típusú diabétesz esetén gyakrabban fordul elő cöliákia (gluténérzékenység), amely esetén a paleo szintén segítséget nyújthat, hiszen ez az étrend nem csak cukor-, de gluténmentes is.
Milyen kockázatokkal jár a paleo étrend?
Amikor elsőként próbáljuk ki a paleo diétát, az inzulinszükségletünk cukorbetegként drasztikusan megváltozhat, lecsökkenthet, hiszen a bevitt szénhidrát mennyiség lényegesen kevesebb lesz. A paleo étrend megkezdése előtt mindenképp szükséges orvossal, diabetológussal konzultálni!
Fontos tudatában lennünk annak, hogy paleo étrend folytatása esetén nagyobb a kockázat bizonyos étkezési rendellenességek kialakulására! Egyes felmérések szerint a paleos körökben gyakrabban alakul ki orthorexia, egy betegségként hivatalosan még el nem ismert evészavar-típus. Az ebben szenvedő személyek jellemzője az eltúlzott törekvés az egészséges (vagy egészségesnek hitt) táplálkozás betartására. A kifejezést bevezető amerikai orvos Steven Bratman szerint bizonyos étkezésbeli megszorítások, amelyek az egészség elérése érdekében történnek, néhány embernél paradox módon pont oda vezethetnek, hogy a túlzott odafigyelés következtében megvonnak valamit a szervezetükről, amire szükségük lenne, így tulajdonképpen káros hatással vannak az egészségükre.
Az orthorexia tünetei többek között lehetnek:
- rögeszmés összpontosítás az étel kiválasztására, megvásárlására, előkészítésére, elfogyasztására, étkezés megtervezésére
- a személy az ételt elsősorban az egészség forrásának tekinti, nem pedig az élvezetének
- szorongás vagy undor jelentkezése a „tiltott ételek” közelében
- eltúlzott hit abban, hogy bizonyos ételek bevitelével vagy elhagyásával a személy megelőzhet vagy meggyógyíthat valamilyen betegséget vagy befolyásolhatja a közérzetet
- mások elítélése étrendbeli szokásaik miatt;
- testkép torzulása, de nem a testtömeg miatt, hanem valamiféle „belső tisztaságra” visszavezetve (amennyiben a személy hiedelmeinek megfelelően étkezik, akkor érhető el ez);
- tartós meggyőződés, hogy a személy étrendje egészséges, annak ellenére is, hogy már testi tünetei vannak, amik jelzik, hogy nem, pl. alultápláltság
Mi a helyzet a paleo diétával 2-es típusú diabétesz esetén?
Több éves kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy 2-es cukorbetegség esetén, ha a betegek egy jól összeállított, de nagyon alacsony szénhidráttartalmú diétát (például paleot) követnek, javulhatnak a betegek eredményei. Ekkor kevesebb glükóz jut be a szervezetbe, alacsonyabb vércukor értékek mérhetők, és az inzulin érzékenység is javulhat. Továbbá a paleo diéta sokszor súlycsökkenést is eredményez, méghozzá jelentős mértékben, amely gyakran nagy előny 2-es típusnál, ahol eleve gyakori a túlsúly a betegek között.
