Nemrégiben felröppent a hír, hogy sikeresen klónoztak humán embriót. A hírt - jogosan - hatalmas etikai felhördülés követte, a nagy hangzavarban azonban elveszett az újdonság számunkra izgalmas és etikailag is elfogadható vonulata, mégpedig a terápiás klónozás lehetősége. Az eljárás, hogy bárkinek, bármikor szervezet-identikus sejteket lehessen gyártani. Például inzulintermelő béta sejteket.

A terápiás klónozás a sci-fit idéző emberklónozástól annyira áll távol, mint a paksi atomerőmű az atombombától.

A terápiás klónozás dióhéjban így néz ki: fogsz egy női petesejtet és valaki más, pl. egy cukorbeteg bőrsejtjét. A petesejtből kiveszed a DNS-t (örökítőanyagot, amolyan használati utasítás sejteknél) és a helyébe beteszed a bőrsejtből kivett DNS-t. Majd az imigyen módosított petesejtet osztódásra bírod, azaz elindítod az embrionális fejlődés útján.

Ha egy petesejt osztódni kezd, először lesz belőle 2 sejt, majd 4, aztán 8, így tovább a kettő hatványaként, mindig duplázódik. Ezek a sejtek egy ideig teljesen egyformák, elvehetünk belőle akár, az embriónak nem lesz baja, mert bármelyik sejtből lehet még bármi, a megmaradó sejtek majd pótolják. Természetes úton az egypetéjű ikrek is így keletkezhetnek: a petesejt az első osztódás után kettéválik és a két sejtből külön-külön, genetikailag identikus embrió, majd egészséges gyerkőc fejlődik.

Ha az osztódás elér egy kritikus mértéket, kialakul egy hólyagszerű struktúra (blasztociszta). A hólyag falát alkotó sejtekből a magzatburok fog képződni, míg a hólyag belsejében lévő sejtcsomó az őssejtek - ezekből alakul ki gyakorlatilag a gyerek és annak ezerféle különböző sejtje. Petricsészében eddig a stádiumig lehet eljutni, mert ezt követően az embriónak be kell ágyazódnia a méhfalba, hogy ott kialakuljon az egész komplex struktúra, magzatburkok, méhlepény, köldökzsinór, stb. Ezek nélkül a további fejlődés nem kivitelezhető.

A hólyagból könnyedén izolálható az őssejtkupac, azaz az embrionális őssejtek. Az embrionális őssejtek miközben képesek korlátlanul létrehozni saját magukat, bármilyen más testi sejtté is alakulhatnak (elvileg). Például ha megfelelő impulzusokat, faktorokat kapnak, elkezdenek inzulintermelő béta sejtekké alakulni. Jelenleg ez még kicsit elmélet, most ott tart a tudomány, hogy képes béta sejteket létrehozni őssejtekből, csak a hatékonyság nem teljesen jó. De nagyon sokan dolgoznak világszerte, hogy az őssejtek célzott átalakítása béta sejtekké terápiás célokra is megfelelő, biztonságos és korlátlan inzulintermelő-sejt forrást jelentsen.

A terápiás klónozásban az a jó, hogy az így izolált, majd béta sejtté alakított sejtek genetikailag megegyeznek a bőrsejttel, vagyis a pácienssel. Ha ezeket a sejteket visszaültetjük a páciensbe, nem lesz kilökődés, nem lesz immunválasz, azaz nincs szükség a szervátültetéseket, és a béta sejt beültetéseket is megnehezítő immunszupresszióra, azaz az immunrendszer teljes gátlására.

A mostani hírek szerint pont ezt sikerült elérni: valaki bőrsejtjét felhasználva vele genetikailag identikus őssejteket sikerült létrehozni, melyekben megvan a potenciál arra, hogy bármilyen testi sejtté alakuljanak.

A terápiás klónozás tehát nagyon izgalmas és széles távlatokat nyit a gyógyításban, miközben etikailag is nehezen kifogásolható (a petesejt nem embrió). Sajnos egyelőre nagyon várja a tudományos társadalom, hogy valamelyik független kutatócsoport megismételje az eredményeket, mert súlyos kritika (csalás gyanúja is) felmerült a nemrég publikált eredményekkel kapcsolatban. De ha igaz, elméletben megnyílik az út bárki számára testidentikus inzulintermelő sejtek, vagy bármilyen más sejtek korlátlan "előállítására".

Bár ez a poszt nem erről szól, fontosnak tartom leszögezni: az emberi reproduktív klónozás, azaz a fent ecsetelt eljárással létrehozott embriók visszaültetése egy anyába és valakivel tökéletesen megegyező genetikai állományú gyermekek "gyártása" etikailag vitatható, szakmailag pedig tökéletesen elfogadhatatlan. A terápiás klónozás az atomerőmű, míg az emberi klónozás az atombomba: technikailag hasonló, de összességében ég és föld. A klónozási eljárás ugyanis nagyon komoly behatás, ami jó eséllyel megzavarja a fejlődést, így elenyészően kicsi az esély arra, hogy az így létrehozott korai embrióból egészséges gyermek szülessen. Sokkal inkább későbbi fejlődési stádiumban elhalna vagy súlyos fejlődési rendellenességgel jönne világra. Ez pedig, vitán felül, egyetlen egy esetben sem elfogadható. Pusztán szakmai szemmel az emberi reproduktív klónozás addig nem lesz megengedhető, amíg az eljárás nem 100%-os megbízhatósággal működik. Ettől fényévekre vagyunk. A jogosan felmerülő etikai kérdésekről nem is beszélve, de ezt a témát meghagyom más bloggereknek.