55 éves dél-afrikai 1-es típusú cukorbeteg hasán extrém méretű csomók nőttek, mert sok-sok évig kitartóan mindig ugyanoda adta be az inzulint. Lipohipertrófia - így hívják az inzulininjekciók okozta túlzott szöveti burjánzást, mely egyébként az inzulinadások természetes velejárója sajnos, csak épp messze-messze nem ebben a mértékben.
A csomók megelőzése egyedül az inzulinbeadás helyének állandó változtatásával lehetséges. A lehetséges inzulinbeadási helyeket például megnézheted itt vagy itt. Ha pedig megvannak a helyek, azokat rotálni kell, pl mindig más testtáj és másik oldal; vagy reggel ide, délben oda, este megint másik helyre; esetleg egyik nap bal oldal, következő nap jobb oldal, stb.
Valami egyszerűen követhető algoritmust érdemes találni, ami aztán mechanikusan biztosítja, hogy lehetőleg egyenletesen jusson mindenhova az injekciókból, így bár az inzulin a beadás helyén fog apró szövetburjánzást okozni, de az nem válik extrém méretű csomóvá. Ezek a csomók nem csak nem túl szépek, de az inzulin felszívódása is kiszámíthatatlan lehet, ami pedig okozhat vércukorkilengést.
Ilyet még nem láttam, sőt, ehhez hasonlót sem, néztem egy ideig, míg felfogtam, mit is nézek... És nehogy félreértse valaki, nem cikizés miatt kerül ki ide a fotó, hanem elrettentő például. Hogy ne add mindig ugyanoda.
