Ha egy kisgyerek cukorbeteg lesz, az óvodai környezet nagyon ritkán "veszi az akadályt", vállalja a felelősséget és segíti a szülőt és a kicsit is az új helyzetben. Rengeteg a félinformáció, tévhit a cukorbetegséggel kapcsolatban - néhol még olyat is hallani, hogy a diabétesz elkapható... Ezért is örültünk nagyon, amikor megkaptuk Betti levelét. 

Betti kisfia, a 4 éves Benett tavaly szeptemberben 1-es típusú cukorbeteg lett. Ekkor már egy éve jártak az V. kerületi Belvárosi Játékóvodába (a FB-on itt vannak)...

A kép innen

>>>

"...mondanom sem kell, hogy milyen érzés volt egy anyának ezzel szemben találnia magát, gondolom, számos ilyen esettel találkoztok Ti nap, mint nap. Nekünk még az ismerőseink körében sem volt cukorbetegség, nemhogy a családban, vagyis egyszerre szembesültünk azzal, hogy a kisfiunk beteg és hogy egy teljesen új életritmust, életmódot kell kialakítanunk.

Szeptemberben épp, hogy elkezdtük a második évünket, mikor kiderült Beniről a tény, így két hétre kórházba kerültünk, ahol beállították az inzulin- és az elfogyasztható szénhidrátadagokat, illetve tanítottak minket a számolásra stb. Utána még otthon is eltöltöttünk egy hetet, hogy "kórházfüggetlenül" is megtanuljunk így élni a mindennapokban.

Ez alatt a 3 hét alatt sok blogot, cikket, könyvet olvastam és folyamatosan azzal a problémával találtam szemben magam, hogy nem fogadják vissza, vagy nem fogadják be a kisgyermekeket az óvodába, vagy csak fél napra, és akkor is szülői felügyelettel. Nos, hát ez volt a második sokk... Mi lesz most? Már egy éve közösségbe jár, ott vannak a kis barátai, akiket ismer, az óvónénik, akiket szeret.... és most nem tud visszamenni? Illetve mi lesz velem, aki már dolgozik és nem tudom megoldani az egész napos felügyeletet? 

Amikor kiderült a betegség és kórházba kerültünk, ez a probléma még nem is jutott eszembe, ekkor felhívtam az óvónénit, hogy Beni jó ideig nem megy most oviba, mert kiderült, hogy cukorbeteg... Ezzel a "problémával" még az óvodában sem találkoztak az óvónénik, így mindannyian kétségekkel, kérdésekkel álltunk az ismeretlennel szemben. Mindezek mellett az első, amit Orsi néni (az egyik vezető óvónénink) mondott, Benit várjuk vissza nagyon!!!

Majd mikor a kórházban szembesültem azzal, hogy mivel is jár ez a betegség, azt gondoltam, hogy ez most még nekem, mint Anya is egy hatalmas próbatétel, feladat és sok tanulás, hogy kérhetném hát egy óvodától, hogy mindezt elfogadják, megtanulják?! Ekkor nagyon megijedtem, hogy ha szembesítem az óvónéniket a betegség velejárójával (gyakori vércukormérések, szénhidrátszámolás és szigorú étrend, alacsony vércukor miatti rosszullét, stb), hogy fogják fogadni.... hiszen még én sem voltam gyakorlott, szinte naponta hívtam a doktornőnket kérdésekkel bombázva.....

Végül először Benivel együtt bementünk az óvodába, és leültünk a két óvodavezetővel és jegyzeteket készítettünk. Az elején természetesen ők is tele voltak aggodalommal és kérdéssel, de kérdés sem volt, hogy visszafogadják!

Az elején még napi két inzulinszurira voltunk beállva, reggel 6:30 és este 6:30, így az óvodában csak vércukrot kellett mérni és az otthon előre csomagolt étel adagokat a megfelelő időben megetetni Benivel. Természetesen folyamatosan voltak kérdések, így napi 4-5-ször beszéltünk telefonon, váltottunk sms-eket. Ekkor ezt megeheti, most kicsit mozogjon, mennyi gyümölcslét igyon, mert kicsit alacsony a vércukra...

Aztán jött a nagyobb gond... át kellett állnunk a napi négy szurira, így bejött a déli inzulin is.... Megnyugtattuk az óvónéniket, hogy majd mi bejárunk a férjemmel felváltva beadni, így ez rájuk nézve is megkönnyebbülés volt, hiszen még a tű látványától is idegenkedtek, nemhogy az injekciótól.... 

Teltek múltak a hetek, hónapok és most ott tartunk, hogy Beni teljes értékű életet él, járunk éttermekbe, repülünk, utazunk, gyerekzsúrokra járunk, vagyis MINDEN-t csinálunk, amit egy egészséges gyermek! De a legjobb, hogy az óvodában is! Az óvodában az egyik "főnök" Beni, a gyerekek mindig érdeklődve nézik, mikor jön a vércukormérés, vagy a déli inzulinszuri, amit már az ÓVÓNÉNI ad be!!!! Együtt mennek buszos kirándulásokra, vagy gyermek vasutazni, sportolni......az óvónéniknél mindig van vércukormérő, gyümölcslé alacsony vércukor kezelésére és hideg élelem, inzulin, ha  nem érnek vissza délre az oviba.

Levelemmel nemcsak a Belvárosi Játékóvodát szeretném "sztárolni" Nektek, hanem szeretném azt is elérni, hogy a többi óvoda is lássa, észre vegye, hogy egy szülőnek mekkora "teher", ha a "beteg" gyermekét nem tudja elhelyezni, és biztonságban tudni, főleg akkor, ha ő közben dolgozik.

Igenis, egy kis odafigyeléssel, és tanulással elsajátítható ez az életforma is!

Ha jól tudom, most terveztek képzéseket is az óvónőknek, így én mintának biztosan ajánlanám és bemutatnám a két "lelkes" és segítőkész Óvónénit, Berceli Orsolyát és Balasi Nórát, akik az első perctől fogva mellettünk álltak és megtanultak ezzel együtt működni. Egyébként nem véletlen, hogy az óvoda tulajdonosát, Fejszák Juditot jelölték 2012-ben az ÉVA-díjra!"

***

A Belvárosi Játékóvoda minden gyermeket szeretettel, aki hasonló gonddal küzd, még van szabad férőhelyük, de a befogadóképességük véges sajnos, tehát csak annyi gyerkőcöt tudnak fogadni, amennyit megengedett.