Sorra jelennek meg az újabb és újabb hírek a különböző mesterséges hasnyálmirigy fejlesztésekről. Nem csoda, hiszen olyan kütyüről van szó, ami egy csapásra lenne képes pótolni az inzulintermelő béta sejtek funkcióját - ami jó a cukorbetegeknek, meg persze a forgalmazó cégnek is.
A mesterséges hasnyálmirigy áll egyrészt a folyamatosan inzulint adagoló pumpából, aztán a vércukrot folyamatosan és valós időben mérni képes vércukor-szenzorból, végül pedig a kettőt összekötő irányító modulból, amely a mért értékeknek megfelelően módosítaná a pumpa által adagolt inzulin mennyiségét. Ha a vércukorszint emelkedik, automatikusan emeli az adagolt inzulin mennyiségét, míg ha a vércukor csökken, csökkenti az inzulint is - így a vércukorszint mindig egészséges határokon belül marad. Jelenleg sok akadálya van még a teljes sikernek, egyik nagy technikai kihívás a folyamatos, valós időben valós vércukorértéket mérni képes glükózszenzor. A legújabb hírek szerint ez a probléma is megoldható.
A PositiveID nevű cég adta hírül, hogy a GlucoChip nevű projektjén belül sikerült beültethető, emberi vérből (plazmából) valós idejű vércukormérésre képes chipet kifejleszteniük.
Persze, sok mindent nem árulnak el a fejlesztésről, ezért kicsit sötétben tapogatózom, hogyan is működik ez az új fejlesztés. A fenti ábra alapján egy apró kapszuláról beszélünk, melynek egyik oldala a vér és a benne keringő cukor számára átjárható (lsd biocompatible membrane), így a vércukor képes a kapszula belsejébe bejutni. A kapszula belső felén, a detektor résszel összekötve található egy érzékelő membrán, amelyre a cukor képes kikötődni (lsd glucose binding environment).
A kapszula tartalmaz továbbá egy olyan anyagot is, amely képes az érzékelő membránra ugyanoda bekötni, ahova a cukor - ezért a cukormolekulák és ez az anyag versenyezni fognak a beköthető helyekre. Mivel a kötődés véletlenszerű, a bekötött cukormolekulák és a másik anyag aránya az érzékelő felületen mutatja a jelen lévő cukor mennyiségét. Minél több cukor van, annál több kötődik ki. Minél kevesebb cukor van, annál kevesebb cukor kötődik ki, helyette a másik anyag lesz túlsúlyban. Ha a vércukorszintre vagyunk kíváncsiak, nincs más feladat, mint folyamatosan követni a cukor-másik anyag arányát és annak változását.
Elméletben nagyon ígéretesen hangzik! Egyrészt folyamatosan és valós időben méri a cukormennyiséget, másrészt direkt véráramból teszi, ami kiküszöböli az eddig használatban lévő szöveti glükózszenzorok problémáját. Ugyanakkor kérdéses számomra, hogy vajon hol és meddig képes működni. Nem lehet csak úgy betenni egy érbe, vagy igen? És hogyan küldi a jeleket? Kell bele "elem" és ha igen, hogyan kell cserélni, újratölteni? De ha van pacemaker, akár lehet ez is. Meglátjuk. A prototípus továbbfejlesztése, de főleg a klinikai kipróbálás fogja véglegesíteni a sikert.