Az 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyermek ellátása új kihívást jelenthet még a legtapasztaltabb szitter számára is. A normál gondozáson túlmenően vannak olyan extra szempontok diabétesz esetén, amelyeket feltétlenül ismerni kell a gyermek biztonsága érdekében. Azért ne csüggedj! Íme a három legfontosabb téma, amelyeket ismerned kell, mielőtt a szülők kimennek az ajtón.

A vércukorszint ellenőrzése

• Az 1-es típusú cukorbetegek elsődleges célja, hogy a vércukorszintjüket a célszinten belül tartsák – nem túl magasan vagy nem túl alacsonyan. A vércukorszint idővel változik, ahogy az étel megemésztődik, és a cukor elfogy a szervezetből az aktivitással egyidejűleg.
• Az 1-es típusú cukorbetegek általában kétféle módon követik nyomon a cukrukat: tűszúrásos vérvizsgálattal az ujjukból, vagy folyamatos glükózmonitorral (CGM / szenzor).
• A folyamatos vércukorszint-monitorok olyan eszközök, amelyek folyamatosan mérik a kötőszöveti glükóz szintjét, ezek jellemzően ötpercenként frissülnek. Kérd meg a szülőket, mutassák meg a szenzort, annak működését, és mutassák meg azt a riasztást, amit a CGM küld, ha a gyermek vércukorszintje a kívánt tartományon kívülre esik.
• A tűszúrásos vérvizsgálatot úgy végzik, hogy egy lándzsával megbökik a diabéteszes ujja hegyét, és egy csepp vért adagolnak a vércukormérőbe helyezett tesztcsík megfelelő területére. Ez általában pontosabb, mint a szenzor. Ha a gyermeknek nincs szenzora, kérdezd meg a szülőket, milyen gyakran szeretnék, hogy teszteld a gyerkőc vércukorszintjét. Ezenkívül előfordulhat, hogy a gyerek viselkedése alapján random időpontokban is tesztelned kell majd – az alacsony és magas vércukorszint megváltozott magatartást válthat ki, ezekről a tünetekről mindenképp beszélj a szülőkkel, hogy tudd, mire kell odafigyelned.
• Lehetséges, hogy akkor is ellenőrizned kell majd a gyerkőc vércukorszintjét, amíg ő alszik.

A táplálékbevitel monitorozása. Az 1-es típusú diabétesszel élők vércukorszintjét a szénhidrátbevitel nagymértékben befolyásolja. A szénhidrátok számos élelmiszerben megtalálhatók, például gyümölcsökben, zöldségekben, gabonákban. Az 1-es típusú cukorbetegeknek meg kell „számolniuk” ezeket a szénhidrátokat, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy megfelelő mennyiségű inzulint adnak be a fedezésükre. Semmilyen körülmények között nem szabad megengedni, hogy a gondozott diabéteszes gyermekek felügyelet nélkül étkezzenek vagy adjanak be inzulint.

Inzulin vagy glükóz bevitele

• A szülők kérhetik, hogy az étkezések idején adj be a gyerkőcnek inzulint. Győződj meg arról, hogy ismered a gyermeknek felszolgált ételek szénhidráttartalmát, és tisztában vagy vele, hogy ehhez mekkora inzulindózisra van szüksége a gyereknek.
• Az inzulin kétféleképpen adható be: injekcióval, vagy egy inzulinpumpának nevezett eszközzel, egy kanülön keresztül.
• Az injekciókat fecskendővel vagy inzulintollal adják be, jellemzően hasba, combba, karba vagy fenékbe. 
• Az inzulinpumpa egy testhez rögzített kanülön keresztül biztosítja az inzulint. Előre beprogramozható rajta a bázis inzulin, amit egész nap, folyamatosan adagol, valamint a bólus inzulin mennyisége is, amelyet az étkezések mellé vagy magas vércukor korrekciójaként alkalmaz a cukorbeteg.
• Az egyik legfontosabb dolog: alacsony vércukorszint esetén minél előbb gyorsan felszívódó szénhidrátot kell adnod a gyermeknek – általában szőlőcukor, tej vagy gyümölcslé formájában. A szülők tájékoztatni fognak arról, mennyi szénhidrátot kell ilyenkor fogyasztani a gyerkőcnek az alacsony cukorszint kezelésére.

A fentieken kívül mindenképp egyeztess a szülőkkel egy vészhelyzeti tervet, hogy milyen esetben mit csinálj, kit hívj, hogyan reagáld le a szituációkat. 

forrás: https://beyondtype1.org/the-sitters-checklist/